Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Pagan's Mind: Heavenly Ecstasy (2011)

2011.04.29. 19:19 | Dionysos | Szólj hozzá!

Kiadó:
SPV/Steamhammer

Honlapok:
www.pagansmind.com
myspace.com/pagansmind

Ebben az évezreddel egyidős "Pogány Agy"-ban kezdettől fogva igen kedvemre való muzsika fogan úgy 2-3 évente. A legutóbbi albumuk (itt) számomra egy csöppet felemásra sikeredett, amennyiben a tőlük megszokott progresszív "space" metal himnuszok mellett szerepelt néhány gyengébb, sablonosabb alkotás is. Egy varázslatos pesti koncert után (itt) alkalmam nyílt mind Jorn Viggo Lofstad gitárossal, mind pedig Stian Kristoffersen dobossal értekezni. Úgy nyilatkoztak, hogy bár maradt a tarsolyukban egy egész lemezre való szerzemény, szükségük van némi pihenésre, hogy azután valami igazán ütőssel tudjanak előállni.

Mit mondjak? Sikerült. A négy éves pihi, a komótos tempó meghozta maradandó és kívánatos gyümölcsét. Én eddig a "Celestial Entrance" (2002) és az "Enigmatic: Calling" (2005) albumokra esküdtem, de a "Mennyei Elragadtatás" magáért beszél, hogy úgy mondjam: önmegvalósító jóslat. Még úgy is, hogy bizonyos korábban elsütött riffek, dallamok, technikai nüanszok folyton visszaköszönnek. Ahogy én látom, itt nem annyira önismétlésről van szó, hanem az eddigiek egyfajta sommás és magasabb szinte emelt foglalatáról.

Ezek a borult norvég pogányok most elkészítették pályafutásuk eddigi legjobb lemezét, amivel - nincs bocsánat! e véleményemet bárkivel szemben megvédem - beléptek a progresszív metál pantheon tróntermébe, hogy fesztelenül kvaterkázzanak olyan "istenségekkel", mint a Dream Theater vagy a SymphonyX. Nincs mese, ez a lemez megy az idei Top 10 élbolyába!

A "Heavenly Ecstasy" nagyjából azt a direktebb, dalközpontúbb vonulatot viszi tovább, amit az előző albumon a címadó dal, vagy a "United Alliance" képviselt. Van két olyan nóta is, amit már inkább a hard rock kategóriába lehetne sorolni (Walk Away In Silence, Live Your Life Like A Dream). Nils K. Rue hangja szabadabban szárnyal, mint valaha, a gitárszólókat hallgatva pedig (különösen a keleties hatású "Eyes Of Fire"-ben, a "Follow Your Way"-ben, vagy a lírai "Live Your Life Like A Dream"-ben) azonnal beugrott a mikutyánkkölyke Dreyelands gitáros, Horváth András Ádám kijelentése: "A fél karomat odaadnám, ha úgy tudnék gitározni, mint Jorn Viggo Lofstad". Csatlakozom...

Nincs mentség, ezt a lemezt minden műfajbarát zenehallgatónak referencia-anyagként be kell szereznie, méghozzá eredetiben. Nem tudom, hogy leszek képes kivárni a hivatalos május 23-i megjelenést. És én még azt hittem, hogy húsvéttal véget ért a nagyböjti lemondások időszaka…

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr202865252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.