Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Shakra: Snakes & Ladders (2017)

2017.11.10. 17:34 | Dionysos | 8 komment

y_3.png

Kiadó:
AFM Records

Honlapok:
www.shakra.ch
facebook.com/ShakraBand

Előfordul, hogy olykor előny egy recenziónál, ha nem egy adott zenekar ősrajongója fogalmazza, a "fandom" ugyanis sok görbét egyenesít ki, sok szeplőt elrejt, sok maszatot kiélesít. Ha viszont pre-exisztens elköteleződés nélkül – fogalmazzunk úgy –, friss füllel, rózsaszín szemüveg nélkül vizsgálódunk, érzékenyebbek vagyunk arra, amit a filozófiai ismeretelmélet objektív valóságnak nevez. Persze vannak olyanok, akik nem hisznek abban, hogy az ember képes lenne az objektív valóság megismerésére (őket nevezzük szkeptikusoknak). Manapság azonban már olyanok is akadnak, akik – a ritka ronda "kreatív metafizikai antirealista" név mögé bújva – egyenesen az objektív valóság létét tagadják (na, őket nevezzük elmeháborodottnak).

Ami a Shakrát illeti, közel sem vagyok ősrajongó, bár néhány lemezüket mai napig rendszeresen és előszeretettel hallgatom – főleg a Prakesh-érából (ebből is látszik, hogy nem vagyok klasszikus fan). A Mark Fox visszatérését ünneplő, 2016-ban megjelent "High Noon" még kimondottan süti kis album lett, így nagy tétje volt a folytatásnak: sikerült-e rácuppanni valami kreatív ősforrásra, amiből az örökifjúság kimeríthetetlen tápfolyadéka csergedez, vagy úgy járnak, mint a szülinapi lufi, aminek gumifalán két nap alatt átdiffundál a hélium, hogy aztán bágyadtan, aszottan szédelegjen a konyhapadlón.

Sajnos kénytelen vagyok megállapítani, hogy a "Snakes & Ladders" kókadt héliumos lufi lett inkább, szintetikus hangzással, geil dallamokkal, biztonsági szólókkal, unásig ismételgetett, agyoncsépelt akkordmenetekkel. Az egészet valami áporodott rutinszag lengi be, egyedül az utolsó előtti "Fire In My Veins"-re mozdult meg bennem valami, mintha tényleg kezdett volna valami melengető szétáradni az ereimben.

Már magam is torkig vagyok azzal, hogy a Shakrát állandóan a Gotthardhoz hasonlítják (bár a dolog a nemzetiség és a stílus okán végül is kézenfekvő), most mégis azt kell mondanom, hogy a Shakra egyfajta gotthardosodáson ment keresztül: ott a kreatív motornak számító eredeti énekes elvesztése miatt, itt meg az eredeti énekes visszatérte ellenére. Erre varrjatok gombot!

Tartuffe

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr2913230733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Régi Olvasó 2017.11.10. 19:45:16

A belinkelt dal viszont nagyon frankó! Nem zavar a kiszámíthatóság, egyszerűség ha ilyen hatással van rám! Azt hiszem rárajtolok az egész lemezre.

Kotta 2017.11.11. 10:35:32

hát nem tudom. a szubjektív idealizmusból szolipszizmusba torkolló irányzat is ezt vallja, Berkeley-t (és követőit) mégsem tartanám elmeháborodottnak

a mai kor virtuális valóságai között kifejezetten előremutató és látnoki gondolatkísérletnek tartom, hatása komoly és nem utolsó sorban szórakoztató (lásd mátrix filmek)

persze a metafizikai antirealizmust nem ismerem, lehet, hogy az baromság. de nem az objektív valóság megkérdőjelezése miatt :D

Dionysos 2017.11.11. 11:18:48

@Kotta: Mit szólnál hozzá, ha izomból hátba vágnálak egy jókora péklapáttal és azt mondanám, hogy nincs okod megsértődni, hiszen ebből semmi sem valóságos: nem is fáj a hátad, nincs is péklapát, az csak a Te képzelőerőd szüleménye, amit én szubjektíve egyébként is úgy éltem át, mintha barátságosan megszorongattam volna a vállad. De ha gondolod, kiállhatsz a nyíregyházi gyors elé is, a vonat úgyis csak a mozdonyvezető elméjének szüleménye. Egyébként somlói furmint helyett ihatnánk hipót is, ha erősen a tanúhegy bazaltjának ásványosságára összpontosítunk. :))

Dionysos 2017.11.11. 11:31:50

@Kotta: A viccet félretéve, ajánlom Neked olvasásra G. K. Chestertont (akinek szarkazmusánál már csak lényeglátása volt élesebb). Elsősorban a "How To Be A Lunatic" és az "Orthodoxy" című írásait ajánlom, utóbbi magyarul is megjelent a végtelenül suta "Igazságot!" címmel (Szent István Társulat, 2004). Innen származik az "elmeháborodott" vagy "holdkóros" kifejezés is, hiszen a könyv idevágó fejezetének címe "The Maniac". Ha az én cinikus "reductio ad absurdum"-típusú megjegyzéseimnél komolyabb érveket akarsz olvasni, vedd a kezedbe Chestertont. Nagyon szórakoztató, de tartalmas... Pont, mint ez a beszélgetés egy rock/metal blog kommentjeiben. :)

Kotta 2017.11.11. 16:23:47

Klasszikus ellenérvek, csak könnyen cafolhatóak. Persze, hogy fáj a péklapát, hisz én képzelem el az egészet, beleertve a fájdalmat.

Ha mindenki máshogyan érzékeli a valóságot, akkor honnan tudod hogy milyen az objektív valóság? És ha nem tudod, akkor mi a biztosíték, hogy egyáltalán létezik? Logikus gondolatmenet, nincs rá bizonyíték, hogy nem te képzeled el az egész beszélgetésünket, blogostól. Innen kezdve kb. hitbeli kérdés, nem tudományos, hogy mit fogadsz el.

De máshonnan közelítem meg; a 60as évek óta (kvantumfizika) már egész más képünk van az addig megingatatlannak hitt objektív valóságról. Nem csak filozófiai kérdes már, hanem természettudományos nézet, hogy nincs egy objektív valóság, hanem párhuzamos valóságos és valószínűségek vannak.

Ergo a mai tudományos kánon sokkal inkább tagadja, mintsem állítja az objektív valóság létét.

Jó lenne újra ilyen témákban elmerülni, csak az idő kevés hozzá :)

Régi Olvasó 2017.11.11. 18:39:30

@Dionysos:
Azt a cikk olvasása után meg is tettem, de egy év alatt eltűnt a hallgatnivalók közül. Már nem emlékszek, hogy miért.

Viszont az agyament levélváltásaitokból annyi kézzel fogható maradt meg bennem, hogy innom kell egy pohár fehér bort... :D