Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Diablo Swing Orchestra: Pacifisticuffs (2017)

2017.12.31. 10:39 | garael | 16 komment

dsopacifist.jpg

Kiadó:
Universal Music

Honlap:
www.diabloswing.com

A Diablo Swing Orchestra idei lemeze úgy kerülte el a figyelmemet, ahogy egyszeri politikusnak az adóbevallás – pedig a színtér avantgard (!) üdvöskéjének minden jelentkezése élményszámba megy. A csapat egyébként maga a metal dadaista képviselője, csak míg a dadaizmus a művészettörténet egyik legnagyobb blöffje volt – aminek táptalaja az emberi hülyeség –, addig a swingerek által megvalósított világ igenis értékkel-teli – de ha nem, akkor is mindenképpen szórakoztató. S hogy mi is a svédek legnagyobb erőssége? Hát a lehetetlenség ignorálása: ebben a birodalomban bármi megtörténhet – és meg is történik. Swingbe ágyazott countryval kezdeni a lemezt, s flamencoval átitatott, bolero-kavalkáddal folytatni? – nem gond, íme, ahol az őrület ezúttal nem destruktív valójában, hanem új arcát mutatva, kreatív-teremtőként mutatkozik, és ahol a káoszban a zene jelenti az iránymutató segítséget. Mondanom sem kell, hiába: a szerzemények úgy szippantanak be – már ha hajlamos vagy a DSO befogadására –, hogy esélyed sincs ellenállni, még akkor is, ha a felhasznált zenei eszköztárt ismerősnek hiszed.

Nos, itt van a kutya eltemetve – mert csak hiszed, hiszen mint említettem, ez az a hely, ahol bármi zenei formát ölthet, legyen az űrhangulatú pulzálás, vagy a Chaplin-filmek aláfestő zenéjének is beillő dallamfricska. Azt persze nem merném kijelenteni, hogy az együttes metalt játszik – nem, hiszen itt a gitárok csupán keretet adnak a formabontás extázisának, egyébként is, a már említett spanyol folk, vagy a swing sokkal jobban meghatározza a stílust – de ettől függetlenül az ortodox fémhívő is élvezheti a hallottakat, már ha van humorérzéke, vagy az extrém szó más jelentésére is nyitott, mint ahogy azt a metalban értjük.

Diablóék pedig ott folytatják, ahol előző lemezükön abbahagyták, talán még nagyobb eklektikával, töredezettebben, ide-oda kapkodósan, de mégis rendszert teremtve. Esetleg ez lehetne a lemez egyetlen gyenge pontja – túl sok a váltás – ám ez csak első hallásra van így, és ha kicsit ráérzel, már érteni fogod, hogyan jöhet egy barokkot idéző tánc után Travolta disco-világa, ahol szinte látod magad előtt a fehér öltönyt, a flittereket és a csillogó gömböket.

Kevesebb hát a kapaszkodó, és a lassabb szerzeményekhez is idegek kellenek, ha rájuk akarsz érezni: nem tudom, és nem is akarom tudni, vajon a ráérzésben volt-e valamilyen szerves, vagy szintetikus segédje a dalszerzőknek – mégsem mondanám gyengébbnek, mint elődje. Igen, talán nem annyira lineáris – már ha ez a szó értelmezhető az együttes univerzumában – a dallamvezetés, és az "Interruption" is inkább B-oldalas szerzemény: ennek ellenére mindenkinek ajánlom a "Pacifisticuffs"-t, aki nem utálja zsigerből a kísérletezést, vagy a többrétegű zenei crossovert, no és van egy csipetnyi humorérzéke, ami a lemezt jelentő vicc fogalmának pozitív értelmezést adhat. Vicc? Igen! Jó? Döntsd el magad!

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr2013535925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

saszi11 2017.12.31. 11:31:35

Imádom az ilyen formabontó zenéket. Tiszta lazaság, mellette nagyon is feszes, játékos. Szuper. Az év végére is akad hallgatni való. Köszi a kritikát.

garael 2017.12.31. 12:15:38

@saszi11: Valószínű, hogy a tagok között van egy-két klasszikus képzettségű zenész.

lesliedawn 2017.12.31. 14:08:08

Hú, gyors voltál! Tizen-huszonegynéhány hallgatás után úgy érzem a toplistám 3. helyét ennek az albumnak kellett volna adnom. Az áriák ignorálásának meg kimondottan örülük!

garael 2017.12.31. 15:24:01

@lesliedawn: Tényleg, azok kimaradtak.

Régi Olvasó 2017.12.31. 19:16:21

Nem mertem meghallgatni, de kedvet adtatok hozzá, most meg feleségem kétpercenként elismerően csettintget! Nesze, hallgathatom az Orden Ogan és a Defecto helyett ezt! És egyáltalán nem bánom, mert bizony tetszik!!!
A Quimby korai lemezein játszott helyenként hasonló lazasággal, illetve két album ugrott hertelen agyam induló vágányára az emlékek fordítókorongjáról (bevallom, mindkettő magasan übereli nálam szvingördögéket), nevezetesen a Toumai - Sapiens Demens borzadálya és a Troldhaugen - Obzkure Anekdotez For Maniakal Massez furasága. (Az idei Troldhaugennel senki se próbálkozzon, mert elviselhetetlen lett, így meghallgatása komoly mellékheresorvadással járhat!)
Ha a marcona deathben keresne valaki avantgárdot, akkor pedig a Sigh - In Somniphobia lemezét ajánlanám kapásból! De ez már messze nem orcsesztra, csupán zseniális katyvasz!

garael 2018.01.01. 10:21:27

@Régi Olvasó: Már megint avantgard, drogos metalt hallgatsz! Ráadásul még kedves feleségedet is megfertőzted vele. Ejnye!

Régi Olvasó 2018.01.01. 12:08:23

Elfogadod nekem tudva és akarva elkövetett bűnömért engesztelésül, hogy ezen a héten minden narkómetált a gabonatermesztés morzsolt mainstreamjén, kukoricán térdelve fogom hallgatni, miközben feleségem együttérzőn trharscsíkokat rajzol a hátamba spárgára ragasztott orsótészta korbácsával?

lesliedawn 2018.01.01. 13:42:01

@Régi Olvasó: Nem kötözködés végett, de áruld már el légyszíves, milyen analógiát véltél felfedezni a recenzió tárgya és az általad említettek között?

garael 2018.01.01. 15:43:43

@lesliedawn: Ja, persze. A Facebook oldalunkon egy olvasó a listámhoz azt írta, hogy csupa avantgard, narkó áztatta lemez, és nem is tudom, mit jelent a metal. Az én listám Facebook bejegyzésénél el tudod olvasni, már csak okulásul:).

Régi Olvasó 2018.01.01. 19:38:59

@lesliedawn:
Semmi gond, inkább örülök, hogy belehallgattál!
Érdeklődésedből az tűnik ki, hogy te semmit. :)
Így nehéz lesz elmondanom, miután ez egy belülről jövő érzés, amit a lemezek meghallgatása közben érzek. De talán úgy tudom körülírni, ahogy említettem is, a lazaság, ahogy a legkülönbözőbb zenei stílusokat dalokba gyúrják és a váltások után még azt sem lehet megjósolni, hogy hányadik századbeli muzsika következik. Igen, az említettek erősebben metál alapúak, a Sigh meg egyenesen kőkemény, de a zeneíráshoz való hozzáállásuk szabadságfoka megközelítőleg azonos.
Így már kezd kidomborodni szellemi festővásznam síkjából, hogy mi miatt nem egy Manowar vagy Sodom alapműhöz hasonlítottam a Pacifisticuffst?

lesliedawn 2018.01.02. 00:14:55

@Régi Olvasó: Az idea, mely mozgásba hozza a komponálás mechanizmusát, az eklektikára, kiszámíthatatlan fordulatokra törekvés lehet közös pont az említett zenekarokban (megemlíthető még az Unexpected is), a zenei megvalósítás azonban gyökeresen eltérő, ilyetén mód az emocionális, illetve esztétikai hatás sem rokonítható legnagyobb sajnálatomra.

ezrrl 2018.01.03. 10:55:41

@Régi Olvasó: ...igen.Egy ideális világban,a SIGH csúcszenekar lenne,hatalmas sikerrel mindenfelé.

Régi Olvasó 2018.01.03. 19:13:12

@lesliedawn:
Értelek; habár nálam simán rokonítható. Talán azért, mert nagyon széles skálán mozog az ízlésem, így gond nélkül tudok Phobia után Koncz Zsuzsát hallgatni, vagy Maximum the Hormone után When Nothing Remainst és így kialakult, hogy nem a műfaj és a zenei megvalósítás alapján teszem a lemezeket emlékem polcaira, hanem a belőlem kiváltott érzelmek, reakciók szerint.
Viszont köszönöm a hozzászólást, mindig szeretek általam egyértelműen látott, vélt dolgot más megközelítésben is megcsodálni! Elgondolkodtat.

Ezrrl:
Bizony, különleges zenekarral van dolgunk. Ám éppen ezért nem lehet sikeres, túlságosan messze áll a mesterségfesen formált közízléstől. De még a fémzenerajongóknak is túl tömény, érthetetlen, horzsoló. Sikertelenségre ítéltetett! Pedig mennyire hatékony feszültségoldó tud lenni...

lesliedawn 2018.01.04. 10:04:18

@Régi Olvasó: A széles spektrum nálam így néz ki: 20 % komolyzene, 30 % jazz, 50 % rock, metal. Koncz Zsuzsa munkásságát nem követem...

ezrrl 2018.01.04. 15:48:11

@Régi Olvasó: Azt kell mondjam,sajnos igazad van...viszont ahogy látom a zenekart,valószínű elegendő nekik a zene öröme,kreativitásuk kibontakoztatása,az,hogy jól szórakoznak,önmagukat adják...és ez így van jól. :)