Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Black Sabbath: The End - DVD/CD (2017)

2017.11.25. 12:28 | Dionysos | 9 komment

the_end.jpg

Kiadó:
BS Productions Ltd.

Honlapok:
www.blacksabbath.com
facebook.com/BlackSabbath

Egyetlen kérdés maradt, minden más körülmény és részlet ismert. Ha nem így van, az csak azért lehet, mert szörfözés közben valahogy idevetődtél és miután látod, hogy ez egy alapvetően rock/metal zenékre szakosodott blog, már "lapozol" is tovább. Vagy esetleg mégis megeshet, hogy tudatosan olvasod ezeket a sorokat, mert alapvetően nem áll tőled távol ez a zenei világ, de valahogy ők kimaradtak? Nos, ez nem eshet meg, ezzel pedig a kérdést le is zártam, további szócséplésnek, magyarázkodásnak helye nincs, a verdikt jogerős.

Tehát az egyetlen feltehető kérdés így szól: sikerült-e ezt a páratlan pályafutást lezáró birminghami koncertet méltóképpen megörökíteni és átadni az utókórnak? Igen, sikerült. Egyszerre lett megható és ünnepélyes, úgy, hogy a közönségben elkapott könnyes tekintetek, a láthatóan mindennek hatása alá kerülő zenészek ellenére a Black Sabbath intézménye és lényege a maga sötét misztikumában sértetlen maradt. Ha valaki azt mondja nekem előre, hogy mindez úgy (is) sikerülhet, hogy a tagok sokszor összenevetnek a színpadon, Iommi nem egyszer csibészes mosollyal indítja egy-egy lidérces riffjét és, horribile dictu, színes lufik hullanak alá az égből, azt kinevetem, de legalábbis azt mondom, kamuzik, mert nem lehet, hogy ezek megtörténnek egy Black Sabbath koncerten. Pedig megtörténnek, mégpedig úgy hogy semmi nem veszik el a zene eredeti komor hangulatából. Jó, azok a lufik színesek ugyan, de fekete és sötétlila színekben, Iommi pedig már nevethet, vagy bármit csinálhat, ha az "Into The Void", "Children Of The Grave", "N.I.B" stb. riffje megszólal, akkor kérem vigyázzállás van és tisztelgés. Ha pedig mindez utoljára történik színpadon az egyetemes zenetörténelemben, akkor ugyanez, egy-egy visszatarthatatlan, férfiasan elrejtett könnycseppel kísérve.

magan.jpg

Felfoghatatlan, hogy mit adtak nekünk ők négyen. Itt az ismert okok miatt csak hárman vannak, ami egyrészről sajnálatos, másrészről pedig elhallgathatatlan tény, hogy Tommy Clufetos a doboknál lenyűgöző teljesítményt nyújt. Óriási fazon, aki hihetetlen húzással és látványosan dobol, aligha kérdéses, hogy szegény Ward erre már képtelen lett volna. Ozzy hangja régen nincs már csúcsformában, és nyilván volt utómunka is, de sikerült oly profin kivenni az intonációs bakikat, hogy az előadása teljesen élőnek és természetesnek tűnjön, és egy bombaformában lévő Ozzyt mutasson. Ez így méltó, azt hiszem. Gyönyörű a színpad, látványos a show, szépek a képek, kifejezőek a nézőtéren elkapott pillanatok,  mindent visszaadnak a hangulatból, amit szerencsére hangban sem kevertek le, folyamatos és hallható mindvégig az interakció közönség és zenekar között.

A nagyon értékes bónuszt a CD-n is hozzácsomagolt "Angelic Sessions" jelenti. Öt klasszikus nótát újravettek a stúdióban, láthatjuk is, ahogy "előttünk" a stúdió-próbateremben elnyomják. Ahogy a legvégén Iommi leül a zongorához és kicsit kacska kéztartással leüti a "Changes" első hangjait, hát mit mondjak, magam is elérzékenyültem. Lehet, hogy az akadémiáról ezért elzavarnák, de mindegy is. Ő már a bajsza alatt egy mosollyal rég besétált a zenetörténet halhatatlanjai közé, ott jobb helye van. Mr.Osbourne, Mr. Iommi, Mr. Butler, Mr. Ward, - köszönjük!

P.S.:  Kivételesen egy személyes fénykép is szerepel a cikkben, a héten készült, nagyon nem magyaráznám.

Túrisas

Címkék: dvd

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr3613377927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2017.11.25. 16:32:26

Én is meg akarom venni a könyvet.

Régi Olvasó 2017.11.26. 16:55:59

Sohasem értettem a Black Sabbath mitől lett ennyire népszerű. Most kizárólag a cikk hatására meghallgattam az Into the void dalukat és ledöbbentem. Mit hallatok benne? Képes vagyok szeretni a végletekig leegyszerűsített dalokat (Manowar - Warriors of the World United) és a Sigh-esen túlbonyolítottakat egyszerre, de Iommiékat képtelen vagyok...

Dionysos 2017.11.26. 17:49:07

pl az a riff, valami elképesztő. De próbáld kontextusba helyezni és nézd meg, hogy abban az időben milyen zenék szóltak, mik számítotak népszerűnek. Ment a pilicka blues rock (persze, azok is jók voltak) és egyszercsak ez a négy birminghami csóró melósgyerek berúgta az ajtót.... megszületett a heavy metal. Csak ennyi történt....:-)

A DIO és Tony Martin-éra is hasonlóan értelmezhetetlen számodra?

turisas 2017.11.26. 17:49:45

Na, ezt megint tartuffe nevében küldtem el....én írtam pedig....

Régi Olvasó 2017.11.26. 19:35:28

Nem is tudom. Azt a riffet ha most adná elő egy Ansur ismerettségű csapat, akkor a kutya sem figyelne rá, de még csak nem is tartaná jónak senki. Akkor és ott elhiszem, hogy hatott, mert merőben mást adott, de ezt aki nem élte meg, azt nem hiszen, hogy megérinti az újszerűség értéke. Valahogy úgy vagyok vele, mintha át kellene éreznem Napóleon orosz visszavonulásának elképesztő nehézségét nyáron, jéghideg barna sört kortyolva egy medence parján, miközben a fülemen az Amberian Dawn szól.

Az egész Sabbath életmű idegen. Már amit ismerek egyáltalán belőle...

(Egyébként ha egy hozzászólás a makkozgató sárga kanapés Dionysostól származik, akkor honnan lehet tudni, hogy ki írta? Hányan vagytok emögött a fura kép mögött? Csak Tartuffe és te?)

turisas 2017.11.26. 19:44:57

Ketten. illetve csak ő. Ha elbaszom és nem görgök le a nevemhez, akkor automatikusan dionysos-tartuffe nevében küldi el.

turisas 2017.11.26. 19:56:55

Mi itt a blognál mindannyian közelebb vagyunk az ötvenhez, mint a negyvenhez, de azért mi sem éltül meg, csak néhány éves késéssel, de azért hatott ránk,

saszi11 2017.11.26. 20:11:02

@Régi Olvasó: Az Ozzys Sabbathot én sem szeretem ellentétben az első 5 Ozzy lemezzel. Azok zseniálisak voltak. De a DIO-val készített két Sabbath lemezt is imádtam.

Kotta 2017.11.28. 17:01:20

sikerült élőben is megnéznem ezt a turnét, felemelő érzés volt

először én is jobban szerettem a DIO és a Tony Martin érát, de szép lassan megtanultam tisztelni az első korszakukat is. brutális az a nyom, amit a rockzenén hagytak, és van ott azért nem egy zseniális téma...