Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Aeon Zen: Enigma (2012)

2012.08.20. 09:39 | Dionysos | 8 komment

Aeon Zen.jpg

Kiadó:
Time Divide Records

Honlapok:
www.aeonzen.com
myspace.com/aeonzen

Ezen az oldalon szó szerint a kezdetektől fogva figyelemmel kísértük a brit progresszív rock/metál csapat, az Aeon Zen pályafutását. A 2009-es bemutatkozás, az "A Mind's Portrait" Anglia ködös egeiből villámcsapásként ért minket, s nem csupán azért, mert akkoriban még elég szokatlan volt az infantilis pop sarába ragadt brit zenei piacon ilyesmivel találkozni, hanem mert a képtelenül fiatal, kölyökképű srácok igen magas színvonalon játszották, amit játszottak. Persze, ma már (főleg a második lemez óta) tudom, hogy nem igazán indokolt többes számban beszélni róluk, hiszen az Aeon Zen lényegében egyetlen ember, Rich Hinks sokhangszeres muzsikus, zeneszerző, hangmérnök, stb.

Hinks szellemi termékéhez érdemben hozzájárultak azok a szakmailag már elismert, neves énekesek, akiket sikerült befűznie, pl. Elyes Bouchoucha (Myrath), Mike Eriksen (Circus Maximus), Nils K. Rue (Pagan's Mind) és Nick D'Virgilio (Spock's Beard). Andi Kravljaca (Silent Call) mindkét korábbi lemezen stabil szereplő volt, és mostanra már teljes jogú taggá lépett elő. Hinks ugyanis végre elszánta magát arra, hogy ne egyedül "stúdiózza össze" a lemezeit, hanem gyűjtsön maga mellé képzett zenészeket, akik saját stílusukkal, tehetségükkel esetleg hozzájárulnak a végeredményhez. Az "Enigmá"-t hallgatva ez csak részben sikerült, mert a Hinks-hegemónia továbbra is töretlen, ráadásul Hinks és Kravljaca vékony, AOR-os (elég egynemű) hangja mellé nagyon hiányzik pl. Bouchooucha vagy Rue "dörgedelme", jóllehet ezen az albumon, először az AZ történetében, még szórványos hörgéssel is találkozunk (pl. a klipes "Divinity"-ben).

Szóval az AZ elvileg valódi együttesként működik, de ez a zenét hallgatva leginkább csak látszat. Tény, hogy kicsit kövérebben, összeszedettebben szól az egész, köszönhetően elsősorban Steve Burton dobosnak, de pl. Shaz billentyűs vagy Matt Shepherd gitáros nem nagyon kapnak esélyt a villongásra. Gitárszóló konkrétan alig van (pedig nem a képesség hiányzik, itt), és szerintem azt is inkább Hinks játssza. Nem először mondom, hogy Bodor Máté tiszavirág életű igazolásának kurta-furcsa terminálása (remélem, egyszer Máté elmeséli nekünk a háttér-történetet) kapitális baklövés volt Hinks részéről. Lelke rajta!

Az összefüggő koncepció mentén megkomponált "Enigma" tehát, miközben kétségkívül Hinks eddigi legérettebb anyaga, véleményem szerint nem tudta kihasználni a hozzáértő zenész-csapat adta lehetőségeket. Mindent beárnyékoló egója miatt neheztelek Hinks-re, ugyanakkor nem lehet nem fölismerni benne a kiemelkedő tehetséget. Ennek ékes bizonyítéka pl. a piszkosul eltalált "Warning" című nóta.

Epizódszerepet ezúttal is kapott néhány kiváló énekes, Atle Pettersen (Above Symmetry, valaha Aspera), Nate Loosemore (Lost In Thought) és Jonny Tatum (Eumeria), meg is teszik, ami tőlük telik. Nem rajtuk múlott, hogy az "Enigma" továbbra is azt az érzést ébreszti bennem, amikor ultizás közben, az első körben elfelejtem bemondani a negyvenet. Dühítő érzés, amikor egy ekkora érték "beragad", és szinte borítékolható, hogy a végén ez a játszma elbukását jelenti.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr44721127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kotta 2012.08.20. 18:49:09

Tartuffe mindíg meg tud lepni valamivel. Ezek szerint nem csak a prog metalhoz, a borok es a nyelveszkedeshez ert, de meg ultuzni is tud...

garaelkatona 2012.08.20. 20:14:25

@Kotta: Ez tipikusan az a fajta progmetál, aminél számomra értékelhetetlen verze után jön egy értékelhető refrén, kár, hogy ez a hörgés már nem csak színesítő, hanem integráns része a vokálmunkának.

Ja, és Tartuffe miért ne tudna ultizni? Csak biztos nem pénzben játszik...

Kottametal 2012.08.20. 20:40:15

tudhat ultizni, bár manapság már nem menő
csak mindig elő bír rántani valamit, amit eddig jól titkolt..., ért a borokhoz is, nem csak a progos zenékhez, ultizik... ez lassan már egy komoly férfiember képét rajzolják meg itten :))))

turisas 2012.08.21. 09:43:14

@Kottametal: Ne álljunk meg ennél a három dolognál, hiszen mindenhez ért...:DDDD

Dionysos 2012.08.21. 10:18:01

Naaa, ugyan, Fiúk, még belepirulok! :))

Egyébként tényleg tudok ultizni, és Gari fején találta a szöget: bár elég jól megy, pénzben nem játszom...

Kotta 2012.08.21. 19:17:47

@Dionysos: pedig annak máshogy nincs értelme... mi forintos alapon nyomtuk anno (csak anno, mert manapság nincs kivel)

Dionysos 2012.08.21. 21:20:28

Mi is forintos alapon játszottuk, de nem fizettünk, csak írtuk, és aki vesztett, a következő alkalommal ő hozta a piát. Szarajevóban pl. ezzel ütöttük el az unalmas estéket. Elvileg tehát volt tétje, de a szerencsejátékot pénzre menően nem szeretem.

Régi olvasó 2012.08.25. 22:35:36

Engem viszont meglepett az új lemezzel. Egyrészt azért, mert egyszerre van benne tűz és jég, másodszor meg ezért, mert nagyon mindezt úgy tárja elém, hogy nem kell a tételek között az azbesztkesztyűmet bundamuffra cserélnem.