Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Khymera: A New Promise (2005)

2008.02.05. 11:45 | Dionysos | Szólj hozzá!


Néha olyan érzése van az embernek, hogy a heavy rock színtér, a nagy nyomulás ellenére is meglehetősen belterjes. Mostanában például rendszeresen a Pink Cream 69 bőgősének nevével találkozom, ha melodikus rockzenét rejtő CD-t veszek a kezembe. Dennis Ward producerként is igen keresett, énekesként azonban most, a Khymera második lemezén mutatkozik be először, a leköszönt Steve Walsh-t (Kansas) pótolandó. Hangja a stílushoz egyszerűen tökéletes. Ha mindenképpen bele akarok kötni, annyit kifogásolhatok csak, hogy nincs egyéni színe, de egyébként meg tényleg menjek a fenébe, mert ez már bőven a káka, meg a csomó…

A másik főszereplő az olasz Daniele Liverani, akit dalszerző/gitárosként ismerhettünk meg, többek között a Genius rockopera, illetve instrumentális szólólemeze kapcsán. Ezúttal főállású billentyűs és basszusgitáros, ami neki nyílván nem cucc, mivel 6 éves korában kezdett zongoraleckéket venni és klasszikus zenét tanulni. Az eddig leírtakból is kiderülhet, hogy nem akármilyen kvalitású, ízig-vérig muzsikus arcok működtetik az olasz gitárossal és dobossal kiegészülő, vegytiszta amerikai melodikus rockot (AOR) játszó csapatot. Gondolom, nem meglepő, de sem a megszólalásban, sem a hangszerkezelésben nincs hiba. Az előzetes korongon nincs a dalszerzőkről információ, de értesüléseim szerint több neves muzsikus (pl. Jeff Scott Soto) is írt dalokat a lemezre. Minden a stílus szigorú szabályai szerint történik, aki a meglepetéseket és váratlan zenei megoldásokat szereti, messze kerülje el a lemezt. Ugyanakkor a műfaj keretein belül ez egy aranybánya. Töltelékdalok és üresjárat nélkül ömlik a zene egy szűk órán keresztül, váltogatva a keményebb és líraibb pillanatokat. A két főszereplő mellett említsük meg név szerint a gitáros Tommy Ermolli-t is, akinek gitárjátéka a sokszor rövid fogalmazás ellenére is élményszámba megy. Liverani pedig kap egy pluszpontot azért, hogy lehetőséget adott számára.

Gitárosokra nem jellemző ez a hozzáállás. Gondolkozzunk csak el, hogy saját ismeretségi körünkben hány gitáros szorítaná magát háttérbe saját lemezén! Ugye, hogy abszurd? Na, ilyen csávó ez a Daniele!

Túrisas

(A cikk eredetileg a Rockinform-ban jelent meg.)

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr88326148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.