Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Gigantour: Live 2005 DVD

2008.01.31. 17:34 | Dionysos | Szólj hozzá!


Megjelenés:

2006

Image

Internetes honlap:
www.gigantour.com
 

metal

Származás:
USA

Közreműködő zenekarok:

Megadeth
Dream Theater
Fear Factory
Symphony X
Nevermore
Life Of Agony
Dry Kill Logic
Bobaflex

 

01. Better Than Me (Bobaflex)
02. Paper Tiger (Dry Kill Logic)
03. Lost (Dry Kill Logic)
04. Born (Nevermore)
05. Enemies Of Reality (Nevermore)
06. Inferno (SymphonyX)
07 Of Sins And Shadows (SymphonyX)
08. The Day He Died (Life Of Agony)
09. Love To Let You Down (Life Of Agony)
10. Transgression (Fear Factory)
11. Archetype (Fear Factory)
12. Glass Prison (Dream Theater)
13. Panic Attack (Dream Theater)
14. She-Wolf (Megadeth)
15. Tout Le Monde (Megadeth)
16. Kick The Chair (Megadeth)

Dave Mustaine is nagy túlélő ám, ráadásul dacolva az evolúciós törvényszerűséggel, ezt egyáltalán nem az alkalmazkodási képességével, a környezethez való hasonulással és megfelelni akarással érte el. Olyan ez, mintha egy hal uszonyok helyett két lábbal harcolna ki domináns pozíciót uszonyos társai között. Életében egyszer ugyan megpróbált alkalmazkodni a zenei trendekhez (Megadeth-Risk), de az kis híján a zenekar végét jelentette.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a "fejjel a falnak" ars poetica Dave esetében működőképes, mi több gyümölcsöző is, hiszen a stílusosan, fekete bőrt idéző csomagolásban máris megérkezett az első Gigantour DVD, többek közt olyan szereplőkkel, mint a Megadeth, Dream Theater, Nevermore (!), Fear Factory, Symphony X (!!) - Huhh!

Maga a Gigantour elnevezés és turné a Megadeth-főnök ötlete és vállalkozása. Talán azt ő sem tagadná, hogy az Ozzfest mintaként szolgált a lebonyolításhoz, de a Sharon & Co. trendi csapatokkal alaposan megtámogatott műsorához képest, itt éppen fordított a helyzet. Egy-két nu metal üdvöske (Bobaflex, Dry Kill Logic) melegíti elő a színpadot, pl. annak a Symphony X-nek, akik hiába amerikaiak, a közelmúltban még a lemezét sem forgalmazták az USA-ban, mert állítólag ez a zene a 80-as évek végére kilehelte lelkét, mára meg vérciki.

Úgyhogy kérem, itt üt az igazság órája, méghozzá olyan gyomrost, hogy percekig nem kap az ember levegőt!

Nem leszek igazságtalan. A nyitócsapat Bobaflex óriási energiával tódul a színpadra, és ha "audióban" nem is sok időt szánnék a csapatra, el kell ismerjem, a bemozgott színpad látványa és a robbanásig feszült előadás, több mint meggyőző.

A Dry Kill Logic is ezt a szikár, bár kicsit ugri-bugri vonalat hozza, tőlük a két szám már azért sok.

Ezt követően viszont elszabadul a pokol. A Nevermore produkciója elemi erővel szakad ránk. Amit ez a néhány lóhajú muzsikus produkál megjelenésben, technikailag és színpadi munkában az egészen egyszerűen elképesztő. Warrel Dane előadásmódja félelmetesen szuggesztív, a Smyth/Loomis gitárszekció pedig hihetetlen dolgokat penget úgy, hogy közben a méteres hajak hol a padlót, hol a plafont söprik. Ezt mindenkinek látnia kell! Nevermore DVD-t, de már!

A Symphony X beszervezéséért Mustaine nálam a mennybe ment, de gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ahhoz képest, hogy a tengeren túl állítólag a kutya nem kíváncsi rájuk, rendesen beindul az aréna. A felkerült két nóta hibátlan, őserejű interpretációja (Russell Allen mit énekel már!) szükségszerűen vált ki ilyen hatást, úgyhogy aki azt állítja, hogy a hangszálakrobaták és gitárhősök kora véget ért, nézze meg ezt a két számba sűrített esszenciát, és szégyellje magát!

Ezek után a Life Of Agony nekem hátra arc volt, méltatni nem tudom őket, de a rajongók ettől még biztosan nagyon szeretik a csapatot.

A fő produkciót jelentő két csapat előtt a Fear Factory szigorít egyet a műsorfolyamon. Brutálisak, hitelesek. Megint csak azt tudom mondani, hogy nem hallgatom a zenekart, de nézni jó ezt a feszes megközelítést. Komoly zúzda, szó se róla!

Dream Theater. Van-e még valami, amit Brinyó kollega nem írt le róluk, de érdemes tudni? Ilyet én nem tudok. Annak azért nagyon örültem, hogy a Glass Prison mellett a Panic Attack került fel a DVD-re. Az anyag egészéhez, ez a riffelősebb Színház a kompatibilis. Ja! És Myung bőgője még a saját anyagokon sem szólt ilyen vaddisznó módon!

Nyilvánvaló, hogy az ötletgazda kapja a legnagyobb teret. Az nagyszínpados, piróval kísért új Megadeth engem meggyőzött, bár a technikásabb oldalukból ezúttal keveset mutatnak.

 

Az epizodista, kevésbé profiltiszta Heavy Metal csapatok jelenlétét nem számítva, ez a DVD a legjobb a mostanában megjelent anyagok közül. Ha pedig valaki mégis kétkedne, akkor íme itt a tromf: A dupla DVD extrái között megnézhető a Dimebag emlékének szóló Pantera klasszikus "Cemetary Gates", a Dream Theater előadásában, Mustaine, a Symphony X, a Fear Factory tagjainak közreműködésével. Nos?

Túrisas

(A DVD ajánló eredetileg a hardrock.hu-n jelent meg 2006. szeptember 28-án.)

Címkék: dvd

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr60319828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.