Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Paul Gilbert: Vibrato (2012)

2012.10.28. 19:46 | Dionysos | 5 komment

paul gilbert vibrato.jpg

Kiadó:
Music Theories/JVC

Honlapok:
www.paulgilbert.com
myspace.com/paulgilbert

Akárhogy erőlködtem, végül rá kellett jöjjek arra, hogy ha megfeszülök sem tudok jobb bevezetést találni ide, mint a 2010-es, Diesel Clubos Paul Gilbert koncert beszámolójának egyik bekezdését. Íme: "Korábban nem számítottam igazán nagy Paul Gilbert rajongónak, sem a Mr. Big, sem a Racer X karrierjét nem figyeltem lélegzetvisszafojtva, de mostanában beleköltözött a fejembe nyers gitárhangzása, az atomórákat meghazudtoló pontosságú és félelmetesen gyors pengetése, összetett ritmikája, valamint az a furcsa, de tetszetős elegy, amit ő a '70-es évek rockzenéjéből, bluesból, jazzből, sőt alkalomadtán neo-klasszikus gitárhősködésből állított magának (na meg nekünk) össze."

Már a "Silence Followed By A Deafening Roar" (2008) hallatán fölkaptam a fejem, de a "Fuzz Universe" (2010) című folytatást egyszerűen be kellett szerezzem eredetiben. Amint azt Túrisas kolléga esete is bizonyítja, az ember képes akár 20 év gitározás után is fejlődni, s ebbe nem csak a technikát, hanem  azt a bizonyos megfoghatatlan "hangszerérzéket", sőt kompozíciós készséget is beleértem. Nekem feszt ilyen benyomásom van, ha mostanában Don Gilberto munkáit hallgatom. A "Vibrato" immár nem kizárólag Gilbert rajongóinak kötelező, hanem az instrumentális gitármuzsika minden kedvelőjének. Minden aggodalom nélkül jelentem ki, hogy az a lemez műfajában 2012 legjobb anyaga, holtversenyben Kiko Loureiro (Angra) "Sounds Of Innocence" című zseniális albumával.

Tulajdonképpen már azt sem mondhatjuk, hogy ez instru anyag, hiszen a 11 nótából csak 4 instrumentális; ezek közül 3 saját, a negyedik pedig egy Dave Brubeck klasszikus, a  "Blue Rondo a la Turk". Állat! Szerencsére a kezdeti próbálkozásokhoz képest Gilbert éneklése sokat javult, így még az instru nóták visszaszorulását sem bánom, egyébként is rengeteg a hosszú hangszeres szóló. Ha már itt tartunk, mindenképpen elismerésre méltó Gilbert csinos feleségének, Emi Gilbert-nek billentyű-munkája. A többi zenész is nagyszerű teljesítményt nyújt: Kelly Lemieux bőgőn, de különösen Thomas Lang a dobokon (ez az osztrák fenomén a Dream Theater meghallgatásain is ott volt).

Noha lehetne hőbörögni, hogy Gilbert lusta disznyó, mert az ucsó 3 szám a "Fuzz Universe" turnéjáról lett ide bepakolva, de én kifejezetten örülök neki, hisz tavalyelőtt ódákat zengtem az élő teljesítményükről. Az meg igazi hab a tortán, hogy a briliáns Yes-földolgozás, a "Roundabout" is visszaköszön a "Vibrato"-n. Ezenkívül helyet kapott még itt Willie Dixon ős-blues szerzeménye, az "I Want(s) To Be Loved" és a Gilbert által minden idők legjobb nótájaként bemutatott "Go Down" az AC/DC -től. Az utóbbiban megint csak bizonyítást nyer, amit korábban állítottam: Tony Spinner, Gilbert turnégitárosa - nem mellesleg - nagyon jól is énekel.

Aki nem képes a műfajok (blues, funky, jazz, hard rock) káprázatos kavalkádját befogadni, az kerülje el a lemezt, de mivel én majd' mindenevő vagyok (csak jól meg legyen csinálva), jólmegaszondom, hogy Gilbertet hallgatva már nem is bánom annyira, hogy nagy kedvencem, Steve Vai munkái mostanában nem tudnak magukkal ragadni. A "Vibrato" olyan lett és olyan hatást tett rám, mint annak idején a varázslatos "Fire Garden" (1996) Vajas Pistától. Tudom, hogy ezt a rock lexikonok nem fogják jegyezni, de megkockáztatom: egy klasszikus született...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr784875537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ArgonX 2012.10.31. 11:51:59

Paul Gilberttel idáig is úgy voltam, hogy a lemezein található nóták kb felét kimondottan kedveltem, a többi meg olyan semmilyen.

De ez a Vibrato nagyon nem jött be. Gyakorlatilag alig bírtam végighallgatni, de ezt is csak folyamatos léptetéssel. A dalok vontatottak, legtöbbször öncélú virgázásba torkollik, vagy a totális unalomba. Mindez kibélelve blues standardekkel, amik egyébként sem hoznak lázba így 2012 végén már, persze ez már tényleg ízlés dolga. A végén lévő koncertfelvételeknél meg füstös kocsmák hangulata ugrott be, ahol egy jó átlagos bulizenekar hozza a jó átlagos blues/rock/rockandroll témákat, mindenféle egyediség vagy kimagasló teljesítmény nélkülözésével.

A lemez persze mehetett volna a Paul Gilbert mappába a többi közé, de ez annyira rossz lett, hogy még a helyet is sajnálom tőle a vinyómon... :) DELETE.

ArgonX 2012.10.31. 11:53:29

Ja, és a Fire Garden lemezt imádom, na AZ tényleg alapmű. Zseniális korong :)

Dionysos 2012.10.31. 14:07:52

A cikk hangvételéből, gondolom, kiderült, hogy nagyon nem értek Veled egyet... a "Fire Garden" szeretetén túl gyakorlatilag semmiben sem. Nem mondom, hogy jól van ez így, de beletörődöm.

Kotta 2012.11.02. 10:03:37

Jo a cucc, kicsit zappás lett a vegeredmeny, de hatarozottan tetszik!

fokamoka 2013.02.25. 20:34:19

Legjobb album Paultól! Pedig tényleg mindet szeretem, de ez... Nekem elsőre az jutott eszembe, hogy érettebb. Egészpályás letámadás a füleknek, de akárki számára élvezhető nem úgy mint sok korábbi csakgitár albuma. Fifikás, Zappás, ja. :) Márc 30. A38 megsúgom. ;) Harmadik Pól koncert pesten 2008 óta! :O