Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Kadinja: Ascendancy (2017)

2017.11.02. 08:58 | Dionysos | 15 komment

kadinja_jpg.jpg

Kiadó:
Klonosphere/Season Of Mist

Honlapok:
kadinja.bandcamp.com
facebook.com/KADINJA

Ritkán kerül az utamba mostanság olyan instrumentális anyag, ami érdemes lenne az elemzésre, emiatt ki kell mozduljak a komfort zónámból. Mondjuk ez így, ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen Jason Richardson lemeze, körülbelül ugyanebbe a műfajba sorolható, így tehát írtam már hasonló stílusú lemezről nem is olyan régen. Ebből a rövid bevezetőből ki is derült, hogy itt bizony egy djent, ill. progresszív metál vegyületről lesz szó, ami volt annyira tetszetős a füleimnek, hogy cirka két hónapra benn ragadt az mp3 lejátszómban. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy ez az irányvonal ritkán szerepel magazinunkban, így minden dicséretet tessék kétkedve fogadni. Aki eddig sem szerette az efféle modernkedést, az e lemez után sem fogja keblére emelni a "sokhúros" műfajokat.

Ha van egy olyan stílus, aminek a 90-95%-a totálisan érdektelen és minden egyediséget nélkülöző tucat produkció, akkor az a djent. Gombamód szaporodnak ezek a zenekarok, nyilván divatos is manapság a műfaj, szintén nagyon trendi a 7-8-9 húros gitárok használata is. Mindezzel nem is lenne gond, ha a produkciók minősége egyenesen arányosan nőne a húrok számával, ám sajnos ez nincs így. Ötlettelen klisé hegyek, "copy-paste" sablonok és mindenféle számítógépes trükközés jellemzi ezeket a bandákat.

Ezzel a kis felvezetővel meg is érkeztünk, ahhoz a ponthoz, hogy akkor miért és miben is különbözik a Kadinja a többitől. Az első és legfontosabb: piszok jó dalokat írnak, az albumon szereplő szerzemények között nincsen egyetlen gyenge sem, mindig felbukkan egy brutális riff, egy fantasztikus énektéma, vagy egy nagyon kellemes zongorás kiállás. A vokalista ügyesen vegyíti a screamet és a dallamos éneket, van olyan jó az orgánuma, mint Lukas Magyaré, akit agyondicsértem a Richardson lemez kapcsán. A két gitáros (Pierre Danel, Nicolas Horbacz) teljesen más dimenziót képviselnek, mint djentes kollégáik 95%-a, frissnek hatnak, látszik, hogy a death, hardcore, modern műfajok és djent vonal csínját-bínját elsajátították már. Technikailag bármit meg tudnak valósítani ritmus és szólójátékban egyaránt, az üveghangok és disszonáns hangzatok használatát új szintre emelték (szerintem). A dobos Morgan Berthet szintén emberfelettit teljesít, mind a tempót, mind a komplexitást tekintve. Mindenképpen pozitív az is, hogy nincsenek "agyon matekolva" a témák, végig groove-os, lendületes, húzós az anyag. Ennek köszönhetően klasszikus módon "headbangelhető" végig a majdnem 50 perces album.

Hab a tortán, hogy élőben is nagyon komoly módon adja elő a repertoárt a banda, szinte lemez minőségben; ha járnak Budapesten, biztosan elnézek rájuk. Nem csűröm-csavarom tovább, aki szereti a Periphery, Monuments és hasonló kortárs metál formációkat, annak nagyon be fog találni ez a francia csapat.

Jack Rose

Mentés

Mentés

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr7913145380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

saszi11 2017.11.02. 16:29:49

nekem leginkább a lélek hiányzik ezekből a zenékből. Azonfelül, hogy az ember elismeri a nyilvánvaló technikai tudást, egy idő után már menekül a lemez elől. Ez az album nyílván a jobbak közül való, a gitárjáték végig magas színvonalú. itt még a hörgés sem számít annyira. Csak az a lélek hiányzik :)

Dionysos 2017.11.02. 17:17:49

Djentben nekem a heavy Metal Ninjas az etalon.

dionysosrising.blog.hu/2013/11/03/heavy_metal_ninjas_interstellar_abduction

Ami ennél kevésbé dallamos, és ami ennél inkább szögletes, az már nem gyere be.

Régi Olvasó 2017.11.02. 19:47:25

Nálam gyakori visszatérő vendég a djent, de valóban, a Heavy Metal Ninjas kopogott be a legtöbbször! Hihetetlen frissnek érzem ma is a lemezüket!
A Kadinja nem lesz így elkényeztetve...

MádiN. 2017.11.02. 21:50:23

@Dionysos: ismerem, nem rossz a Richie gyerek, de nekem inkább a Kadinja :)

lesliedawn 2017.11.02. 23:10:32

Ami itt egy-egy verze alatt történik, sok zenekarnál megtöltene egy teljes albumot. Valakinek ez már túl tömény, én viszont kimondottan örülök annak, hogy sokadik hallgatásra is lesz mit felfedezni, bár a hörgicsét hanyagoltam volna...
Köszi az ajánlást!

Régi Olvasó 2017.11.03. 19:07:52

Az új Mendel lemezt hallottátok már? Sajnos ezúttal nem lett teljesen istrumentális, de így is kimagasló a versenyben! Technika, fantázia és dallam!

Régi Olvasó 2017.11.07. 19:20:36

Tegnap futottam bele:
Evgen Jr - Deliverance
Levett a lábamról! Akinek Mendel esetleg túl tömény, annál ez az orosz srác célba érhet!

lesliedawn 2017.11.14. 08:08:01

@MádiN.: Valószínűleg Kadinja fertőzésem van, mert az új Special Providence túl laposnak tűnik, hiányoznak a fifikás riffek, bitang szólók. Neked bejön?

MádiN. 2017.11.14. 09:26:33

@lesliedawn: mondom én 2 hónapig toltam a Kadinja lemezt, melóban, edzés közben, úton, mindenhol :)
Még nem füleltem meg a SP albumot, majd később.

lesliedawn 2017.11.14. 15:41:12

@MádiN.: A Periphery-t, Tesseract-ot ismerem, Monuments nem jött be. Régen hallgattam az Ever Fortright-ot, elég elvetemült. Tudsz még valami hasonlót (leginkább Kadinja-szerűt) ajánlani?

MádiN. 2017.11.15. 15:01:19

@lesliedawn: ismerem az EF-et tényleg elvetemült, számomra hallgathatatlan kb.
Nem tudok sajnos, ha találok, akkor megírom.

Régi Olvasó 2017.11.15. 18:28:19

@lesliedawn:
Én is tehetek próbát?
Az Ever Fortright-ot nem ismerem, de egy klippjüket megnézve a svéd-magyar Morph - Sintrinity lemeze ugrott be. Szerintem zseniális!
A Between The Burried And Me középidős albumai és az Ansur sem áll túlzottan messze. Első hallásra...

lesliedawn 2017.11.15. 22:20:14

@Régi Olvasó: A BTBAM albumai közül az újabbak jönnek be igazán, a másik kettőt meg mindjárt fülelem is! Köszi!