Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Subsignal: La Muerta (2018)

2018.05.24. 18:23 | Dionysos | 2 komment

yyy_12.jpg

Kiadó:
Gentle Art of Music/Soulfood

Honlapok:
www.subsignalband.com
facebook.com/subsignal

Hoppá, hoppá, hoppá! A kiadók tövig nyomták a gázt, hogy mielőtt visszavonulnának egy rövidke nyári szünidőre, még gyorsan ellássanak bennünket néhány jó kis hallgatnivalóval. Panaszról szó sincs, csak azt próbálom némileg izgatottan elmagyarázni, hogy a meghajtómon hirtelen több ígéretes lemez is várja a kritikai értékelést. Ezek között alaposan meglepett a német prog-rock kedvenc, a Subsignal új albuma, mert fogalmam sem volt, hogy új anyag várható tőlük. Miközben én már azt hittem, közel vannak ahhoz, hogy földbe álljanak, ők szépen csendben új kiadóhoz igazoltak és megírtak egy lemezre való nótát. Soha rosszabb meglepetést!

Az új kiadó nem más, mint az egykor Pink Floyd tribute bandaként induló RPWL saját cége, a Gentle Art of Music, melynek élén az RPWL énekese, Yogi Lang áll. Ő is producerelte a Subsignal új albumát Kalle Wallnerrel közösen. Ez a környezetváltozás kifejezetten jót tett bandának, hiszen a "La Muerta" a Subsignal eddigi legemészthetőbb, legrockosabb, legmagabiztosabb lemeze lett. Markus Steffen gitáros-zenekarvezető is azt nyilatkozta: úgy érezték, néha kevesebb több, ezért nem az eddigi epikus hangvételű, lassan építkező koncepcionális sémát követték, hanem önálló dalokban, egymástól független, kerek kis szerzeményekben gondolkodtak. Ilyen értelemben a "La Muerta" zenei ellenpontozása a legutóbbi, 2015-ös "The Beacons Of Somewhere Sometime"-nak.

Az új anyag tényleg élettelibb, szellősebb, rockosabb, de egyúttal emészthetőbb lett elődeinél, még a szólóban nem éppen brillírozó Steffen is többet mutat magából. Arno Menses énekes továbbra is garancia a kellemes Yes és Marillion áthallásokra. A Subsignal létezése már önmagában véve is egyféle anomália, hiszen a döbbenetesen tehetséges Sieges Even – mint közvetlen előd és ősminta – sem tudott fönnmaradni. A tény, hogy ezek a srácok, ezzel a nem éppen rádióbarát zenével közel 10 éve működnek, sőt bizonyos értelemben még megújulásra is képesek, egészen káprázatos. Ami viszont még engem, vérbeli szurkolót is váratlanul ért, hogy a nyálas, zongorás, csajos duettes "Some Kind Of Drowning" is nagyon bejön...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

http://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr1313999192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

saszi11 2018.05.25. 23:04:02

nem rossz zene, bár még ismerkedési stádiumban vagyok vele. Viszont állandóan visszakívánkozik a lejátszómban
Carnival Of Souls - Carnival Of Souls lemeze. Fogalmam nincs kik ők, lehet talán amatőr is a mai szuper produkciókhoz, nem tökéletesre polírozott, mégis van benne valami, hogy hallgatnom kell. Mintha a King X-et a Death Angellel é FNM-ral öszekevernéd, leöntenéd kiS alternatív ízzel, hangzerelésel, nem bírom nem hallgatni