Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Dirkschneider: Live – Back To The Roots – Accepted! CD/DVD (2017)

2017.10.30. 21:31 | Dionysos | 12 komment

dirkschneideracceptedcover.jpg

Kiadó:
AFM Records

Honlapok:
www.udo-online.com
facebook.com/DIRKSCHNEIDEROfficial

Mivel évekkel ezelőtt többet és szórakoztatóbban is írtam, mostanában minden új recenzióm alkalmával bemenekülök ide az archívumba, hogy magamtól idézzek valami frappánsat. Mivel UDO már sokszor volt terítéken, ráadásul koncertanyaggal, így ezúttal teljesen legitim is az újrafelhasznált mondat beillesztése, arról nem is beszélve, hogy a "leglényeget" érinti. Így szól: "Meg kell még jegyezzem, hogy az egykori Accept dobos Stefan Kaufmann, valamint a svájci Gianola (de csúnya, ő is!) gitárjátékánál hallottam már szilajabbat, ráadásul előbbinél még a fazon sincs meg, úgy néz ki, mint egy tartalékos Bundeswehr katona, aki éppen felvesz egy talált gitárt. Finoman szólva sem nő össze a két test."

Hát ehhez képest jó sokáig elvoltak mindketten az Öreggel, meg is fakultak rendesen, főleg a minden várakozást felülmúló Accept - comeback ragyogásához képest. De UDO is nyilván olvas bennünket rendszeresen, a kritikám pedig elültethette a bogarat a fülében (vagy nem), de lényeg, hogy a két derék fakezű helyett Andrey Smirnov és Kasperi Heikkinen (utóbbi azóta már el is ment) került a csapatba, amivel sikerült életet pumpálni a zenekarba. Nem is akármilyet. A két csóka, amellett, hogy jó fazonok, mindent tudnak a rockgitározásról.

Közmegegyezéses alapvetés most rockzenei körökben, hogy a veteránok közül jelenleg az Accept az egyik legjobb koncertzenekar, UDO-nak pedig kicsit savanyú a szőlő. De UDO mert nagyot álmodni, és a kissé halva született ötletét, hogy Dirkschneider néven kizárólag Accept-dalokkal, Accept-árnyékban turnézik, siker koronázta. Totálisan érdektelen voltam magam is, de egy YT videó megvetette velem a CD/DVD kombót, pedig sikerült olyan rajongóriasztó külcsínnel piacra dobni, hogy rettenet. Ez a név és ez a fej együtt, fekete alapon vörössel! Jézusom!!!

Az Accept új koncert DVD-jét és UDO anyagát összehasonlítva nekem egyértelmű a helyzet. Az Öreg vesztett helyzetből fingatta meg jócskán egykori társait. 26 (!!!), köztük néhány élőben kevesebbet játszott Accept-klasszikus a több mint kétórás, remekül vágott, szép képekkel, fényekkel, piróban bővelkedő koncerten. A gitárosok zseniálisak, látványosan, iszonyú döggel, de azért a régi dalokkal szembeni kötelező alázattal, modern felfogásban játszanak. Udo és "kisfia" a doboknál szintén hibátlanul teljesítenek, utóbbi különösen kellemes meglepetés volt nekem. Gőzmozdonnyá cseperedett. Az Accept koncertanyagán néha unatkoztam, jónak, profinak, de kissé gépiesnek éreztem, itt végigbangeltem és léggitároztam a két órát. Ennyi.

Túrisas

Mentés

Mentés

Címkék: dvd

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr6613118670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Dionysos 2017.10.30. 21:52:13

Miért gargalizál minősíthetetlenül, terepszínű pólóban Csintalan Sándor két órát ezen a DVD-n?

turisas 2017.10.30. 22:55:49

:-)

Egyébként ja, teljsen a papírforma ellen szól, hogy valaki ilyen hangi adottságtalanságokkal, ezzel a névvel és fizimiskával rocklegendává váljon, és tessék!

nyilván egyébként azért, mert ezek a dalok kiállták az idő próbáját, ez a smirgli hang, kiegészülve a férfias kórusokkal, egyszerűen működőképes elegynek bizonyult. Mert olyan nincs, hogy megszólal a Monsterman vagy a midnight highway és nem pattansz fel egy jó kis léggitározásra. :-)

saszi11 2017.10.31. 04:43:37

Mathiász Dieth számomra a legkedveltebb német gitárosom volt. Így az első négy UDO is etalon számomra. Az újkori Accept el soha nem tudtam mit kezdeni, de UDO pápa onnantól bármit tehetett, nekem bejött.

garael 2017.10.31. 09:54:51

Hiába, az oroszok már a spájzban vannak.

Rony70 2017.10.31. 18:53:55

@Dionysos: aki ezt fiatalon anno nem szívta a vérébe, annak kevés kapaszkodó van, ellenben aki igen, annak katartikus élmény! Én még most is beszarok tőle!

turisas 2017.10.31. 18:57:04

vedd meg, Csaba, nagyon jó, ráadásul a 2cd/dvd 5.9 ezerért korrekt ár, szemben az új accept koncerttel, ami 8-9 ezerért irreális.

26 klasszikus, tényleg bombaformában előadva, -zseni a cucc!

saszi11 2017.10.31. 21:57:42

gitárosok dícsérete mellett azért a ritmusszekció mellett sem lehet elmenni. Húz mint a gőzmozdony a játékuk

turisas 2017.10.31. 22:22:56

Ezt írtam: Udo és "kisfia" a doboknál szintén hibátlanul teljesítenek, utóbbi különösen kellemes meglepetés volt nekem. Gőzmozdonnyá cseperedett. - nem mentem el szó nélkül. :-) Tény, hogy a bőgőst nem említettem, talán azért, mert a "basszusszólója" felér egy kisebb büntetéssel.. :-)

de a dalokban alapoz rendesen, ez tény...

saszi11 2017.10.31. 23:33:51

@turisas: jogos, csak gondoltam én is kiemelem őket, megérdemlik

szabzero 2017.11.01. 10:00:24

Ezekkel a dalokkal nagyot nem lehet hibázni, főleg ha a hallgatóság közelít az 50-hez / vagy túl van rajta / :)

CsiGabiGa 2017.11.04. 20:19:39

Egyetértek a kritikával. Az új Accept koncert közepén kétszer is bealudtam, míg ez a buli felejthetetlen volt élőben és lemezről visszanézve is. A második körben meg a korábban nem (de még az Accept által is ritkán) játszott dalokat vették elő. Sose gondoltam volna, hogy a Can't Stand The Night balladát egyszer élőben hallom. Én a '81-es Breaker albummal ismertem meg őket, szóval annak minden egyes darabja kincs számomra (a Starlight kivételével, azt valahogy nagyon utálom). Ami tetszett ebben a felállásban, hogy míg Andrey hozta a Wolf Hoffman-féle bluesos gitározást, addig Kasperi inkább neoklasszikus futamokat rakott a dalokba, ami külön érdekessé is tette az egészet. Az idei felállásnak szerintem az a legnagyobb hibája, hogy helyette egy Andreyhez hasonló gitáros került a csapatba, így inkább egymás elől lopják el a szólókat ahelyett, hogy kiegészítenék egymást.

turisas 2017.11.05. 14:22:12

No, én meg ezzel értek egyet...
Starlight-ot magam sem szeretem, olyan semmilyen, szerencsére hamar lemegy.

A gitárosok kérdésében is. Ez az új amerikai Hudson gyerek nincs olyan jó, mint Kasperi. Az egyetlen bánatom, hogy ő valamiért kevesebb szólót kapott, mint Andrey, pedig felkészültebb technikailag. Bár ezek csak árnyalatok, mert az egész koncert hengerel.