Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Adagio: Dominate (2005)

2008.02.04. 15:45 | Dionysos | Szólj hozzá!

Az a sanda gyanúm, hogy egy rockkörökből kellő távolságtartással szemlélt pop-opera csapattal való szerencsétlen névazonosság az oka annak, hogy az Adagio új lemeze elfeküdt a szerkesztőségben, és senki nem jelentkezett rajtam kívül a recenzióra. (Így válhat az ember ostoba zenei trendek haszonélvezőjévé…) Rendes esetben ugyanis egymás kezéből kapdostuk volna ki Stephan Forté gitármágus, a SymphonyX nyomvonalán haladó prog-power bandájának harmadik stúdiólemezét.

Az eddig megjelent anyagok, minden lenyomozható hatás ellenére igenis mutatták a zeneileg rendkívül képzett hangszeresek, de főleg Forté dalszerzői képességét és egyéniségét. A sajnálatos csendben megjelent legutóbbi, "Underworld" című lemezük pedig szerény véleményem szerint, az utóbbi idők legzeneibb kiadványa volt ebben a stílusban, a SymphonyX "V" lemeze mellett. A magasra rakott lécet ezúttal sajnos sikerült leverni, noha önmagában nézve ez egy bitang erős album. Forté mester vélhetően úgy gondolkodott, hogy ha a nagy munkával megalkotott, minden apró részletében cizellált album beleállt a földbe, akkor nincs értelme ezen az úton továbbhaladni, és talán kifizetődőbb, ha dühösre szabva a koncepciót, izomból belemászik az arcunkba. Így is tett. Fekete ruha, szigorú nézés, rövid, lényegretörő dalszerkezetek, brutkó gitársound és jó sok hörgés (is), egyenesen a David Readman-t (Pink Cream 69) váltó, ám szintén kimondottan jó torkú brazil, Gus Monsanto gyomrából.

Azért a stílus alapvetően megmaradt, neoklasszikus prog-power, a  muzsikusok topon vannak és a fazonigazítás ellenére is áttetszik a szikárságon az elmúlt évek Adagio-ja, annak minden muzikalitásával együtt. Bátran be lehet vállalni, de aki az "Underworld" album egyenes folytatását várja, az vélhetően egy picit hátrahőköl az első pillanatokban.

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 140. számában jelent meg.)

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr94324974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.