Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Thunderstone: Dirt Metal (2009)

2009.09.23. 15:02 | Dionysos | Szólj hozzá!

Kiadó:
Sony Music

Honlapok:
www.thunderstone.org
myspace.com/thunderstonemetal

Nino Laurenne elévülhetetlen érdemeket szerzett a finn fővárosban működő Sonic Pump Studios producer / hangmérnökeként, ahol olyan együttesekkel dolgozott(-zik) együtt, mint a Sonata Arctica, Children Of Bodom, Amorphis, Kiuas, stb. Zenészként azonban még ennél is nagyobbat vállalt és alkotott a Thunderstone-nal mióta 2002-ben letették névjegyüket egy kiváló debüt anyaggal, amely azonnal a Stratovarius-vonal egyik legtehetségesebb folytatójává avanzsálta őket. A "Dirt Metal" immáron az ötödik teljes album, amelynek születését nem kevés nyűglődés kísérte. 2007-ben Laurenne - elsősorban motivációs problémákra hivatkozva - kitette a szűrét a zseniális énekesnek, Pasi Rantanen-nek és Kari Tornack billentyűsnek. Az "Evolution 4.0" turnét (a lemezről itt) Jukka Karinen szintissel (Status Minor) és Tommi "Tuple" Salmela (Tarot) énekessel vitték végig. Karinen azóta állandó taggá vált, Salmelá-t pedig végül Rick Altzi-val cserélték le, aki az At Vance-ből igazolt át.

A "Koszmetál" Laurenne nagy húzása: a gitáros-zeneszerző bebizonyította, hogy akármilyen tehetséges Pasi Rantanen (szerintem Jorn Lande-val együtt a műfaj legkiválóbb torka), a Thunderstone bizony mégsem róla szól. Persze jó lenne, ha Rantanen megjelenne - mondjuk - az új Silent Voices lemezen ("Nudge-nudge, wink-wink, you know what I mean?"), de a Viharkőben helyettesítését Rick Altzi nagyon becsületesen megoldotta. A svéd énekes nagyban hozzájárult az együttes "szálkásításához", ami évek óta egyre nyilvánvalóbb törekvése Laurenne mesternek.

Az összesen tíz dalt fölsorakoztató "Dirt Metal" (a bevezető "Rebirth" csak ipari zajokból áll) elejétől végig kiváló, egyenletes színvonalú, veretes power metal a legjavából. Bőven elég, ha két nótát emelek ki az erős mezőnyből: a komoly Pantera párhuzamokat mutató "Star" éppen tisztelgés is lehetne a jó Dimebag Darrell emléke előtt, mint pl. a "Land Of Innocence" a "Tool Of Destruction" albumról (2005). A tragikus körülmények között elhunyt riffmájszter szelleme rendesen belengi a szikár szerzeményt.  Az "I Almighty"-val együtt már korábban megjelent kislemezes nóta hallatán először egy kicsit megilletődtem, mert azt hittem, markáns stílusváltás készül az együttesnél. Végül, az album összes többi nótájával együtt hallgatva, a "Star" mégiscsak fölértékelődött előttem. A másik különleges szám a klasszikus thrash kategóriás "Dodge The Bullet", amelyik akár az új Megadeth albumon is megjelenhetett volna.

A honfitárs Tarot relatív ismeretlensége, a Masterplan háza tájékán tapasztalható bizonytalankodások és jövés-menés miatt, valamint a Ride The Sky váratlan föloszlása óta a Thunderstone vitathatatlanul a stílus vezérlő csillaga. Egyelőre csak szeptember vége felé járunk, de már úgy néz ki, hogy a 2009-es Top 10-ben legalább három finn bandának van bérelt helye. Elhiszi azt valaki, hogy Finnország lakossága alig több 5 milliónál?

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr631401936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.