Zene és gasztronómia – Házisonka, stifolder és a földi paradicsom - a magyar Provence

standrea_aldas.jpg

Amíg a kisburgundi (Pinot Noir) valóban Franciahonból származik, a nagyburgundi (Kékfrankos) eredete tisztázatlan, hozzánk valószínűleg Ausztriából érkezett. Ez a fajta amolyan átmenet a burgundiai és a bordói stílusok között, gyümölcsös-fűszeres ez is, de nagyobb testtel és komolyabb savgerinccel, mint a Pinot vagy a Kadarka esetén – valószínűleg innen a tradicionális elnevezése is ennek a szőlőfajtának. Gyakorlatilag minden vörösbor vidéken kedvelt, de Sopron marketingelte be magát legjobban vele kapcsolatban. Egy darabig sokan hitték, hogy ez lehet a "magyar vörös", mely elég különleges és egyedi a Cabernet, Merlot, Syrah uralta világpiacon, egyben elég "komoly" is a nemzetközi megmérettetéshez, de ez hiú ábrándnak bizonyult. Nem mintha nem lehetne nagyon korrekt kékfrankos válogatásokat inni, de azoknak általában meg is kérik az árát. Küvékbe viszont kiváló anyag, benne is van szinte mindegyikben.

Itt van még egy jellegzetes fajta, a Portugieser (lánykori nevén Oportó vagy Kékoportó), mely Villány legjellemzőbb fajtája és alapbora is egyben. Ez is osztrák-német közvetítéssel jutott ide, akár még Portugáliából is származhat eredetileg, melyre a neve utal, senki sem tudja igazán. Ez tényleg a mindennapok bora, nagyon lágy, kellemes, jó ivású lőrét ad, melyet nem érdemes tartogatni, frissiben el kell fogyasztani. Az egyik legjobb amit ittam, az a villánykövesdi Tiffán Imre és fia (vigyázat, nem összetévesztendő Edével és Zsolttal) 2011-es tétele, baráti áron kapható a pincészetben. Hozzájuk amúgy is nagyon ajánlott ellátogatni, egyrészt, mert a villánykövesdi pincesor hangulata utolérhetetlen, másrészt mert olyan házi sonkát és stifoldert kapsz náluk, hogy beszarsz. Ha elég nagy a társaság, akkor kemencében sült malacot is lehet kérni, ami komolyan mondom, a gasztronómia egyik csúcsa – legalábbis ahogy azt arrafelé csinálják. Mindehhez maga a gazda vagy a fia ajánlja a borokat személyesen, úgyhogy a közvetlen légkör garantált. Hallgassatok rám, nem kell Toszkánába vagy Provanszba utazni egy világklasszis falusi vendéglátás élményhez!

villanykovesd.jpg

Innen kezdve a határ a csillagos ég. Villány és Szekszárd önti magából a szebbnél szebb Cabernet Sauvignon, Merlot és Cabernet Franc alapú bordói háziasításokat, előbbi kettő amúgy önmagában is gyönyörű tételeket tud adni megfelelő kezekben és évjáratokban. Tényleg csak a pénztárca szab határt a kísérletezgetésnek. Deklarált célom az érdeklődés felkeltése és néhány alapfogalom tisztázása, és mivel leszögeztük, hogy igazán drága borokat nem fogok ajánlgatni nektek, csak jelzés értékkel adok néhány nálam bevált tippet. Ezek korrekt áron, minden évben megbízható minőséget szállító borocskák. Egyik ilyen Gere (Attila) és Weninger kékfrankos alapú Phoenix Cuvée-je, melynek érdekessége, hogy egy villányi és egy soproni (osztrák) borász összefogásnak gyümölcse. Rendben van még a Takler Trio (Szekszárd) és a St. Andrea-féle Áldás (Eger) is. Utóbbi amolyan igazodási pont arra nézvést, milyennek is kellene lennie a modern Bikavérnek ahhoz, hogy Eger vissza tudja szerezni a rendesen megtépázott hírnevét.

borasz_125.jpg

Vöröset iszunk a pörköltekhez, ragukhoz és a vadételekhez általában. Egy szaftos bifsztekhez pedig minimum egy komoly Cabernet Sauvignon vagy Merlot megbontása kívánatos, egy erős évjáratból. Zenei fronton viszont nem könnyű okosnak lenni ebben a felvonásban, mert a különböző fajták, termőhelyek és borászok kombinációja oly változatos világot képes létrehozni, melybe az egyszerű, selymes Portugiesertől a nagyon komplex, testes, mély színeket és ízeket felvonultató, nagyon komoly italokig sok árnyalat belefér. Azért egy Dream Theater az utóbbi demonstrálására mindig jól jön, de egy direktebb, mégis izgalmas számot is sikerült előkeresnem, mely a némileg egyszerűbb vörösöket reprezentálja. Nem meglepő, hogy lassan előkerülnek a kedvenc zenekaraim, ugye?

Kotta

Címkék: gasztronómia