Kiadó:
Concord Music

Honlapok:
www.thecars.org
myspace.com/thecarsunlocked

A The Cars kedvéért még azt is megkockáztatom, hogy ortodox metálos cimboráim hetekig a véremet szívják, mint annak idején tették a Pély Barna-féle United Unplugged DVD-jének recenziója miatt (itt). Tudom, hogy a The Cars is vastagon stílusidegen együttesnek számít ezen az oldalon, de gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt, és "Best of" CD-jüket néha még ma is szívesen döngetem a kocsiban hosszabb utakon.

A karrierjét 1977-ben kezdő bostoni együttes zenei stílusát meghatározni rendkívül nehéz feladat. Az art rock, rockabily, punk, garázs rock és bubblegum pop hatásokat ötvöző együttes fő jellemzője az volt, hogy a gitár-orientált rádióbarát rock és az akkoriban egyre népszerűbb szintipop olyan egyvelegét tudták megalkotni, amely évekig fülbemászó Billboard listás slágerek sokaságával szolgálta ki az amerikai rádiók DJ-it. Persze az általuk képviselt műfaj csillaga a '80-as évek második felére leáldozott, így ilyen-olyan szólóprojektekre hivatkozva menthetetlenül jegelve lett a jobb napokat is látott közös vállalkozás.

2000-ben hasnyálmirigy rákban elhunyt Benjamin Orr, az együttes bőgőse és egyik énekese (kettő volt ugyanis), szerencsére azonban ez legföljebb elodázta, de nem futtatta zátonyra az újrakezdést. A "Move Like This" 1987 óta az első (sorban pedig a hetedik) stúdióalbumuk, amire a kísérletezésnek, stílusváltásnak - hál' Istennek! - még csak árnyéka sem vetül. Az ember azt kapja, amit vár: hamisítatlan "The Cars" hangzás, pop-rock himnuszok; mintha az elmúlt 20-25 évet egyszerűen átaludták volna. Egyetlen említésre méltó változás történt csupán, de ez sajnos negatív előjelű. Úgy tűnik, Elliot Easton gitáros időközben elfelejtett szólózni, vagy - eléggé el nem ítélhető módon - hagyta, hogy a zenei producer (egy bizonyos Jacknife Lee) lebeszélje róla.

A "Move Like This" nem hibátlan lemez, ilyet nem is tudtak egyet sem alkotni pályafutásuk alatt, még a csúcson sem. Ennek ellenére széles mosolyt csalt az arcomra néhány jól eltalált nóta, mint pl. a "Blue Tip", a "Keep On Knocking" vagy a "Sad Song". Az ortodox metálos cimborák meg le vannak sajnálva; néhanapján én is lehetek gyerekes...

Tartuffe