Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Arch Enemy: Rise Of The Tyrant (2007)

2008.02.04. 16:35 | Dionysos | Szólj hozzá!


Nem hagyott nyugodni a kisördög és csak bepötyögtem néhány jelentős feminista honlap keresőjébe az Angela Gossow nevet. Hát persze, hogy nem volt találat! Nem tudnak ezek kérem semmit az emancipációról. Pedig Gossow kisasszony a női-férfi egyenlőség maga. Sőt! Ha valaki megnézi a csapat remekül sikerült Live Apocalypse DVD-jét, és a látottak alapján akarja meghatározni a "gyengébb nem" fogalom tartalmi körét, akkor minden emberi számítás szerint valamelyik Amott tesót kell kiindulási alapnak tekinteni, hiszen Angela a színpadon pont annyira nőies, mint szegény megszállt kiscsaj az Ördögűző klasszikussá vált első részéből.
 
Az Arch Enemy extreme heavy metal-ját ugye eddig is a szépség (Amott-ék dallamérzéke) és a szörny (Angela) ellentétpár zenei leképezéséért szerettük igazán. Ebben a tekintetben nincs változás, gyilkos erővel megszólaló energiabombák robbannak a korongon, csodás gitárharmóniákkal ellensúlyozva a pusztítást. A nyitó Blood On Your Hands fenséges gitárdallamai rögtön a hetedik égig ragadtak el magukkal, ahonnan Gossow kisasszony belépője és brutális hörgése nyomán meteoritként csapódtam vissza a Földre, és a magmán keresztül le abba a világba, ahol a magam fajta, teológiát is végzett ember már elég feszengve érzi magát. Szerencsére aztán ismét elindultam fölfelé (The Last Enemy), majd rövidesen újra vissza a magasból, és így tovább, egy szűk órán keresztül.





















A végére egy picit azért kifárasztott engem ez az intenzív libikóka, de erre másnak nem kell tekintettel lenni, a lényeg, hogy a muzsikusok teljesítménye kiváló, az Amott testvérek gitárjátéka pedig a hagyományoknak megfelelően ezúttal is káprázatos; dallamos, technikás és érzéssel teli.

Még valami. A borítón lévő szabadkőműves szimbólum és a cím együtt biztos, hogy bejön majd az összeesküvés-elméletek szimpatizánsainak.


Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform 153. számában jelent meg.)

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr12325044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.