Ügyeletes kedvenc 10. - Ark: Missing You (Burn The Sun, 2001)

Ennek a bejegyzésnek az ad örömteli aktualitást, hogy a hardrock.hu-n nemrég azt olvastam, hogy a legendás progresszív formáció, az Ark (Tore Østby, Jorn Lande, John Macaluso, Randy Coven) újra összeáll, sőt - remélhetőleg mihamarabb - új albummal rukkol elő (lásd itt). Nem is olyan régen, Jorn legutóbbi szólólemezének kapcsán jegyeztem meg, hogy "épp ideje lenne, hogy Østby barátunk hallasson magáról!" Bárcsak minden kívánságom ily maradéktalanul teljesülne! Azért remélem, hogy – ha nem is föltétlen hivatalos formában – az újraalakulásnak része lesz Mats Olaussen billentyűs is. A szóban forgó "Burn The Sun" című lemezhez sokat hozzátett játékával, szólóival.

A "Missing You" a ma már progresszív metál klasszikusnak – micsoda gyönyörű képzavar! – tekinthető album epikus záró balladája. Csodálatos levezetése a megelőző, kifejezetten intenzív és fordulatokban, hangulatokban gazdag 50 percnek. Talán túlzónak tűnik, de számomra ez a nóta azt képviseli a progresszív műfajban, amit a Deep Purple "Mistreated"-je a blues alapú hard rock világában. Főleg, ami a dal építkezését, dinamikáját illeti.

Ostby gitárjátéka végig egyértelműen David Gilmour letisztult stílusát idézi, a bevezető pl. viszonylag könnyen fölfedezhető rokonságot mutat a Division Bell-ről ismert "Coming Back To Life" intrójával. Ezután is több nagy példakép sejlik föl, az elején óvatosan beköszön a Genesis, Lande éneke pedig egy bizonyos ponton ("Imaginary day…") Freddie Mercury manírjaihoz közelít. A 6. perc környékén azután megérkezik egy tipikusan Ark-os, zaklatott riff, csak hogy rövidesen föloldódjon a nagyívű refrénben. Amit Lande a hátralévő 2 percben művel, önmagában is elég lenne ahhoz, hogy a történelem legnagyobb rock torkaival együtt emlegessék.

No, kérem, ide kattintva meg lehet hallgatni a remekművet.

Tartuffe