Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Bodor Máté (Chapters) interjú

2011.11.03. 21:56 | Dionysos | Szólj hozzá!

Módfelett büszkék vagyunk arra, hogy blogunk igen aktív az új hazai gitáros generáció bemutatásában. Király Pitta, Lovrek Krisztián és Bodor Máté is szerepelt már nálunk, és rajtunk nem fog múlni továbbra sem, hogy minél ismertebbé tegyük őket a hazai gitárbarátok előtt, főleg hogy a hazai rocksajtó sem (tisztelet a kivételnek) szaggatja az istrángot, ha médiafelületet kell(ene) számukra biztosítani.

Ott tartottunk a kettes sorszámot kapott Bodor Máté interjúnk végén, hogy kezded megvetni a lábad Angliában és az Institute Of Contemporary Music Performance-ben. Szívod magadba a tudást, lenyűgöz az iskola, viszont az Aeon Zen parkolópályára került. Szó sem volt még a Chapters zenekarról......

Igen, valójában az Aeon Zen után megpróbáltam minél többet az iskolára koncentrálni, illetve folyamatosan vettem fel ötleteket. Később alakult, hogy sikerült találnom embereket egy saját zenekar megalapításához. Nagyon jól haladt minden, rengeteg tervet szőttünk, de aztán több probléma adódott, főleg anyagi gondok a részemről. Végülis aztán ki lettem téve a saját zenekaromból. Akkor eléggé elkeseredtem, de pont hallottam, hogy a Chapters keres gitárost, úgyhogy sokáig nem bánkódtam. A Chapterst már ismertem régebbről. Tudtam, hogy koncertező banda és, hogy éppen lemezfelvétel közepén vannak, úgyhogy tökéletesen kijött a lépés. A beszállásom után feljátszottam néhány szólót az albumra és rengeteget próbáltunk, hogy összeszokjunk mint zenekar, és ez teljes mértékben sikerült is!

Mindezek mellett akkor kezdtem az első évemet az egyetemi szakon, amivel szépen haladok mai napig… csak most már, mint másodéves ugye (haha). Mostanában eléggé besűrűsödtek napjaim, főleg az egyetemi beadandók és gyakorlandók miatt. A zenekar többi tagjával külön is le szoktam ülni begyakorolni nehezebb részeket, és minden héten van közös próba is. Ezek mellett egyre több tanítványom is lesz novembertől, szóval nem unatkozom (haha).

Hogy sikerült a turné, vannak-e jelentős különbségek egy hazai turnéval összehasonlítva?

Nagyon jól sikerült! Sokkal jobb fogadtatásban volt részünk, mint gondoltuk. Szinte minden hely ahol játszottunk teltházas volt, főleg az utolsó londoni dátumon volt nagy őrület. Csak pont mire vége lett a turnénak kezdtünk belejönni igazán… bár szerintem ezzel az ember mindig így van, ha valami olyat csinál, amit nem akar soha abbahagyni.

Különbségek vannak persze. Otthon nem lehet turnézni…. Otthon senki nem megy el szerda este metál koncertre, nem hogy vidéken, még Pesten se nagyon. Én három dátumnál kevesebb egybefüggő koncertsorozatot nem nevezek turnénak. Otthon szerintem az a maximum, többet nem érdemes, mert nem sokan fognak elmenni a koncertedre, hacsak nem valami világmegváltó banda vagytok.

Itt azért másképp van, egyrészt a koncertek nincsenek olyan későn. Általában 10-11 fele vége van mindennek. Volt olyan nap, hogy este 7 kor mentünk színpadra és tele volt nézőkkel a terem. Magyarországon 7 kor még a klub nyitva sincs, nem hogy közönség lenne. (haha). Nem tudom, hogy jelenleg, hogy zajlanak a koncertek otthon, 2 éve nem koncerteztem Magyarországon, szóval, lehet, sok minden változott az óta. (Nem változott. - Szerk.)

Igazából szerencsénk volt bekerülni egy ilyen szintű turnéra. Nagyon jó szervezés volt, szóval valószínűleg ezért is ment minden simán. Az ország legjobb helyein játszottunk a Jägermesiter támogatásával… ennél jobb nem is lehetett volna. Elvileg lesz folytatása a dolognak a Sylosis-al, jelenleg december végén lesz még egy nagy közös karácsonyi koncertünk Readingben, ahol mi leszünk a fő nyitóbanda. Vannak már tervek jövőre is, de ezek még szervezés alatt vannak, remélem, hamarosan kiderül mi is lesz belőle. Egy kis Belga, Francia mini turnénk lesz majd márciusban, amit már nagyon várunk. Ez lesz az első európai koncertsorozatunk és kíváncsiak vagyunk, mik lesznek a visszajelzések.

A Facebookon követhető vagy, de más felületen (rocksajtó) nem nagyon látom, hogy jelen lennél.
 
Igen, ez így igaz. Valójában ez az időszakom kemény munkával, spórolással, tanulással és gyakorlással telik, hogy aztán a következő pár évben megtehessek valami olyan dolgot, ami viszont mindenhol ott lesz, nem csak a rocksajtóban. Természetesen, ha érdekel valamilyen magazint, webzine-t, hogy min is dolgozom, akkor szívesen válaszolok minden kérdésre, mint most is, és nagyon jó érzés, hogy embereket érdekli, amit csinálok. Minden héten kapok e-maileket és üzeneteket különböző kérdésekkel, zenekarról, a suliról, stb. Most a turnénak köszönhetően elég sokan írtak rólunk az angol sajtóban, ráadásul szinte csakis jó dolgokat. Örülünk, hogy a munka meghozta gyümölcsét, még ha csak egy kisebb helyi turnéról is volt szó, de odatettük magunkat rendesen, és sokan fel is kapták ránk a fejünket. Reméljük a lemez megjelenésével ezt az érdeklődét meg tudjuk duplázni legalább!

Idehaza figyeled-e a történéseket? Hallottál-e pl. a blogunk által (is) jogosan dicsért Király István lemezéről, vagy Lovrek Krisztián (és a Guitar Idol magyar résztvevőinek) sikereiről?

Szoktam követni a történéseket, bár nem annyira intenzíven mint régebben. Megpróbálok főleg az itteni élet dolgaira koncentrálni, hiszen ez a jelenlegi életterem, innen indul ki minden, amit csinálok. Persze, hallottam a Guitar Idol döntőseiről, de igazából nem látok ebben a versenyben nagy lehetőséget. Az igazság az, hogy itt senkit nem érdekel ki lett a Guitar Idol, nem lesz attól könnyebb bekerülni sehova és befutni sem fog egy éjszaka alatt. Jó felszerelést viszont lehet nyerni… esetleg ez lehet egy motiváció a dologban, számomra kb. ennyi lenne, mondjuk.

Én is indultam különböző versenyeken régebben, elvégre így kaptam ösztöndíjat is, csak valahogy meguntam kicsit, és nincs kedvem versengeni, hogy kinek jobb a vibrátója, vagy éppen ki tud tisztábban skálázni. Nem dönt semmin a dolog, nem befolyásolja, hogy kiből lesz igazi zenész, vagy hobbigitáros… Az amatőr instrumentális gitárhősök nagy része márpedig szobagitáros, és én nem akarok közéjük tartozni. Egyrészt ezért is hagytam fel az "instru" vonallal, másrészt, mert felettébb unalmassá vált.

Merrefelé halad a rockgitározás? Hány húr fér még el egy elektromos gitáron? (A Facebook információk alapján téged is elkapott ez az eszement Tosin Abasi-féle új hangzás, tévedek?)

Bár tudnám merre halad (haha). Mindig is nyitott vagyok új dolgok felé, így az új hangzás is tetszik, de igazából nem tartom nagyra Tosint. Persze zseniális gitáros, de ő személyesen nem fogott meg annyira. Az igazság az, hogy már minden el lett játszva, amit el lehetett, szóval nagy újítások, mint amik nyolcvanas években történtek már nem lesznek. Ezért is próbálnak már 8 húrt rakni egy gitárra, össze-vissza hangolni, mert már nem lehet új technikákat kitalálni. Én úgy látom, hogy az "új" stílusok kialakulás inkább különböző dolgok keveredéséből adódik, ami szerintem a jövőben is így lesz. Úgy hiszem, hogy a jelen zenéje, mindig is a már egyszer a múltban eljátszottnak a variánsa, modernizálása. Ez szerintem így is lesz még egy darabig.

Köszönjük az interjút!

Túrisas

Címkék: interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr653351653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.