Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • garael: @saszi11: Szerintem helyén van kezelve a dolog, oda került, ahová való - a polcra. Bár Coldy szánd... (2018.09.21. 17:40) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • saszi11: Napok óta a Voivod bűvöletében élek, ezért csak belehallgattam, mert kíváncsivá tettél a sok feles... (2018.09.21. 11:06) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • garael: @CsiGabiGa: Nem mondanám, hogy nem az én világom, talán csak az énekestől várnék valami keményebbe... (2018.09.15. 17:14) The Unity: Rise (2018)
  • CsiGabiGa: Nekem a Serious Black ugrott be erről az albumról. Tudom, az sem a te világod, de az is hasonló tő... (2018.09.15. 15:28) The Unity: Rise (2018)
  • garael: @tipeti: Köszönöm, az az igazság, hogy könnyen írok, általában negyed óra alatt készen vagyok egy ... (2018.09.14. 17:57) The Unity: Rise (2018)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Arena: The Seventh Degree Of Separation (2011)

2011.11.22. 19:32 | Dionysos | 4 komment

Kiadó:
Verglas Music

Honlapok:
www.verglas.com/arenaworld
myspace.com/arenaatverglas

A brit neo-progresszív rock arisztokráciájába tartozó Arena hetedik lemezére stílusosan hét évet kellett várni. A legutolsó "Pepper's Ghost" (2005) című album nem volt rossz, de már a fáradás jeleit mutatta, legalábbis a hibátlan "Immortal?" (2000) után. A nyilvánvaló kérdés most az, hogy jót tett-e nekik a hosszabb pihenő, illetve a vérátömlesztés, amit az új énekes és a régi-új basszer igazolása jelent.

Ami Paul Manzi énekest illeti, én kifejezetten örülök a csatlakozásának, mert bár Rob Sowdennek megvolt a fazonja és langaléta színpadi megjelenése is érdekes színfoltja volt az együttesnek, Manzi hangja valahogy meggyőzőbb, karcossága miatt rockosabb. Persze a lényeg vitathatatlanul a Clive Nolan billentyűs és John Mitchell gitáros által alkotott szerzői páros. Itt tőlük döglik a légy - ahogy mondani szokták.

Megítélésem szerint a régi rajongóknak nincs okuk szűkölni, mert a személyi változások a zenei megközelítésben nem hoztak drasztikus változást, viszont a megszólalás egyértelműen dögösebb lett. Nyilván senki sem lepődik meg azon, hogy a "The Seventh Degree..." koncept album lett, ami a földi élet utolsó és a túlvilági élet első órájáról "értekezik". Ennek megfelelően maradt a banda védjegyének számító komor hangulat, ellenben már közel sem olyan musical-szerű a végeredmény; a dalok rövidebbek és direktebbek lettek (majdnem duplája a nóták száma a "Pepper's Ghost"-hoz képest).

Ennek a koncepciónak sajnos "áldozatul estek" Mitchell hosszú, lebegős, Gilmour stílusában fogant szólói, melyekből én ipari mennyiséget is el tudnék fogyasztani (mondjuk, a "Catching The Bullet"-ben épp nagyon odateszi magát!), sőt Nolan is előszeretettel inkább a háttérben húzódik meg. Mindent egybevetve, a pozitív változások ellenére sem gondolom, hogy az "Immortal?" színvonalát megüti az új anyag, de legalább megjelenik speciális digipak kiadásban is, 28 oldalas booklettel és egy 50 perces "Így készült" dokumentumfilmmel a bónusz DVD-n. Mehet befelé a karácsonyfa alá! Az Index szerint egy-két év múlva úgyis megszűnik a CD kiadás. Addig érdemes gyorsan beszerezni pár jól sikerült albumot.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr13404206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kotta 2011.11.25. 17:47:46

tetszik ez a dalközpontú megközelítés..., és az énekes csóka is nagyon bejön

tipeti 2011.11.28. 14:10:52

Alig várom hogy beszerezzem......

olias 2011.11.28. 19:34:09

Pointer dobos Gilmour gitáros, így Pointernek nem lehetnek Gilmour stílusában fogant szólói.

Dionysos 2011.11.28. 21:09:21

Jár a két pont :)) Valóban elírtam, ezért szégyenemben gyorsan javítottam is a cikket. Lám, a gyorsaság nem mindig erény, a nagy iram olykor figyelmetlenséggel jár... Köszönöm a kiigazítást.