Kiadó:
Mascot

Honlapok:
www.spocksbeard.com
myspace.com/spocksbeard

Isten nem ver Bobbal. De nem ám! Inkább isteni áldás volt, amikor Angliából Bob megküldte az éppen Cambridge-be kiránduló haverokkal - más hanghordozók mellett -  a Spock's Beard új koncert-kiadványát 2 CD-vel és egy DVD-vel. Most nem kezdek el azon lamentálni, hogy magyarként Nagy Britanniából fele áron szerzem be zenéket, pedig tehetném és minden okom meglenne rá. Inkább csak örülök, mint varjú az akasztott embernek...

Az SB már több élő anyaggal is meglepte rajongóit, de azok után, hogy a budapesti előadás (2010. szeptember 27., A 38) nálam akkor az év koncertje lett, igen szurkoltam, hogy az "X" (2010) turnéja meg legyen örökítve az utókornak. És lőn. Jókora késéssel ugyan, de megjelent a koncert teljes zenei anyaga dupla CD-n, amit a limitált kiadásban kiegészít egy DVD néhány teljesen haszontalan extrával (pl. egy "színfalak mögött" kisfilm, asztali háttérképek, stb.) és - szerencsére - a csak előrendelt változaton szereplő bónusz dallal, a "Their Names Escapes Me"-vel  audio formátumban.

A DVD-t a sokéves kihagyás utáni első koncerten rögzítették az együttes "szülővárosában", Downey, Kaliforniában, 2010. szeptember 12-én, majdnem napra pontosan a két héttel a pesti show előtt. Amikor a koncertbeszámolómat írtam, kifejeztem abbéli reményemet "hogy erről a turnéról is készül majd DVD, ahol talán a szetlista variálva lesz vagy bővül kissé." DVD lett, de a szetlista szemernyit sem változott. A show második felét szerintem jobban meg lehetett volna válogatni, vagy - a fölvételre való tekintettel - kiegészíteni valamelyest, pl. legalább egy nótával a hibátlan "V" albumról (2000). Fért volna, hiszen a második CD alig több, mint 40 perces.

Tulajdonképpen fölösleges önismétlésekbe bocsátkoznom, aki kíváncsi, hogy milyen a koncert, olvassa el a pesti buliról írott beszámolómat (itt). Minden egyes szava áll a most megjelent anyagra (libabőr!). Ugyanakkor kicsit keserű szájízzel kell megjegyeznem, hogy a pesti buli tulajdonképpen jobban sikerült. A zenekar sokkal lazább volt (egyesek szerint részegebb! mondjuk ez Alan Morse-ra biztosan igaz), a D'Virgilio-Keegen páros dobszólója is hosszabb, lenyűgözőbb volt, és Ryo az A38-ban nem ilyen visszafogottan pilickázott a szólója alatt, hanem őrjöngve ugrált a kütyüin, a szívbajt hozva a technikusokra!

A Downey Civic Center-ben rögzített buli - mint minden turnéindító koncert - még kicsit óvatosnak tűnt, ráadásul a színpadkép teljesen minimális, a távoli fölvételek sokszor rosszul fókuszáltak, a közönség pedig illedelmesen üli végig az előadást, mintha balettet nézne. Általában nem vagyok elájulva a magyar közönségtől, de jobban jártak volna, ha a kamerákat a magyar turnéállomáson üzemelik be!

Aki kihagyta azt a varázslatos estét, az sürgősen szerezze be ezt a CD-DVD kombót, mert úgy néz ki, nem lesz már soha többé lehetősége ezt a fölállást megcsodálni, hiszen Nick D'Virgilio (aki véleményem szerint Neal Morse-nál karizmatikusabb frontember) elment pénzt keresni a Cirque du Soleil-be. Most Ted Leonard (Enchant, Thought Chamber, Affector) az SB énekese, Jimmy Keegan pedig végre turné dobosból teljes értékű taggá avanzsált. Nick! Nekem tuti hiányozni fogsz, de nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy progresszív rock zenével nem lehet vagyont gyűjteni.

Tartuffe