Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Eric Gales: Transformation (2011)

2011.08.23. 16:04 | Dionysos | 1 komment

Kiadó:
Blues Bureau International

Honlap:
www.ericgales.net
myspace.com/ericgales

Eric Gales (bizonyos körökben Raw Dawg) nem egyszerű csóka. Amolyan Jimmy Hendrix reinkarnáció, hiszen jóformán gyerekfejjel tört be a zeneiparba, ahol tizenéves kora óta nagy kiadóknál jelennek meg lemezei, és számos session munkára kap meghívást. A Shrapnel Records atyjának, Mike Varney-nak barátsága hozta meg az igazi világhírt, amikor "Crystal Vision" című lemezével (2006) Észak-Amerikán kívül is nevet szerzett magának.

Gales sokban hasonlít példaképéhez, Jimi Hendrixhez. Zseniális blues-rock gitáros, ráadásul meggyőző énekes, és bár eredendően jobbkezes, példaképét követve bal kézzel penget egy jobbkezes Stratocaster-szerű Xotic gitáron. A hasonlóság azonban itt nem merül ki: Gales is tutira rajta van a szeren, már úgy értem, hogy a "zöldséget" nem főzve, hanem elszívva szereti, de a "porcukrot" sem a fánkra szórja, hanem inkább fölszipákolja. Csúnya-rossz szokásai miatt korábban már részesült az amerikai büntetésvégrehajtás vendégszeretetében, de tavaly újra letartóztatták. Persze ártatlanul, legalábbis ezt bizonygatja a lemezindító "Railroaded" című nótában.

Amikor éppen nincs előzetesben vagy nem a dutyiban kesereg azon, hogy a gonosz fehér rendőrök megint ráhúzták a lepedőt, ontja magából a Hendrix-ízű finom blues muzsikát. Gales neve egyenértékű a minőségi, olykor erős rock és jazz fölhangokkal dúsított koszos memphisi blues-zal. A "Transformation" a droggal és a törvénnyel való folyamatos problémái ellenére kiváló formáját mutatja. Reméljük, végre tényleg sikerül átmennie egyfajta "átalakuláson", és a jövőben kizárólag a zenére koncentrál. Mi egészen biztosan jól járnánk vele...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr263173827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2011.08.24. 10:15:47

Érdekes a művészet és a kábszer viszonya, persze nem tudom, hogy az említett úriembert mint fogyasztót, vagy mint dealert ítélték el...
Az Aerosmith, vagy Mustaine példája mutatja, hogy lejönni a cuccról nem biztos, hogy a kreativitás elhagyását is jelenti - hiába a drog rövidtávú stimuláló hatása, ha hosszabb távon mindenképpen káros. (Annak idején a szakdolgozatom írásakor volt szerencsém egy drog.rehab kinikán jó pár hetet eltölteni - nem mint ápolt (!)- hát ott sok dolog eszébe juthatott az embernek, csak a művészi kreativitás nem.)