Roger Waters: In The Flesh – Live DVD (2002)

y_148.jpg

Kiadó:
SMV Enterprises

Kezdjük rögtön azzal, hogy világraszóló nagy Pink Floyd rajongó vagyok. Amikor tizenegy-két évesen bátyámmal kölcsönkértük egy osztálytársa jó ízléssel összeválogatott bakelit gyűjteményéből a "Wish You Were Here"-t, az szerelem volt első hallásra! Nincs rá jobb kifejezés, az mágia volt, varázslat, bűvölet, kapu egy másik dimenzióra… De az sem volt gyönge, amikor úgy csajoztam, hogy érdeklődésem szépséges alanyát meghívtam hozzánk, hogy nézzük meg együtt az "A Fal" című filmet (hát, nem egy romantikus komédia!). Nem tudom, mit gondolhatott rólam; null-nullnál bedobni egy ilyen unortodox udvarlási technikát, merőben szokatlan programot… Majd megkérdezem tőle, ma is jóban vagyunk…

Ami Roger Waterst illeti, rá mindig nehezteltem egy kicsit. Naivan őt okoltam azért, hogy annak idején "elpinkesedése" okán szétesett a legendás kvartett, ráadásul David Gilmour szólókarrierje, majd a Pink Floyd általa vezérelt újjáalakulása azt sugallta, hogy valójában ő képviseli a folytonosságot. Ma már másként látom a dolgot. Annak a varázsnak, ami gyerekkoromban elcsavarta a fejem, Waters legalább annyira része volt, sőt, a szó szoros értelmében nélküle Pink Floydról sem beszélhetünk (bár az "A Momentary Lapse Of Reason"-t és a "The Division Bell"-t a mai napig lelkesen, nagykanállal habzsolom).

Abban azért ma is biztos vagyok, hogy ők együtt tudtak igazán maradandót alkotni és Waters szólólemezei (ide sorolom a Pink Floyd néven megjelent "The Final Cut"-ot is) már nem képviselik azt a színvonalat. Mindazonáltal Waters "In The Flesh – Live" DVD-jét nézegetve az osztódást már nem is látom olyan tragikusan. Ez a 2000. június 27-én a portlandi Rose Garden Arenában rögzített koncert ugyanis döbbenetesen jó, sőt, egyenesen zseniális! A 2000-ben megjelent audio CD-n nem (vagy legalábbis nem teljes egészében) ez a koncert van, a 2002-ben kiadott DVD-n viszont végig ez az este van dokumentálva.

Bár (Waters szólóban megjelent szerzeményeitől eltekintve) nagy – talán túl nagy – az átfedés a Gilmour-féle Pink Floyd és a Gilmour saját neve alatt kiadott koncertfölvételek szetlistájával, azért némileg másként szólalnak meg itt a klasszikus dalok, és két nóta erejéig előkerül az "Animals" is. Ennek nagyon örülök, mert ez rendre kimarad Gilmour előadásaiból, pedig többre érdemes (a rajongók által is durván alábecsült) albumról van szó. Annak idején szerintem (ez az én erősen kisebbségi véleményem) sokkal nagyobbat durrant volna ez a lemez, ha legalább olyan bikán szól, mint pl. a "Wish You Were Here"… Végtelenül szomorú is vagyok, hogy még Waters sem volt képes csinálni egy "Animals" turnét…

Miközben remélem, hogy az "Us+Them" koncertkörútról is készül majd egy baba DVD (a 74.000 forintos "arany-jegy" és hasonlók azért elég meredeknek tűnnek), meg kell mondanom, hogy az "In The Flesh – Live" a maga kategóriájában gyakorlatilag tökéletes kiadvány, jó a fényképezés, a színpadkép, a hang (na, az különösen!), a banda, a szetlista… minden. Waters sem az a cezaromán, egoista jelenség, akinek egyesek beállítják: enged másokat is énekelni, pl. a billentyűst, Jon Carint (Dogs) és a gitárost, Doyle Bramhall II-öt (Money). Az utóbbi fontos, üdítő eleme, játékosa a bulinak, ő képviseli a vad, blues-os, Stratocasteres szólistát, míg kollégája, Snowy White inkább a megfontolt, dallamorientált Gibsonos szerepében tetszeleg.

Tekintve, hogy a DVD-t ilyen-olyan forrásból manapság már gyakorlatilag egy mekis szendvics-menü áráért be lehet szerezni, nem nagyon tudok olyan legitim kifogást elképzelni, amivel igazolni lehetne hiányát a dédelgetett házi gyűjteményből.

Tartuffe

Címkék: dvd