Star One: Victims Of The Modern Age (2010)

Kiadó:
InsideOut Music

Honlapok:
www.arjenlucassen.com
myspace.com/ayreonauts

Bár a szaksajtóban Lucassen mester kap hideget és meleget, az egyszerűen nem vitatható, hogy tudott új "hangot" hozni a telített piacra, sőt tulajdonképpen stílusteremtővé vált a pszichedelikus hajlamú, szinti-orientált brit prog rock és a kövér riffekre alapuló metal szerencsés házasításával. Megszületett tehát, amit - némileg sután - space metal-ként szokás emlegetni, és ennek az irányzatnak igazi mérföldköveivé váltak az Ayreon lemezek, valamint a stílus névadójaként elhíresült első Star One projekt (2002). A "Modern kor áldozatai" az utóbbi folytatása, bár ezúttal direktebb, határozottan metálosabb a megközelítés.

A szokásos Jean-Michel Jarre szerű intro után súlyos metal riffel köszön be a "Digital Rain" és szerencsére ez az acélos lendület nem hagy alább a későbbiekben sem. Bár maradtak a védjegynek számító hangsúlyos szinti kíséretek, most teltebben, kövérebben szólnak a gitárok. Lucassen '70-es évek fétise (pl. Dio-éra Rainbow, Hammond orgona) nem jut annyit szerephez, és Dan Swanö (Nightingale, Edge Of Sanity) olykor el is bőgi magát, amúgy death metalosan (címadó nóta és "Human See, Human Do").  Rajta kívül a szokásos csapat: Russell Allen (SymphonyX), Damian Wilson (Threshold) és Floor Jansen (After Forever) gondoskodnak arról, hogy vokálisan is változatos, magas színvonalú legyen a teljesítmény.

Egyetlen fájdalmam van csupán: Lucassen egymaga rántotta föl a gitár részeket, pedig a Guilt Machine-ből ismert (itt) tehetséges, Uli Roth fanatikus barátnő, Lori Linstruth szólói sokat tehettek volna hozzá a végeredményhez. Egyébként is kicsit gitárszóló szegény számomra az album, Linstruth kisasszony pedig igazi adu ász (aki nem hiszi, járjon utána, pl. itt), amit véleményem szerint óriási taktikai hiba volt nem kijátszani.

Lucassen mesteren nem látszik, hogy mostanában súlyos magánéleti és egészségi problémák kínozták. Fogta magát és szépen összepakolta pályafutása egyik legjobb lemezét. Bruce Dickinson meg sajnálhatja, hogy annak idején hallgatott korlátolt menedzsmentjére és viszakozott a Star One projektben való részvételtől.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika