Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

TOP 15 (2017) – Tartuffe (a.k.a. Anton Ego)

2017.12.26. 09:19 | Dionysos | 22 komment

anton_ego_kep.jpg

Épp most néztem vissza: 2009-ig TOP 10-es listáink voltak, de a 2010-es esztendő azután olyan erősnek bizonyult, hogy ki kellett bővíteni a keretet. Néhány éven keresztül ez teljesen indokolt is volt, de egy pár éve úgy érzem, alighanem újra beleférnénk a 10-es fölsorolásba. Ez nem föltétlen panaszból mondom, hiszen mindössze pár év távlatából elég nehéz megmondani, hogy ez most általános, világméretű trend, vagy csak egy múló rosszullét, pillanatnyi hullámvölgy. Van egy olyan alattomos sejtelmem, hogy ez tüneti jelenség, de még nem merem kimondani…

Ritkán veszek részt az oldalon olykor kialakuló komment-háborúkban; ennek megvannak a szokásos szereplői a rájuk tipikusan jellemző stíluspreferenciákkal, habitussal, hangvétellel. A véleménycserék során azonban egyszer már kifejtettem azon meggyőződésemet, miszerint ez az év még a tavalyinál is középszerűbb volt, és ehhez ragaszkodom továbbra is (minden esetleges fölháborodás ellenére). Az Ayreont (és talán a Voyagert) kivéve rendre elmaradtak az "Atyavilág! "-típusú élmények, és jócskán akadt olyan is, hogy a sokadik hallgatást is imígyen kellett lezárnom: "Ez bizony halovány!" (Hogy a "Pfuj, de szar!"-ról már ne is beszéljünk!) Persze azt is készséggel elismerem, hogy öregszem; nem szélesedik, hanem inkább szűkül az érdeklődésem (mármint ami a rock/metál muzsikát illeti).

Mellesleg nem vagyok egyáltalán elkenődve, mert más stílusokba (főleg a jazzbe) áthallgatva bőven találok vigasztalást, ráadásul jövőre, mindjárt az év elején olyan megjelenések várhatók, mint a Tomorrow’s Eve (akik közel 10 éve nem adtak ki lemezt!) és a Teramaze (akiktől viszont, minden csontomban érzem, hogy óriási durranást várhatunk!). De lesz új Joe Satriani (mondjuk, attól pont nem várok semmit), Angra, Whitesnake, Voodoo Circle…stb.

Meg kell említsem, hogy külön hálával tartozom Garael kollégának, nem csak azért, mert az egyetlen stabil, megbízható, valódi munkamorállal megáldott munkatárs, hanem azért is, mert az idén három toplistás lemez megismerését is neki köszönhetem. Majdnem biztos, hogy az érdeklődésemet fölpiszkáló recenziói nélkül a nagy dömpingben balgán elrobogok a Nocturnal Rites, a Pink Cream 69, vagy – ne adj’ Isten! – a Mobilmánia mellett.

Végül el kell ismerjem, hogy a csalódásaim amilyen valóságosak, olyan szubjektívek is. A fölsorolásban szereplő első három banda tényleg messze az elvárásaim alatt teljesített, a másik hármas pedig csak egyszerűen érdektelen. De nagyon. (Gondolom, ez senkit sem vigasztal, de egyik sem olyan botrányosan szar, mint pl. a U2 idei végterméke.)

TOP 15:

1. Ayreon: The Source

Egy pillanatra sem volt kérdéses, hogy ez a lemez a dobogó csúcsán végzi, és ez tényleg nem a neves szereplőknek tudható be, hanem annak, hogy – úgy érzem – Arjen Lucassen most megírta (legalábbis eddigi) karrierje igazi mesterművét. Közel másfél óra tiszta, tömény, hibátlan, hangulatos, szórakoztató, elgondolkodtató, inspiráló muzsika elképesztő vokális és hangszeres teljesítményekkel tarkítva!

2. Sons Of Apollo: Psychotic Symphony

Elképzelhető, hogy önmagában ez a pofás, de nem lehengerlő Sherinian-Portnoy projekt nem föltétlen érdemelte volna ki az ezüstérmet, de Portnoyt 2009, a "Black Clouds & Silver Linings" óta nem hallottam ilyen virtigli (énekes) prog-metál produkcióban. Azért mégiscsak ez az ő lételeme! Nem az álomcsapatom, de valahogy mégis működik a dolog. Majd meglátjuk, lesz-e folytatás!

3. Voyager: Ghost Mile

Nem mondhatnám, hogy minden tekintetben kifogástalan zene, a szólók hiánya (amit nyilvánvalóan nem a képesség hiánya, hanem sejtésem szerint egy erősen kifogásolható ars poetica motivál) például tüske a körmöm alatt. Ugyanakkor képtelen vagyok nem hallgatni; van valami teljesen utánozhatatlan, varázslatos bűbája. Ezt majd csak a jövőre megjelenő új Teramaze múlhatja fölül (érzem, hogy fogja is!).

4. Almanac: Kingslayer

Tökéletes és kifogástalan, a tervezés és kivitelezés, a külcsín és belbecs egyaránt hibátlan, minden és mindenki abszolút profi, ráadásul még az első lemeznél is erősebbre sikerült… Mégsem léphetett föl a dobogóra. Miért? Magam sem tudom, talán éppen annak hiánya miatt, ami a Voyagert olyan mágikussá teszi.

5. Jorn: Life On Death Road

Ez a helyezés sem az objektív, abszolút érték mutatója. Egyszerűen csak lelkesedéssel, gyermeki örömmel tölt el Jorn "visszatérése". Némi riadalmat azért kelt bennem a mindenlébenkanál Alessandro del Vecchio legyeskedése a jelenség körül, de egyrészt a DGM-es Simone Mularoni, Alex Beyrodt és Gus G. is jócskán belepiszkált a dalszerzésbe, másrészt utoljára a 2004-es "Out To Every Nation"-t hallgattam ilyen kedvteléssel. Jólesett, na!

6. Jónás Tamás: The Four Seasons Part2

Tamás idén az első magyar (Király Pitta babázik, és milyen jól teszi!), ráadásul nem is egy teljes értékű nagylemezzel, hanem egy EP-vel. Viszont nem vitás, hogy itt a helye, a négy évszakot földolgozó szvitt minden részében és részletében alapos, ihletett, zseniális munka. Bravó, Tamás, csak így tovább!

7. Threshold: Legends Of The Shires

Az Ayreon mellett ez az idei év másik prog rock/metal mega opusza. Nem könnyű földolgozni, sem a közel 83 perc muzsikát, sem a váratlan énekes cserét. Ezt még szokni kell, de az a bizonyos X-faktor kétségkívül megvan benne.

8. Anthriel: Transcendence

Ezek a finnek (akik debütációjuk óta egyébként nagy kedvenceim) nem könnyítették meg a dolgomat. Hosszú és türelmetlen várakozás után egy olyan lemezt tettek le az asztalomra, amit egyáltalán nem könnyű megszeretni. Itt van elsőre (a bemutatkozó albumhoz képest) gyöngébb, aránytalanabb hangzás, másodszor meg a lehengerlő zeneiség ellenére is sikamlós, igazi fogódzók nélküli dallamvilág. A végén csak beláttam, hogy irgalmatlan munka van benne!

9. Pyramaze: Contingent

Skandináv power metal prémium termék, ennyi és nem több. Nálam ez pont elég. A középszerből kapaszkodtak föl idáig nagyon szívós munkával (na, és egy kiváló norvég torokkal). Nagyon becsületes kis dán csapat, megérdemlik a tiszteletet!

10. Nocturnal Rites: Phoenix

Ez is skandináv power metal prémium termék. Objektíve mérlegelve alighanem jobb is, mint a Pyramaze. Jó, mondjuk Per Nilsson gitármágussal iszonyú nehéz hibázni. Lehet, hogy az énekes miatt, lehet, hogy a tényleg csak nyomokban fölfedezhető egykori extrém zenei háttér miatt, de szubjektíve nálam most egy hajszálnyival a Pyramaze mögé szorultak. Egyébként az év egyik legkomolyabb meglepetése!

11. Steel Panther: Lower The Bar

Az vesse rám az első követ, aki közületek gyöngeség nélkül való (bibliai parafrázis)! Az én gyöngeségem a Steel Panther, legyen akármilyen önállótlan, elcsépelt, komolytalan, gusztustalan, őket hallgatva mindig elképesztően jól szórakozom. Ez most jobb is lett, mint a 2014-es "All You Can Eat".

12. Lonely Robot: The Big Dream

A haldokló brit neo-prog rock egyetlen képviselője a listán, John Mitchell szinte egyszemélyes projektje. Nem mondom, kell hozzá hangulat, de ha jó időben és jó helyen talál el, akkor kifekszek tőle. Valódi űrutazás!

13. Black Star Riders: Heavy Fire

Évek óta kifogástalan minőségben szállítják a Thin Lizzy utánérzést. Persze ez nekem, személy szerint még nem lenne elegendő, mert annak idején nálam kimaradt a rajongás Phil Lynottért, ráadásul egy korábbi személyes élményem miatt az íreket nem is csipázom annyira (persze ma már inkább amerikai ez a társaság, mint ír). Valamiért most is "elkapott" a dolog, pedig ez nem is legjobb lemezük.

14. Harem Scarem: United

Meglehet, előrébb kellett volna végeznie a Harem Scaremnek. Ha ezt a listát két-három héttel ezelőtt írom, talán így is alakul. Dallamorgia, gitárszóló-varázslat, slágerözön: minden adott az átütő sikerhez, ami valamiért következetesen elkerülte őket. A világ botránya!

15. Pink Cream 69: Headstrong

A Nocturnal Rites után a másik olyan banda, amelyiktől eredendően nem vártam semmit, aztán meg csak kapkodtam a fejem. Ezen a lemezen, kérem szépen, egyetlen szar nóta sincs! Húzós, régisulis muzsika, de annak kifogástalan. Talán nem föltétlen van itt helye, de hát a meglepetés ereje…

+1. Mobilmánia: Vándorvér

Egyeseknek talán cikinek tűnhet a 15+1. helyezés, de ez dőreség. Ezt ugyanis úgy kell nézni, hogy a Mobilmánia kit szorított ki a listáról. Azért beelőzni egy Kee Marcello-Tommy Heart duót, az Eclipse és a Night Ranger slágergyárosait, a Styx veteránjait, vagy éppen Russell Allent, nos, az nem kis mutatvány. Elég, ha azt mondom, hogy szerintem Bon Jovi – akármilyen világsztár – közel 20 éve nem adott ki ilyen jó albumot.

Egyéb figyelemreméltó megjelenések, ajánlások:

Kee Of Hearts: Kee Of Hearts
Eclipse: Momentum
Kaipa: Children Of The Sounds
Night Ranger: Don't Let Up
Chaosbay: Of Cutting Chords EP
Eric Johnson: Collage
Styx: The Mission
Pain Of Salvation: In The Passing Light Of Day
Deep Purple: Infinite
Miserium: Ascension
Roger Waters: Is This The Life We Really Want?
Revolution Saints: Light In The Dark
Adrenaline Mob: We The People
Secret Sphere: The Nature Of Time

DVD-k:

David Gilmour: Live At Pompei DVD
Eden's Curse: Revisited DVD
DGM: Passing Stages DVD
Vanden Plas: The Seraphic Live Works DVD
Treat: The Road More Or Less Traveled DVD

Csalódások:

Adagio: Life
H.e.a.t: Into The Great Unkown
EZoo: Feeding The Beast
Firewind: Immortals
The Ferrymen: The Ferrymen
Status Minor: Three Faces Of Antoine

Címkék: toplista

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr4713524629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

garael 2017.12.26. 09:41:46

Azt hiszem, ennyi egyezés még nem volt a listáinkon. Persze ebbe az is belejátszik, hogy pár csalódásod nálam az év albumjai közt szerepel, de kicsire nem adunk, hehehe.
Egyébként meg ami nálad a jazz, nálam a népzene, talán ezért is szeretjük annyira a crossovereket a metalban:).

saszi11 2017.12.26. 10:56:30

Nagyszerű zenék. Nagyon örülök Jónás Tamásnak. Nálam az első háromban a helye. Egyedül talán Marty Friedmant hiányoltam. Nyilván mindenkire van pár teljesen ismeretlen banda, ami hatást gyakorol akár teljesen más zenei területekről.

Régi Olvasó 2017.12.26. 21:05:12

Továbbra sem tartom rossznak az idei évet, sőt, nekem havonta volt "Atyavilág!" érzésem, de elfogadom, ha másnak laposabb lett a zene univerzuma! Tényleg születtek olyan lemezek, amiket úgy vártam, mint muslica a cefréshordó kinyitását, ám nem élte túl a három hallgatást és ott végezte a bitkomposzton. Talán több is, mint tavaly. Érdekes módon az én listámmal is van egyezőség (azt hiszem 3 is), de a csalódásaid között is szerepelnek számomra nagyon erős, sőt, toplistás albumok is.
(Csak érdekesség: idén eddig 139 lemez kapott meghívást a megőrzendő albumok vinyójára. Említettem már, hogy erős év volt az idei? :))

Rony70 2017.12.26. 23:47:20

Régi Olvasó: 139? Atya ég, Te amúgy mit csinálsz, főállásban zenét hallgatsz? (nem gonoszkodásból)

Régi Olvasó 2017.12.27. 21:29:59

@Rony70:
:D
Semmi komoly. Napi 4 órát vonatozok, ehhez jön még hozzá, hogy otthon szinte csak zene mellett dolgozok, ráadásul a melóhelyen is gyakran megtehetem, hogy szól a zsebemből a mötál - kollégáim legnagyobb örömére. (Már jópáran vittek haza magukhoz a lemezeimből. Érdekes módon a Morbid Angel idei remekéért nem jelentkezett senki...)

Dionysos 2017.12.29. 18:35:06

Azta! Le a kalappal! A passzio.hu sokkal szebben megcsinálta a listámat! Lehet, hogy fölkérem őket rendszergazdának! :)

passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=38923

turisas 2017.12.29. 19:53:07

Mit akarsz ezekkel az avantgard, narkós szarokkal?

Hagyd el a termet, most!

garael 2017.12.29. 20:07:54

@turisas: Ha én pléhmobilon szocializálódtam, akkor narkós is vagyok? Bár ilyet utoljára a Magyar Ifjúságban olvastam, 1984-ben.

garael 2017.12.29. 20:08:58

@Régi Olvasó: Nekem van olyan kollégám, akivel meg tudnám beszélni a Morbid Angel-t, csak az a baj, hogy inkább elmentem avantgárd irányba.

turisas 2017.12.29. 20:40:00

@garael: mindannyian azok vagyunk, ez ma kiderült. Én persze a legkevésbé ,mert nálam még csak-csak előfordul thrash is, az idén sajnos nem, és ez végzetes hibának bizonyult. Ferenc átlátott a szitán....

CockOfCthulhu 2017.12.29. 22:16:18

Ezt már tavaly is akartam kérdezni, de elfelejtettem: miért Anton Ego, és ki ez az "örök" pápaszemes papi?

CockOfCthulhu 2017.12.29. 22:44:54

@CockOfCthulhu: közben az egyik kérdésemre választ is kaptam (Google a barátommá lett), de arra továbbra is kíváncsi vagyok, miért éppen egy "ellenszenves ételkritikus" (Wiki) az "alterEGÓd"? :)

Dionysos 2017.12.30. 02:53:22

@CockOfCthulhu: Nekem Anton nem ellenszenves, de valójában, ha ismered a filmet (zseniális!), ott sem egyértelműen negatív szereplő. Félelmetes, titokzatos - igen -, de közel sem egy szörny: a félelem alapja az, hogy abszolút ízlése van, ítélete mérvadó, véleménye meghatározó. Ha valódi, objektív értékre talál, akkor képes a gyermekkori élményéig visszarepülni, az előítéleteitől megszabadulni, stb. Nekem nagyon bejön a pasi imidzse. A kvinteszenciális kritikus...

Régi Olvasó 2017.12.30. 09:57:36

Éreztem, hogy ezt fogod válaszolni. Szeretem azt a mesét és hasonlóan vélekedek A titokzatos úrról. Nekem az egyik volt kollégám jut róla eszembe, aki az NKH-nál dolgozott. Mindenki remegett már a neve hallatán, holott belül gyermeki lelkesedéssel megáldott öregúr volt.

Viszont ha már felmerült a jelképek kérdése, akkor én is veszem a bátorságot, hogy rákérdezzek a hivatalos Dioysos válasz alatti Bart Simpson jelkép létjogosultságára. Amikor kiválasztottad mire gondoltál? Hogyan kötődik az oldal szellemiségéhez?
Vagy tán egyszerűen mellényúltál és azóta nem javítottad ki? Mert én így gondolom. Hi-hi!

Dionysos 2017.12.30. 11:08:02

@Régi Olvasó: Ez nem Bart Simpson, hanem Homér!!! Na jó, ezt a tévedést elnézem Neked, mert régi olvasó vagy! :)

Egyébként meg óriási Simpsons fan vagyok. A képen Homér látható, aki kövér, kopasz, egy szál alsógatyában gubbaszt a fotelben, és totál kiütötte magát vagy nyolc üveg sörrel. Emlékeztet valakire! :)

JonasTamas 2017.12.30. 13:29:50

Köszönöm szépen, megtiszteltetés és nagyon örülök, hogy a Summer felkerült a listádra!

Régi Olvasó 2017.12.30. 16:38:36

@Dionysos:
Ja vagy úgy!
Nem láttam egy részt sem, így mondhatni Homér terén tiszta homály vagyok.
És tényleg emlékeztet valakire, a leírás szerint tisztára Bacchus az ipse! Esetleg Bender Rodriguez (én meg ezt a sorozatot nézem szívesen). És ha nem írod le ilyen részletesen a képet, akkor a sörösüvegek továbbra is törött fotellábaknak tűnnek, miközben a Homér bácsi gubbasztása is inkább ö... cerkahegyezésnek hat. Így már most megérte a kérdést feltenni! Köszi!

Dionysos 2017.12.30. 23:22:29

@JonasTamas: Kedves Tamás! Mi nem ismerjük egymást személyesen (legyen ez világos az olvasóknak is!), de amit Túrisastól hallottam a zenéhez és az igyekvő, amatőr zenészekhez való hozzáállásodról, amit kihallok az aprólékosan összeillesztett szellemi termékeidből (főleg, hogy e tekintetben folyamatos fejlődést tapasztalok), tényleg figyelemre és elismerésre méltó. Tőlem - aki ismer, tudja - nagyon távol áll az elvtelen dicséret, de igyekszem leszögezni, én nem osztom mások (és bizonyos értelemben a saját kételyeidet): a "Nyár" (akármilyen nehéz is volt megszülni) ihletett darab, sőt, szerintem tisztán zenei értelemben valódi előrelépés. Csak így tovább! De tényleg, ezek után föl van adva a lecke... De valahol ez az élet lényege és nagy kihívása, nem? Nap mint nap túltenni önmagunkon?

JonasTamas 2017.12.31. 13:38:11

@Dionysos: Nagyon jólesik, amit írtál, és a lehető legjobbkor jött, mert megerősített abban, amit én is éreztem, hogy a Summer zeneileg legalább olyan erős, ha nem erősebb, mint a Spring volt. (Utóbbi volt a sokkal könnyebb falat, megírni is, és befogadni is hallgatóként.) És nem is tudod, mennyire pontosan eltaláltad, hogy a "túltenni/túllépni önmagunkon" most a fő feladatom zeneileg (is), hogy az "Ősz" sok újat is hozzon, ne csak inverz "Tavasz" legyen. :)
Az írásaid alapján én is úgy látom, hogy a Tőled érkező dicséret nagy elismerést jelent, mert az őszinte véleményedet írod mindig, és ráadásul nagyon magas színvonalú zenékhez viszonyítasz. Úgyhogy köszönöm még egyszer és B(r)ÚÉK! (r=rock) :)

Régi Olvasó 2018.01.07. 19:00:40

Az én Top 20-am 1017-ről:
(Azért Tartuffe listája megjegyzéséhez teszem, mert az övével van a legnagyobb átfedés - szám szerint 3.)
Kivételesen sorrendbe tudtam állítani, sőt, talán még könnyebben is ment, mint a top 50 leszűkítése 20-ra...

1. Mors Principium Est - Embers Of A Dying World
2. Noumena - Myrrys
3. Alvin és a Mókusok - Rendet a fejekben
4. Threshold - Legends Of The Shires
5. Space Is Not Empty - Egide
6. Ayreon - The Source
7. Kreator - Gods Of Violence
8. Arch Enemy - Will To Power
9. Cold Insight - Further Nowhere
10. Leprous - Malina
11. Vintersorg - Till Fjalls del II
12. Ne Obliviscaris - Urn
13. Contradictions - Snowblind
14. The Project Hate MCMXCIX - Of Chaos And Carnal Pleasures
15. DragonForce - Reaching into Infinity
16. Pyramaze - Contingent
17. Depresszió - Válaszok után
18. Amberian Dawn - Darkness Of Eternity
19. Firewind - Immortals
20. Vangough - Warpaint

garael 2018.01.08. 17:37:40

@Régi Olvasó: Szép. szerteágazó lista:).

Régi Olvasó 2018.01.08. 18:12:53

@garael:
Gondolom új kedvencet nem is fogsz avatni belőle... :)