Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Borealis: The Offering (2018)

2018.03.08. 17:44 | Dionysos | 1 komment

y_150.jpg

Kiadó:
AFM Records

Honlap:
facebook.com/borealisband

Annak ellenére, hogy a Borealis kanadai csapat, a muzsikájuk ízig-vérig európai. Ha nem tudnám, kik zenélnek, simán rábökném, hogy valami skandináv power hordáról van szó, akik együtt tolják kis klubkoncerteken az Evergrey-jel és a Pyramaze-zel. Az utóbbi még könnyen meg is történhet, de ezek a srácok tényleg kanadaiak, jóllehet kezdettől fogva európai kiadók támogatták őket – jelenleg (a Lion Music után) éppen az AFM Records. Ez mindenképpen nagy előrelépés, és a Matt Marinelli gitáros-énekes által vezetett együttes 2015-ös "Purgatory" című lemezét már ennek jegyében is készítette el. Akkor a szőrösszívű kritikusok szerint még nem föltétlen sikerült megszolgálni a komolyabb hátteret biztosító nagy kiadó bizalmát. Most azonban egy ambiciózusabb projektbe fogtak, a "The Offering" ugyanis egy tematikusan összefüggő, ún. koncept album.

Nagyon röviden, a horrorisztikus történet egy gyermekáldozatokat gyakorló okkult vallás kialakulásáról, tiszavirág életű "tündökléséről" és csúfos bukásáról szól. Ennél hadd ne kelljen részletesebben tárgyalnom a bárgyú sztorit. Legyen elég annyi, hogy a koncepcionális hozzáállás miatt végre sikerült a Borealis meglehetősen egynemű muzsikáját egy kicsit föllazítani, változatosabbá tenni, ami kifejezetten előnyére válik az anyagnak. Most végre nem a megszokott középtempóban zakatol végig a bő órás album, sőt, helyenként egy hölgyemény is színesíti az összképet bájos énekével.

Sajnos, amit évek óta kifogásolok a csapatnál, most sem változott: s ez nem más, mint a zavaróan szintetikus, túlságosan kompakt hangzás és a dagályos szinti hátterek. A produkcióért (keverés, maszterelés) teljes egészében az együttes ütőse, Sean Dowell felelős. Nos, vele egészen nyilvánvalóan nem vagyunk egy véleményen arra vonatkozóan, hogy miként kellene egy ilyen cuccnak megszólalnia. Az őrjítően műanyag ál-hegedű (The Devil’s Hand) pl. konkrétan okádék. Ezen a szinten ilyet nem szabad…

Az egészet azért sajnálom annyira, mert a "The Offering"-ről lerí a törődés, az akarás, az előrelépés igénye, ráadásul Marinelli simán világszám. Ott lakik a torkában Tom S. Englund, Zak Stevens és Russell Allen egyszerre, pedig ezekből egy is valódi istenáldása…

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr9913725216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi Olvasó 2018.03.08. 20:56:21

A Masterplan első albuma óta vadászom az efféle dalokat, és lám, megkaptam ennyi év után Kanadából!
Én bizony hasra estem a lemez hallatán!