Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Orfeus: Színház a világ (2017)

2017.12.22. 17:19 | garael | 6 komment

orfeusszinhaz.jpg

Kiadó:
Hammer Records

Honlap:
www.orfeus.hu

Színház és metal? Sokan azonnal rávágják: Dream Theater, pedig nem, most nem erről van szó. Érdekes kísérlet, amivel az Orfeus, ez az 1989-ben alakult, de számomra – bűnös módon – ismeretlen magyar veterán csapat próbálkozik. Az alap a névhez passzolóan neoklasszikus metal – ez a gitáros, a csapat motorja, Kovács Ferenc múltjából és eddigi ténykedéséből (lásd és halld Ba-rock együttes, Vida Rock Band) egyenesen következik –, de van itt egy kis csavar, mint a jelenlegi mozielvárásokban a thrillerek végén: a dallamok sokszor a musicalek, rock operák kissé művi, divatos szóval modoros világát idézik, megfejelve egy kis aréna-korszakát érő Edda-érzéssel: hát nem túl egyszerű, nem igaz? Pedig az, mert a dalok a maguk fülbemászó módján azonnal hatnak, és nem igényelnek klasszikus zenei képzettséget – a hallgatást tekintve. Mert amit a zenészek eljátszanak, ahhoz bizony több kell, mint egy OKJ 5.4-es zenetörténeti tanfolyam, és ha a pluszt nem is intézményes keretekben, hanem autodidakta módon szerezték is meg – bár ebben lehet, hogy tévedek – semmit sem von le az eredmény értékéből.

Az együttes rögös utat járt be, számtalan megszűnéssel és újjáalakulással, bevallom, én a honlapjukon felsorolt történések közepette úgy vesztem el, mint kezdő szolfézsos a hangjegyek útvesztőjében, de a tapasztalat nyilvánvaló, csak azt sajnálom, hogy a kialakított, lemezen hallható stílust a korábbi megjelenéseket nem ismerve nem tudom viszonyítani – a múlt így a jelenné változott, de ezt lehet, hogy maguk a tagok sem bánják. Az eltelt évek alatt számos ötletet gyúrtak most össze, hiszen az intróval együtt 14 dal szerepel a lemezen, melyek tele vannak "finomsággal" – ez Bach feldolgozott invencióját tekintve vitathatatlan még azoknak is, akiknek az extrém jelenti a minőséget – bár nem a szó klasszikus Dream Theater-i értelmében. Az igaz, hogy a "Lélektükör"-ben némi Queensryche hatást is felfedezni vélek, de inkább annak csak hangulati, elidegenítő attitűdjében, s ha már hasonlítanom illene, akkor a valamikori szépreményű Classicát említeném meg, annak is első albumát.

Érdekes, virtuóz, és magát hallgattató a "Színház a világ", de azokat is megértem, akiknek Oszter Dés Tamás, és a prezentált dallamok – minden slágerpotenciáljuk ellenére – túl kimódoltak, és felvállaltan színpadiasak, átnyúlva a heavy metal szokásos paneljein és elvárásain, a Broadway templomának oltárát dicsőítve.

Mégis… mégis, valahogy olyan bátor lépésnek érzem ezt a bukást magában hordozó kurázsit, ami szimpatikussá teszi az Orfeust – nem beszélve, hogy tőlem sosem állt távol a metal körökben szitokszóként is elhangzó műfaj: kérem, ami sikeres, az nem biztos, hogy gagyi. Még szerencse, hogy a lemeztől ez utóbbi áll legtávolabb, példát állítva a hangszeres játékban sok fiatal, feltörekvő együttesnek. Igen, kérem, lehet gyakorolni, és a mesterségbeli tudás, valamint alázat által az idegen testnek tűnő dolgok is mélyen integráns részei lehetnek szeretett műfajunknak. Orpheus, ez a színház úgy gondolom, neked is tetszene.

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr313518757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

turisas 2017.12.22. 18:53:08

Elvileg az én zeném, de valahogy mégsem tud hatni. Sokadjára próbálom jóra hallgatni és sokadjára megy el mellettem úgy, hogy bármi nyomot hagyna....kár...biztos bennem van a hiba. :-(

garael 2017.12.22. 20:56:51

@turisas: Lehet, hogy változik az ízlésed. Amellett tényleg lehet nem szeretni az albumot. Meg persze szeretni is.:)

Altos 2018.01.02. 14:18:34

Nekem kimondottan tetszik az album. Túl sok idő nem telt el az utolsó album óta, hiszen ez a Orfeus teljesen megegyezik a 2 évvel ezelőtti Vida Rock Band-et készített Rockerszív album felállásával, természetesen szegény Vida Ferit leszámítva. A hatásokban meg szerintem egyértelműen Mamsteen viszi a primet, nem véletlenül nevezik Kovács Fery-t magyar Malmsteen-nek.

garael 2018.01.02. 16:12:29

@Altos: Sajnos nem hallottam a Vida Rock Band albumát. A Malmsteen hatás egyértelmű, de én az énekest sem egyértelműen metal-sztenderdek szerintieknek hallom. Kicsit musicales, rockoperás.

Altos 2018.01.03. 07:59:26

@garael: Pedig érdemes meghallgatni azt is!- Egyébként szerintem annyi volt a különbség a korábbi Vida Rock Band albumokban, hogy bár a zenét ott is Kovács Fery írta, de a produceri munkába erősen belefolyt Vida Feri is, és valahogy sikerült egy kicsit hard rockosabb irányba tolni az egyébként tényleg neoklasszikus metál irányultságú zenét. Oszter Tomi meg egyébként még kicsit be is keményített korábbi önmagához képest, másik zenekarában (Falcon Project) tisztán hard rockot énekel, és valóban vannak rock operás, musiceles videói is.

garael 2018.01.03. 09:34:51

@Altos: Kíváncsivá tettél, meghallgatom.