Kiske: Past In Different Ways (2008)


Michael Kiske, a minden túlzás nélkül legenda övezte egykori Helloween-énekes, képtelen megutáltatni magát a rockerekkel. Pedig nem lehet azt állítani, hogy nem dolgozik módszeres alapossággal az ügyön. Nem olvastam az elmúlt években olyan nyilatkozatát, amelyben nem próbálta durván beletörölni a lábát a heavy metal zenébe, amelynek nem mellesleg mindent (legalábbis zenei karrierjét illetően) köszönhet. Lehetne persze ezt diplomatikusan, elegánsan is intézni, de esze ágában sincs. Még érthető is lenne ez az attitűd, ha mindeközben időről-időre nem óberkodna vissza zenei bölcsőjéhez, az általa igazi művészi kiteljesedésnek nevezett, valójában hamuszürke, zsibbadtságban fogant és bukásra ítélt, lagymatag zenei színtérről, ahová a "rockbiznisztől még meg nem rontott", kutyaütő zenészcimboráival tévedt (Supared).

De Ő újra és újra (haza)jön, lát és mindig győz (Avantasia I-II-III, Masterplan,Timo Tolkki, Gamma Ray, stb.), majd a tékozló fiú hazatérését ünneplő rockereknek sietve lehúz egy nyaklevest és lenyilatkozza, hogy ez mennyire üres, talmi világ és egyébként is úgy szar, ahogy van. Rokonszenves egy ember, no! De csináljon bármit, a Hang az még ma is ugyanúgy szól, mint amikor még szeretett bennünket.

Ezúttal ismét magasra köpött, sőt ilyen magasra még sohasem sikerült, és szépen aláállt.  Az ezerszer elátkozott Helloween korszak dalai most újra értékesek lettek. Mert meg ne magyarázza, hogy pl. a Little Time, ott a Keeper I-en egy csődtömeg, de most akusztikusan egy valóságos ékkő, - mert ez már végképp hülyeség!

Az akusztikus hangszerelésben újrafogalmazott Helloween dalok csupán egyetlen dolgot mutatnak; ezek a szerzemények kortalanok és csodásak, Kiske tolmácsolásában pedig összeszorítják az ember szívét. Akkor is, és most is. Igazából nem tudom, hogy mi lesz a magyarázat, de ez a lemez világosan megmutatja, hogy hol van az ő igazi otthona. Szaladjunk ki most is a tékozló fiú elé és örvendjünk, de a hízlalt borjút ne vágjuk le miatta, úgyis itt fog hagyni bennünket hamarosan, mielőtt még kihűlne a vacsora.

Túrisas
Címkék: lemezkritika