Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Seventh Wonder: The Great Escape (2010)

2010.10.30. 11:27 | Dionysos | 3 komment

Kiadó:
Lion Music

Honlapok:
www.seventhwonder.nu
myspace.com/officialSW

Ha zenehallgatásról van szó, elég komoly teherbírással áldott meg a Teremtő, meg - mi tagadás? - edzésben is vagyok, de lassan kezdek beleroppanni abba az elképesztő dömpingbe, amit az idei év produkált. Az ember csak kapkodja a fejét a jobbnál jobb megjelenések kapcsán, és már ott tartunk, hogy - rendhagyó módon és közös megegyezés alapján - a 2010-es Top listánkon nem 10, hanem 15 előadó fog szerepelni, mert egyszerűen nem férünk bele a szokásos keretbe.

A bőség zavarával küszködünk tehát, mégis azt kell mondjam, hogy nem emiatt nem hozott lázba a magát szerényen csak a világ "hetedik csodájaként" hirdető svéd progresszív metál zenekar legújabb megjelenése. A "Nagy szökés" már a negyedik album a sorban, és vitathatatlan, hogy a banda folyamatosan tudott fejlődni hangzás és kompozíciók tekintetében. Aki eddig harapott a zenéjükre, tuti szájzárat kap az új anyagtól is, mert minden benne van, ami miatt igazán szerethető ez az együttes.

Sajnos azonban - ha lehetek szubjektív egy pillanatra - az is egy az egyben megvan itt, ami miatt egy idő után nyűgös leszek, s erről a korábbi lemezek értékelésekor már írtam. Ebben az ízig-vérig modern, előremutató (ez a progresszivitás valódi jelentése) muzsikában teljesen tájidegennek érzem Andreas Söderin billentyűs '80-as évek fétisét (itt). Vannak klasszikus hangzások (pl. Hammond, Moog), de vannak felejthető és felejtendő, erősen datált, műanyag divathangzások is, amelyeknek egyszerűen a történelem süllyesztőjében a helye. Lényeges különbség vagyon ugyanis a klasszikus és a retro között. (Hú, ez nagyon szigorú lett...)

A másik panaszom, hogy amilyen kiváló torkú és képzett énekes Tommy Karevik (elég meghallgatni a címadó dal intróját!), sokszor épp olyan esetlegesek a dallamai (erről még itt). Az erőltetett prozódiával telezsúfolt sorok miatt legtöbbször sajnos nem bontakozik ki egyszerű halandónak követhető dallam. Próbálja meg egyszer valaki pl. a "King Of Whitwater"-t együtt énekelni vele! Ez alól üdítő kivétel a "Long Way Home" című helyre kis ballada (mondjuk az se könnyű!)

Persze szigorkodhatok én itt nyakló nélkül, a tény ettől még tény marad. A Seventh Wonder ritmusszekciója, főleg Andreas Blomqvist bőgős, iszonyúan összeszedett, sőt bravúros, Johan Liefvendahl neo-klasszikus ízű gitárszólóit pedig élvezet hallgatni. A több  mint 30 perces "The Great Escape" instrumentális részei bárkit meggyőznek erről. Szóval egyik jóemlékű filozófia tanárom kedvenc szófordulatával élve finom kis muzsika ez, de olykor a legfölkészültebb atléták is lemaradnak egy kimagaslóan erős mezőnyben.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr682409429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2010.10.30. 19:01:30

Pontosan ezt érzem én is az idei évre vonatkoztatva, jóllehet az én preferált stílusvilágom kicsit eltér a két szerkesztőségi tagétól. Az igazi nagyok is hozták magukat, de ismét egy csomó azelőtt sosem hallott banda rukkolt elő a nagyokat is megszégyenítő lemezzel. És még nem is voltam itthon fél évig...
A Seventh Wonderben az énekes igazán díjazandó, kár, hogy nem sikerült kissé megjegyezhetőbb dallamokat produkálni szerintem sem. Mindenestre egy gyengébb évben minden bizonnyal több időt szánnék rá.

Kotta 2010.10.30. 19:38:40

hú, de gyorsak vagytok, én még valahogy a Silent Call-ig sem jutok el... bele kell húznom, azt hiszem

a felhozatal magas minőségében pedig egyetértek maximálisan, brutális....

Kotta 2010.10.30. 19:39:56

... főleg, hogy én a thrash-t is csipázom a progos cuccok mellett, abban is jobbnál jobb lemezek jelentek meg idén