Honlapok:
www.yossisassi.com
facebook.com/YossiSassi
yossisassi.bandcamp.com

Immáron minden különösebb kockázat nélkül kijelenthető, hogy Yossi Sassi, az orientális rock/metál egyik legendás úttörőjének számító izraeli Orphaned Land egykori szólógitárosa stabilan két évenként szállítja nekünk a hallgatnivalót. Kezdetben még beállt mögé a Warner kiadó egy indie lerakata, a Verycords (Melting Clocks – 2012, Desert Butterflies – 2014), manapság azonban már rajongók által finanszírozott magánkiadásban jelennek meg munkái. Nekem eddig határozottan úgy tűnt, hogy egyre jobb, érettebb albumok kerülnek ki a keze alól, sőt azt is a fejlődés jeleként értelmeztem, hogy a legutóbbi lemezét (Roots And Roads – 2016) már a Yossi Sassi Band név alatt jelentette meg – ami már nem egy magányos farkast, hanem egy kifejezetten stabil kollektívát sejtet a produkció mögött.

Meglepetésemre az idei folytatás már a kicsit hosszúra és hatásvadászra sikeredett Yossi Sassi & The Oriental Rock Orchestra névvel ellátva jutott napvilágra. Ezt nem kezeltem biztató jelként, már csak azért sem, mert az album mai mércével meghökkentően rövid, a 40 percet sem éri el. Ettől persze még lehetne nagyon kompakt és ütős, de tartok tőle, hogy ez most messze elmarad az egykori anyabanda remekbe szabott idei anyagától (Unsung Prophets & Dead Messiahs). Elsősorban azért mondom ezt, mert bár Sassi távozása szerencsére nem vett el semmit az Orphaned Land lendületéből és sikeréből, valójában ezzel a lemezzel nem igazán sikerült igazolnia 2014-es kiválását sem. Egyszerűen nem játszik markánsan mást és máshogyan...

A kilenc szerzemény között most is akad három énekes nóta: egyet maga Sassi énekel, pontosabban dörmög (The Syncopating Heart), egyet egy Ester Rada nevű hölgy (Choice), egyet pedig a brit Haken dalnoka, Ross Jennings (Reveal). Az instrumentális dalok közül kimagaslóan a lemezindító "Kardia" és a "Maktoob" a kedvenceim. Lehet, hogy lenne több is, de eléggé irritál a tompa hangzás (pl. érthetetlenül halk a szólógitár) és a kicsit szögletes dobmunka. Ha "fair" akarok lenni (bármit is jelentsen is ez), a fölvételekhez szükséges zsozsót a rajongók dobták össze, így nyilván nem reális fejszaggató soundot számonkérni szegény Sassin.

Azt kell mondjam, hogy az orientális rock muzsikát kedvelőknek ez továbbra is értékes anyag, de én határozottan visszalépésnek érzem (főleg a szólókarrier eleddig tapasztalt fölfelé ívelő pályája után). A műfaj nagyjainak albumai között (új Orphaned Land, hamarosan megjelenő Myrath) ez most el fog sikkadni. Sajnálom...

Tartuffe