Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Giuntini Project III (2006)

2008.02.05. 15:16 | Dionysos | Szólj hozzá!


Már az első szám alatt elfogott a deja-vu érzés, hiszen a 90-es években ugyanez történt velünk. Tony Martin kiadott egy szólólemezt, ami nem volt ugyan rossz, de amit igazán hallani akartunk tőle, azt mégsem ő, hanem a Giuntini Project szállította le. Néhány év elteltével a történelem, ahogy szokta, ismételte önmagát. Megjelent Tony Martin második szólólemeze "Scream" címmel, mi pedig csóváltuk a fejünket, mert – legyünk őszinték – combosabb anyagot vártunk tőle. Erre mi történik? A semmiből előbukkan Aldo Giuntini, akinek mintha csak küldetése lenne, hogy helyrehozza az énekes tévedéseit, és letesz az asztalra egy erőtől duzzadó, szinte hibátlan korongot, természetesen ezúttal is Tony Martin-nal a mikrofonnál. Ha belegondolok, hogy Giuntini ezen kívül tényleg nem igazán hallat magáról a zenei színtéren, két eshetőséget tudok elképzelni. Egyik, hogy Tony hívja kétségbeesetten a gitárost; "Ciao Aldo! Gitározgatsz még? Képzeld el, kicsit eltoltam a szólólemezemet, azt hittem mindenki zabálja majd, hogy a fiam gitározik, én pedig hegedülök, de tévedtem. Nincs véletlen néhány bika témád? Elénekelném őket, te is jól jársz…" Vagy a másik: "Hello Tony! 6 évet melóztam azon, hogy egy nagyon erős lemezt tudjunk kiadni. Vállald el és meglátod, hogy minden szaklap elismerően szól majd róla. Még ma átküldöm a számokat, gondold át…" Ha nem is szóról-szóra, de az utóbbit valószínűsítem. És valóban. Ez a lemez kitűnő, üresjárat nélkül. Aldo Giuntini gitárosként is sokkal jobban teljesít, mint legutóbb. Élmény hallgatni energikus, de alapvetően old-school riffjeit, szólói meg egyenesen gyilkosak. És a lemez még csak nem is erről szól, hanem az óriási dalokról. Tony Martin bombaformában énekli végig a lemezt, és tényleg nincs is értelme a szemezgetésnek, 13 nótán keresztül magas a minőség. Magam is hangulatomtól függően találok éppen aktuális kedvenceket, de ha tehetem, inkább az elejétől a végéig meghallgatom, ahogy most is… éppen a "Que Es La Vida" szól … mekkora dal! … Te jó ég! … Végem van!

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform-ban jelent meg.)

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr58326425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.