Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Dimension Act: Manifestation Of Progress (2012)

2012.02.05. 17:25 | Dionysos | Szólj hozzá!

Kiadó:
Progrock Records

Honlap:
www.dimensionact.com

A Dimension Act története 2008-ig vezethető vissza, amikor két ambiciózus norvég zenész, Marius Nilsen gitáros és Tom Vidar Salangli énekes egy közös projekten kezdtek el dolgozni. Miután megírtak egy lemeznyi anyagot, nekiláttak megfelelő muzsikustársakat keresni, hogy szerzeményeiket stúdióban is rögzítsék. A munkálatok a neves Oslo-i Lionheart Studios-ban folytak (Illusion Suite, Circus Maximus, Jorn), a "bérelt" session zenészekkel pedig a végére úgy összehaverkodtak, hogy a lemez elkészültére azon kapták magukat, hogy igazi bandává értek.

Zeneileg a koncepciót a Dream Theater, Evergrey, Pagan's Mind és Ayreon által kijelölt csapásirány határozta meg, tematikusan pedig alapvető exisztenciális és filozófiai kérdéseket jártak körül, melyeknek közös nevezője a tökéletességre való törekvés. A négy éves munka eredménye egy jellegzetesen skandináv ízlésnek megfelelő dallamos progresszív metál album lett, amiről első ránézésre azt hittem, hogy csak EP, hisz mindössze 4 szám kapott helyet rajta. Azután kiderült, hogy az utolsó tétel (Drawing The Lines Of Mortal Existence) több, mint 32 perces!

A Dimension Act fölfogásában és hangulatában talán az Aeon Zen, az első Darkwater és a Disdain lemezekhez hasonlítható, de sajnos a zenei összkép egy kicsit egynemű. A dalok gyakorlatilag egybefolynak és a témák nem elég tagoltak, ezért olyan benyomása van az embernek, mintha egy teljes egészében összefüggő koncept-albumot hallgatna. Nekem Salangi hangja és Nilsen gitárjátéka sem elég izgalmas, noha dallamérzékük vitathatatlan. Mindenesetre bemutatkozó anyagnak ez egyáltalán nem gyenge, és remélem, hogy a zenekar pályafutása (ha lesz neki olyan) igazolni fogja a címválasztást: így a jövőben egyértelműen a "fejlődés kinyilvánítása" várható tőlük.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr214068248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.