Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Jaded Heart: Devil's Gift (2018)

2018.04.04. 17:35 | garael | 3 komment

jadedheartcover.jpg

Kiadó:
Massacre Records

Honlapok:
www.jadedheart.de
facebook.com/jadedheartmusic

Ha a könnyű végénél akarnám megragadni a dolgot, egész egyszerűen bemásolnám Tartuffe kolléga kritikáját a csapat előző albumáról, így aztán nyugi, akinek tetszett a Jaded Heart heavy metalba átcsapó, németes hard rockja, az nem fog kiábrándulni, mint Bayer Zsolt az evangélikus egyházból (szitkozódni és verbális förtelemmel borítani a környezetet meg főleg nem).

Éppen ezért nehéz olyat írnom, amit ne tudna már előre is a hallgató: a csapat belőtte magának azt az ízes, germános riffeléssel felkeményített, ám alapvetően dallamos stílust, ami talán az egyik legmegengedőbb formája a rockzenei kereteknek, hiszen nem lóg ki a lóláb, ha Judas Priest keménységű ütemek felett szirénázik a vokál, de a blues-gyökerű, alapvetően a nyolcvanas évek amerikai metal-életét fölelevenítő aréna hangzás hallatán sem kiálthatunk fel méltatlankodva. Ez persze megköveteli a zenészektől, hogy otthon legyenek ebben a széles spektrumú világban, még úgy is, ha a zenekar azért szögletesebbre veszi a figurát – persze lehet, hogy szándékosan – mint esetleg a Bonfire, vagy a Warrant. (Bár a Bonfire hasonló szigorosodási transzformáción esett át, mint "szíves" recenzáltunk.) Akik ismerik a csapatot, azoknak persze nem kell részleteznem, hogy ez a követelmény mennyire és milyen módon valósul meg, és ugyan lehet, hogy személyes preferációim "esélyesen sekélyesek", de az én ízlésemnek nagyon is megfelelően.

Lehet hát headbanghez előkészíteni a nyakat, és vokális támogatást adni a dallamoknak, a Jaded Heart nem árul zsákbamacskát, és már a nyitótétel is akkora "öltöztessük fel Bon Jovit talpig fémbe" feelinggel csap tarkón, hogy a borítón lévő horror-bohóc adja a másikat (nem, nem Az a bohóc, aki Stephen King könyvéből rémisztgeti most már moziban is a nagyérdeműt). A folytatás sem hagy alább, már ami a lendületet illeti, és az Accept-riffre ráülő aréna dallamtól úgy lesz az embernek jó kedve, ahogy egyszeri feministának az amazonok legendájától. Azt mondanom sem kell, hogy a "Set Free"-ben felcsendülő neoklasszikus gitárszólótól az öreg iszapszemű ráják is előveszik a léggitárt, hogy aztán a "Scream Of Anger"-nél le se tegyék… A derékra és nyakra kérem vigyázni!

Az alapvetően headbangre teremtett darabok mellett ott vannak a málházósabb, marconábbnak tűnő, ám a refrének miatt inkább power-lírainak betudható darabok is: Axel Rudi Pellnek is valami ilyesmivel kellene előrukkolni, mint amivel "Tears Of Our World"-ben találkozunk, és akkor szegény Túrisasnak nem kellene mindenfajta filozofikus fejtegetésbe merülnie ahhoz, hogy jónak találja Rudi barátunk által tucatjával szórt, epikusnak szánt, ám kivétel nélkül unalomba fulladó Rainbow-utánérzéseit.

S hogy a végére legyen valami tényleg kritikai megjegyzésem is: talán túl sok a bónuszokkal megspékelt 13 szerzemény, és mintha az album második felére kissé elfáradtak volna a fiúk, már ami a dallamokat illeti – ennyiben talán gyengébb jelen album, mint elődje, bár lehet, hogy azon is ugyanennyi dal szerepelt – akkor meg csak annyit, ezúttal nem arany, hanem ezüstérem illeti fiúkat. De azért örülünk, Vincent?

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr7513810096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

turisas 2018.04.05. 13:33:11

Tetszenek a blog finom politikai utalásai :-)
Van már ebből egy csomó az évek alatt, érdemes lenne kigyűjteni őket és írni belőlük egy dolgozatot... :-)

garael 2018.04.05. 17:52:41

@turisas: Szerintem ez nem politika, pusztán az emberi taplóságnak és az intoleranciának olyan foka - a nyilatkozó részéről - ami minden jóérzésű emberben - politikai pártállástól függetlenül - kiverheti a biztosítékot.

turisas 2018.04.05. 21:15:24

én jót nevettem rajta :-)