Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Lost In Thought: Opus Arise (2011)

2011.04.06. 20:30 | Dionysos | Szólj hozzá!

Kiadó:
Inner Wound Recordings

Honlapok:
www.lostinthoughtband.com
myspace.com/officiallostinthought

"Hadd látom, úgymond, mennyit ér a velszi tartomány." Ez a klasszikus Arany-idézet jutott eszembe, mikor a Lost In Thought bemutatkozó lemezét elindítottam a lejátszómban. Az ugyancsak welsh Bullet For My Valentine már megmutatta, hogy tehetséges bárdokat nevelnek arrafelé. A brit hard rock-metál műfaj határozottan combosodni látszik, pedig kevesebb mint egy évtizeddel ezelőtt szinte csak elvétve lehetett ilyen jellegű muzsikát találni a londoni Picadilly Circus-on lévő Virgin Megastore-ban. Személyes élmény...

A David Grey gitáros és Simon Pike bőgős által megálmodott progresszív metál banda 2007-ben alakult és szerencséjükre egy olyan tapasztalt hangmérnök vette kezelésébe a debüt anyagot, mint az Anubis Gate-ből és a Beyond Twilight-ból ismert Jacob Hansen. Ez hallatszik is a zenén, mert egyrészt a banda által példaképként emlegetett Pagan's Mind, Circus Maximus és Threshold mellett éppen az Anubis Gate párhuzamok tűnnek erősnek (főleg a dallamok tekintetében), másrészt, ha valaki azt mondja, hogy a lemezt maga Jacob Hansen énekelte föl, nem pedig egy bizonyos Nate Loosemore, akkor minden további nélkül elhiszem.

Az együttes zenészei rendkívül fiatalok, ezért talán meg is lepődhetnék azon, hogy milyen kompetenciával kezelik hangszereiket és milyen magabiztosan fűzik egymásba a progos zenei témákat, de manapság oly sok ilyet látni-hallani, hogy az ember szinte csak legyint, hogy: "Ja, megint egy gimis banda, akik óvodás koruk óta együtt játszanak Dream Theater földolgozásokat." Greg Baker billentyűs tuti, hogy az oviban sokat hallgatta a "Falling Into Infinity" érás DT-t (nem lehetett nagycsoportosnál nagyobb, amikor kijött a lemez), mert játékában mindig ott bujkál, cinkosan kacsingat Derek Sherinian.

Az "Opus Arise" nem sok önálló zenei gondolatról árulkodik, de soha rosszabb bemutatkozást! Főleg egy olyan országban nagy szó ilyen anyaggal előrukkolni, ahol sokáig Noel Gallagher (Oasis) volt a szólógitárosok netovábbja! Brrr!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr852805593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.