Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Simon Phillips & Protocol 4 (2017)

2018.01.15. 14:45 | Dionysos | 28 komment

y_137.jpg

Kiadó:
Phantom Recordings

Honlap:
www.simon-phillips.com

Úgy látszik, nálam az újév eleje a jazz fúzió és a brutál jó dobosok jegyében telik. Mostanában Greg Howe és a japán jazz zenei életről folytatott megakomment-eszmecsere foglalkoztat elsősorban, és milyen érdekes, hogy ez a kettő tök passzentosan összeillik Simon Phillips legújabb, immár 4. Protocol kiadványában. A Japánban kiemelt tiszteletnek örvendő, ott külön hanghordozókat megjelentető legendás jazz/rock dobos hosszú évekre visszatekintő közös munka után most nem Andy Timmons-szal vette föl az új anyagot, hanem Greg Howe-val (és Dennis Hamm billentyűssel). Ez rendkívül izgalmas, mert a vérfrissítéssel egy abszolút kedvenc érkezett a csapatba, aki egyrészt keményebb hangzást hozott magával, másrészt eddig nem igazán jellemző stílusjegyeket a funk és Rn'B környékéről. Olyan jó Greget úgy hallgatni, hogy nem Justin Timberlake, Christina Aguilera, Rihanna, vagy Enrique Iglesias turnéján pilickázik a színpad egy sötét sarkában!

Phillips azt nyilatkozta, hogy turnéja közben most először kifejezetten sok ideje jutott a zeneszerzésre, így a 4-es Protocol az elejétől a végéig megkomponált muzsika. Ez a feszesség érződik is a lemezen, de - hál' Istennek! - azért maradt "hely" a többi zenésznek is önkifejezésre. A Protocol egyébként október óta turnéztatja az albumot; természetesen ide nem sikerült eljutni (Bécs volt a legközelebbi helyszín), pedig nagyon megnéztem volna a csapatot! A koncertkörútra mellesleg nem Dennis Hammet vitték magukkal, helyette Otmaro Ruiz játszik a billentyűkön.

Rövidre is zárom a recenziót azzal, hogy aki eddig szerette a Protocolt, most is minőségi anyagot vehet a kezébe; a csalódás kizárva! Kénytelen vagyok ennyiben hagyni a dolgot, mert kb. egy tonnányi japán jazz vár arra, hogy meghallgassam és kiértékeljem. Jaj az olvasónak, ha valamelyik írásra ihlet! Van egy olyan érzésem, hogy nálam jönnek a japán hetek, csak remélni tudom, hogy kollégá(i)m majd kiengesztelik a kérlelhetetlen rock/metál rajongókat! :)

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr9613577623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dionysos 2018.01.15. 15:14:09

Csak egy kiegészítés:

Ez is milyen k.rva jó már!

Trilok Gurtu, Simon Phillips & NDR Bigband - 21 Spices:

www.youtube.com/watch?v=-dBSnP54OJQ

lesliedawn 2018.01.15. 17:48:28

Ne tartsd magadban a japán jazz ismertetőket! Sokkal inkább olvasok ismeretlen tehetségekről, mint befutott előadókról, akiket úgyis meghallgatnak a rajongók.

saszi11 2018.01.15. 22:36:21

akkor csatlakozzunk a jazzhez. Itt egy japánhoz köthető produkció:
www.youtube.com/watch?v=S2sxsefLuLo

lesliedawn 2018.01.16. 11:41:47

@saszi11: Minden tiszteletem Marty-é, de ezt nem kellett volna. Érződik, hogy ez nem az ő stílusa. Kisülhetnek fantasztikus dolgok is az ilyen párosításokból, itt azonban nem működött a kémia. Akadozó hangok, nyögvenyelős kapaszkodás a többiek után. Kár érte...

saszi11 2018.01.16. 12:11:53

Szerintem még igenis kellett. Vagy tízszer hallgattam meg egymás után. Nem tökéletes? Engem annyira nem érdekel. Egyszerűen csak tetszik. Semmi görcsöt nem érzek benne.

Dionysos 2018.01.16. 14:38:42

@lesliedawn: Engem iszonyatosan megleptek a ritmikai és frazeológiai problémák; vagy dekoncentrált volt Friedman, vagy... el se merem gondolni...

lesliedawn 2018.01.16. 17:55:26

@Dionysos: Nem feltétlen. Simán el tudom képzelni, hogy Marty egy ügyes rock/metal gitáros kiemelkedő manuális képességgel, de nincs birtokában a jazz eszközkészletének. Valljuk be, hogy a rockgitár főként a panteton nevezetű eléggé szűk ringben öklöz, miközben a jazz a modális skálák arzenálját felhasználva béklyók nélkül szárnyalhat. Kevesen képesek mindkét stílusban maradandót alkotni. Guthrie Govan az egyikük, hihetetlen improvizációs abilitásával, zeneelméleti felkészültségével szinte bármilyen zenei közegben otthonosan mozog.

saszi11 2018.01.17. 00:08:08

nem kell mindig atompontosnak lenni. Különben Hendrix soha nem lett volna népzszerű. Nem az a lényeg, hogy az ember belekössön valamibe, a hibákat keresse, hanem hogy hat rá vagy nem. Elég népszerű a videó ahhoz, és a közönség reakciója is sokat mondó, hogy elég sok embert elért. Megtehette volna, hogy fog egy clean hangszínt, szépen odanyom pár sémát, és lehet lettek volna akik oda vannak. Csak nem Marty lenne. Ez így jó, ahogy van. Rám hatással volt a játéka,

turisas 2018.01.17. 11:14:36

@lesliedawn: "Valljuk be, hogy a rockgitár főként a panteton nevezetű eléggé szűk ringben öklöz, miközben a jazz a modális skálák arzenálját felhasználva béklyók nélkül szárnyalhat.2 - Ha ez igaz is (talán, bár általánosító erősen...) Martyra ez a legkevésbé vonatkozik. Semmi gond nincs ezzel a szerepléssel egyébként. Nyilván neki megvan a saját teljesen egyedi dallamvilága, amit itt nem tudott teljes szabadságában kifejteni. De továbbra is azt mondom, hogy nekem ez sokkal értékesebb, mint ha valaki azonnal vált bármilyen stílusra ,csak közben egyénisége messze nincs annyi mint neki.

lesliedawn 2018.01.17. 11:28:10

@saszi11: A szólólemezeit többé-kevésbé csípem, de a fent írtak miatt rám nem hatott pozitívan a linkelt produkció. Belefüleltem több dalba is az ominózus koncerten, de azok sem változtatták meg a véleményem.

lesliedawn 2018.01.17. 11:41:06

@turisas: Igen, fontos, hogy legyen egyénisége az előadónak, de a jazz az a stílus, ahol muszáj képben lenni elméleti síkon is. Ha nem egy sablon akkordmenetre megy az improvizáció, meg kell találni az odaillő hangokat, skálákat, nincs mese. Vai mester - aki az egyik legnagyobb egyéniség - is csak az ezerszer hallott frázisait tudta idetenni: youtu.be/nXPIfd8Qz7w
Ez nem leszólás, lehúzás, érdemek kisebbítése, egyszerűen nem olyan könnyű az átjárás a stílusok között.

saszi11 2018.01.17. 12:40:44

@turisas: pont ez a lényeg. Az egyéniség. Ő Marty bármilyen zenei közegben. Mondjuk fordított esetben képzeljünk el egy jazzgitárost neoklasszikus metalra tekerni. Talán jobban megértjük ez az előadást.

turisas 2018.01.17. 14:43:30

Hajlamosak vagyunk egy elméletileg képzett jazzmuzsikust minden stílusban nagyszerűnek gondolni, holott ez egyáltalán nincs így, sőt....
Meggyőződésem, hogy Marty (aki szerintem egyébként otthon van zeneelméletben) ebben a közegben sokkal jobban helytállt ,mintha László Attila, vagy Babos Gyula, de akár Mike Stern ugrana be egy jamre a Megadeth-be. Az totálisan béna lenne , ez pedig, ha nem is volt autentikus ,de alapvetően rendben volt.

lesliedawn 2018.01.17. 14:48:14

Guthrie Govan, Tony Macalpine, Greg Howe. Hirtelen ők jutnak eszembe, akik mindkét oldalon kimagaslóan teljesítenek.

turisas 2018.01.17. 15:28:06

@lesliedawn: Elfogadom. Azzal a személyes megjegyzéssel, hogy Marty-t mindhármuknál hamarabb fogom felismerni, mert közülük ő a legegyénibb. És ez nekem a legfontosabb, holott technikailag talán mindhárman előtte vannak.

saszi11 2018.01.17. 16:35:56

Szeretem Macalpine zenéjét, bár sokszor mazochizmus kell hozzá. De....

saszi11 2018.01.17. 16:39:03

Nem jó oldalról közelítesz ehhez az előadáshoz. Gondolom azért hívták Friedman-t ,mert őt akarták ott hallani. Gondolom hívhatnak volna jazz gitárost is. Lehet lettek volna tízen a koncerten, a videót is pár rokon megnézte volna

lesliedawn 2018.01.17. 17:25:08

Maradjunk annyiban, hogy játszhatott volna sokkal jobban is. Megtartva az egyéniségét, de precízebben, pontosabban kialakítva a hangokat. Ha meg nézettséget akarnak, hívják a Slash-t !:)

lesliedawn 2018.01.17. 18:43:10

@Dionysos: Napok óta Protocol, Kiyo*Sen és Greg Howe pörög itthon. Mikor jönnek a japán jazz ismertetők?:)

Román Miklós 2018.01.18. 19:36:30

@Dionysos: Ne aggódj azon, hogy választásra kényszerülsz a japán-vonal és a hardrock/metál-vonal között. Van közös platform, én már bele"taknyántenyeröltem". Van, akit-amit reggel elkezdtem hallgatni, közben dolgoztam, és csak délben tűnt fel, hogy húazannya, ismétlésen felejtettem a lejátszó programot. Valamikor évtizedekkel ezelőtt a Yelo-val jártam így (Drive Driven).
Az biztos, hogy az angol kiejtésüket biz' túl kell élni, ha egyáltalán rájössz, hogy ez most angolul van. Igen, a japán dalszövegeket is túl kell élni.
www.youtube.com/watch?v=A9jFpjdfmoI
www.youtube.com/watch?v=zdgPHbG4Vco
www.youtube.com/watch?v=19UDvu9P4Y8
Ez is egy Silent Jealousy, csak végig az imádott kis doboskámat veszik a kamerák:
www.youtube.com/watch?v=YC4XZ2aSoOk
És egy eredeti X-Japan, a Kurenai. Vannak gondjaim az elnagyolt, szétcsúszó kísérettel, a nagyon magas hangoknál hamis frontemberrel, de a szerzemény zseniális, a virtuálisan a képedbe robbanó színpad felejthetetlenné teszi a líraiból vadulásba váltást, és a gitáros fiú kivetítése nekem olyan, mint Jacko eljövetele volt Bukarestben: meg se moccant, de a csajok bepisiltek.
www.youtube.com/watch?v=bT1lOlT48_o
Egyébként lehet, hogy egyeseket éppen a kis lökött csajbanda, a Babymetal segítségével kapatsz el a gépszíjjal. Elképesztően népszerűek!

Román Miklós 2018.01.19. 01:52:32

@Dionysos: További élő bizonyítékom van arra, hogy ebben a "te-fajta" zenei újságírásban nem fogja ütni egymást a japánság és a rockerság. A delikvens Junna Drummer néven kártékonykodik; szép kis firma, gyakorlatilag egy energiabomba, ma divatos kifejezéssel egy elszabadult hajóágyú, aki lehántja magáról a stúdiót.
Nem tudom, hány éves, mondják tíznek és húsznak, valamelyik elírás. A tízre szavazok, sok minden utal rá:
- az arca, termete-testalkata, hajviselete, öltözködése (bár néha egy villanásig koravén vonásokat vélek látni a pofiján)
- a gyermeteg levelezése egy közösségi oldalon
- két klipben két vitathatatlanul gyermeki megnyilvánulás, a produkciók levezetéseként: 1. A Canon Rock végén nem úgy néz körül magán, hogy milyen piszok jól doboltam, milyen kis ügyeske voltam, hanem azzal a "beharapom az ajkamat, és milyen szép is vagyok én" tekintettel, amit alig lehet észrevenni, mert nem jó szögből látja a kamera. 2. A Rising Force végén az utolsó leütésből visszapattanva, a mozdulat folytatásaként elhajítja az ütőket, az operatőr ki is merevíti a képet. Meg tudnám zabálni a kis ütődöttet, neki akkor és ott ez oltári jól áll.
- a husky-kutyák a hámban vízióra emlékeztető türelmetlen tűkön ülés, az ágaskodó, kitörni készülő kisördög, majd a nagyívű mozdulatai; ez mind arra utal, hogy kezdő; egy profi takarékoskodna az energiával.
www.youtube.com/watch?v=b0zFe6ia4D4
www.youtube.com/watch?v=0Y37gImgpIE
Vessetek rám követ, időről időre igényem van arra, hogy elővegyem ezt a két (valószínűleg) vizsgamunkát, és ámuljak-bámuljak a kis görcs teljesítményén. Nem üt sokat, de azt akkor, amikor kell. Éppen annyira pontos, amennyire kell. Ahol mások csak leütnek, ott ő előkézik és pörget, de cifrázza is. Ha választhatnék magamnak egy kisunokát, lehet, hogy ő kellene, aztán mikor kamaszodna, napi 48 órában lenne rajtam a frász. Bárki dícsérheti, mocskolhatja, ha ilyen marad, fogják is; szerintem megosztó, de figyelemre méltó kis bestia. Hogy aztán ennyi az életműve, vagy vannak más vulkánkitörései is, csak nem a Youtube-on, azt nem tudom. Keresném, de nem akadok a nyomára.

saszi11 2018.01.19. 23:24:45

Én odébbálltam. További sok sikert a bloghoz. És minden régi kommentelőnek az életben . Üdv

garael 2018.01.20. 13:46:03

Valamivel megbántottak? Beszéljük meg!

Régi Olvasó 2018.01.23. 19:31:59

Garael, tudsz valamit Sasziról?
Vagy bárki más?

garael 2018.01.25. 18:21:58

@Régi Olvasó: Nem tudok, azt láttam, hogy a hardrock.hu-n hozzászólt, de semmi többet.