Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Karmakanic: In A Perfect World (2011)

2011.07.26. 15:04 | Dionysos | 1 komment

Kiadó:
InsideOut Music

Honlapok:
www.reingoldmusic.com
myspace.com/reingoldmusic
myspace.com/karmakanicmyspace

Ha a svéd illetőségű "hindu autószerelőkre" (ld. Karmakanic) terelődik a szó, sosem árultam zsákbamacskát: az utóbbi idők egyik legmeghatározóbb zenei élménye volt számomra, amikor a 2004-es "Wheel Of Life" szuper-hiper-mega-túrbó zseniális lemezükkel megismertem őket. A 2008-as sorlemezük már ezen az oldalon is kapott recenziót; azt is halálra dicsértem (itt), jóllehet kevésbé tetszett az előzőnél. Most abban a szerencsés – hogy ne mondjam: istenáldotta – helyzetben vagyok, hogy újra egy etalon értékű Karmakanic albumot értékelhetek ki a "nagy" nyilvánosság előtt.

A zenekar fölállásában annyi változás történt, hogy Csörsz "Mikutyánkkölyke" Zoli helyett Marcus Liliequist, a Flower Kings ütőse dobol – megjegyzem: nem kevesebb kompetenciával. Lalle Larsson billentyűs zseni mellé pedig – nyilván nem ugyanazon okból, amiért az Omega koncerteken Gömörynek kell kisegítenie Benkő Lacit – beugrott egy Nils Erikson nevű arc, aki – ha már itt van – énekel is kicsit. Megint nem azért, mert Göran Edman hangszálai szeretnek el-Kóbor-olni. :)

Zeneileg a személyi változások nem okoztak különösebb fölbolydulást, hiszen a zenei agytröszt, Jonas Reingold (Flower Kings, Agents Of Mercy, Time Requiem, The Tangent) maradt, aki (értsd: páratlan muzsikus, kivételesen tehetséges dalszerző). Ezúttal mintha Krister Jonsson gitárja kicsit karcosabban, rockosabban szólna (na, nem panaszból mondom!), és most különösen fölerősödött a 70-es évek brit progresszív rock bandáinak befolyása. A lemezt indító "1969" konkrétan olyan, mint egy fölturbósított Yes opusz a klasszikus korszakból. Ha valakinek nem jött be az új Yes album, forduljon bizalommal Reingold mesterhez…

Ha pisztolyt szegeznek is a fejemhez (jelenlegi állomáshelyemen nem is annyira elképzelhetetlen a dolog), akkor sem tudnám megmondani, melyik dal a kedvencem. Az "1969", a "There's Nothing Wrong With The World" (ezzel az Aerosmith erősen vitatkozna) és a hátborzongatóan gyönyörű, melankolikus "When Fear Came To Town" indulnának a legjobb eséllyel.

Létezik ugyan egy koncert album, amit a keleti filozófia iránt fogékony autószerelők az Agents Of Mercy-vel közösen jelentettek meg (The Power Of Two, 2010, Reingold Records), de ez csak féllemeznyi anyag, ami nem pótolhatja azt a hátborzongató élményt, amit egy Karmakanic koncert audiovizuális élménye jelent(het). Tartok tőle, hogy sohasem fogom megtudni, pedig a fél karomat odaadnám… Jó, azt nem, de képes lennék komoly anyagi áldozatokra.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr683100992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2011.07.26. 19:17:48

No, tartok én majd pisztolyt a fejedhez, akár kettőt is. Dobj az emailemre egy élménybeszámolót légyszi.... (sgkatona@gmail.com)