Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Marco Sfogli: There's Hope (2008)

2008.02.28. 10:34 | Dionysos | Szólj hozzá!

























Kiadó:

Lion Music

Honlapok:
www.marcosfogli.com
www.myspace.com/marcosfogli

Dalcímek:

01. Still Hurts
02. Andromeda
03. Seven
04. There’s Hope
05. Spread The Disease
06. Farewell
07. Sunset Lights
08. Genius
09. Never Forgive Me
10. Memories
11. Texas BBQ

Zenészek:

Marco Sfogli: gitárok, bőgő (5-6-7-11), billentyűk (1-2-3-7)
Salvyo Maiello: dobok (1-2-7-8-9)
Ennio Giannone: dobok (5-6)
John Macaluso: dobok (3-4)
Raffaele Natale: dobok (11)
Andrea Casali: bőgő (1-2-4-8-9)
Dino Fiorenza: bőgő (3)
Emanuele Casali: billentyűk (2)
Alex Argento: billentyűk (8) és billentyű szólók (3-5-8)
Matt Guillory: billentyű szólók (1-7), zongora (10)
Fabio Tommasone: zongora (3)

Marco Sfogli-val való első "találkozásom" 2005. április 20-án történt, amikor Róma egy lepattant, messzi külvárosában, egy hihetetlenül gusztustalan Qube nevű helyen hallottam James LeBrie mellett, az "Elements Of Persuasion" turnén (ahol az Evergrey volt az előzenekar!). Itt persze Marco számított a "helyi srácnak" (pedig Casertába való), és amellett, hogy családja – beleértve édesanyját – mellettem csápolta végig a koncertet, LeBrie számok közötti konferálását rendszeresen ütemes "Marco! Marco! Marco!" kiáltások szakították félbe. Ezt én először legalább olyan furcsának és neveletlennek találtam, mint egyébként LeBrie maga, de azután meghallottam Marco szólóját az "Undecided" című nótában, és bizony én is csatlakoztam a családi kórushoz.

Kár lenne számokra lebontva nagyító alá venni a dalokat, kiváltképp mivel a kiadó Lion Music honlapján olvasható Marco saját kommentárja minden egyes számhoz (http://lionmusic.com/cd/thereshope.html). A végig instrumentális anyag egyenletesen magas színvonalúra, és kimondottan színesre, változatosra sikerült. Sorjáznak itt a hagyományos rock, progresszív, fusion, blues, sőt country-s témák. Nem vagyok nagy híve a hasonlítgatásnak, de emberünk gitárjátékát hallva szinte óhatatlanul a nagy "maestro", John Petrucci jut eszembe. Bizonyára nem véletlen, hogy LeBrie éppen ezt a "rigót" vette maga mellé. Mindamellett ez a talján gitárfenomén közel sem egy Petrucci klón.



















Már Alex Argento "Ego" című lemezével kapcsolatban megjegyeztem, hogy erre a gitáros srácra érdemes odafigyelni. Azóta tűkön ülve vártam a beharangozott szólólemezt, és egyáltalán nem csalódtam. Még korai erről nyilatkozni, de szerintem az év egyik legjobb lemeze látott napvilágot. Mamma mia! Mi mást is tehetnék, mint hogy lélekben újra csatlakozom a népes família ütemes éljenzéséhez: "Marco! Marco! Marco!"

Tartuffe
· 1 trackback

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr85357845

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: beats 2018.05.21. 05:07:00

Kerékpár bolt - Kerékpár turizmus - Kerékpár bolt

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.