Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Civil War: Civil War EP (2012)

2012.11.24. 17:12 | garael | 11 komment

civilwar.jpg

Kiadó:
Despotz Records

Honlap:
facebook.com/Civilwarsweden

A volt tagok visszavágnak! Ki lesz a polgárháború győztese? A svéd géniusz a csapatok élén!  Nos, igen, ha a Dionysos Rising Blikk stílusban íródna, talán ilyen szalagcímekkel lehetne kezdeni a Civil War nevű új formáció EP-jének kritikáját, és jóllehet, biztos vannak olyanok, akik számára blogunk értéke a Blikknek megfelelően egyenlő a nullával – mert ugye félhivatalosan, egy kisdoktoriból lett PhD disszertáció megállapításait tekintve az ördög zenéjét propagáljuk – azért megpróbálunk némi színvonal emeléssel kikerülni annak a bizonyos kétéltűnek a popója alól. Így hát száraz és tényszerű indítással, a csapat a Sabatonból kikerült ex-tagok, valamint korunk Dio parafrázisának tekintett Patrik Johansson kollaborációjának az eredménye, és ha nagyon akarnám, most igen gyorsan rövidre zárhatnám az ismertetőt. Mert milyen is az új lemez? Hát olyan, mint amikor a Sabaton szögletes, indulós, minimál ütemes menetelésére az Astral Doors epikus jellegű refrénjeit borítjuk, zenei mixtúráját adva az egyébként első hallásra elég furcsa hibridnek.

A dolog azonban a leírtak ellenére működik, és ha igazak azok a hírek, miszerint a négy instrumentalista nem volt bevonva az ex-csapat kreatív folyamataiba, akkor Joakim kapitány bizony, hogy nagy hibát követett el. A dalok ugyanis már most jobbak, mint a Sabaton összes slágerének képzeletbeli válogatása: a háborús, ökölrázós hangulat megmaradt, ám Patriknak köszönhetően az apokaliptikus meseszövés jóval hajlékonyabbá teszi a Sabaton eredeti ridegvasát: az énekes számos projektje ellenére úgy érzem, ebben a Dio építette epikában érzi legjobban magát – és érezzük mi is jobban magunkat, már akik annyira nincsenek oda a "Vaspapucs" "álgermánus" jellegéért.

Az ízelítő fényében várom hát a nagylemezt, addig is: hallgassátok meg az EP nyitó dalát, aminél nagyobb himnuszt – "Book Of Dead" – idén csak a Bloodbound tudott elkövetni, és mielőtt Tartuffe kolléga kiátkoz, gyorsan megjegyzem: az is egy önfeldolgozás volt a sokat dicsért második lemezükről.

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr714923279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dionysos 2012.11.24. 21:30:26

A dal nem rossz (bár leginkább Johansson viszi el a hátán), de a gitár "szóló" iszonyú gáz. Én már élőben láttam, hogy a bárdisták gyengék, de ilyen "pilickázást" utoljára Brainstorm-éktól hallottam...

garael 2012.11.25. 11:11:00

Nem csak a gitár, de a dob is roppant primkó, de a dalok önmagukban jók, Johansson meg erősebb refrént hoz, mint az utóbbi Astral Doors-ban. Persze igaz, ezt az albumot nem az instrumentrális virtuozitás miatt fogjuk szeretni, hehehehehe.

szabzero 2012.11.25. 20:53:47

Nils Patriktól bármit.. De nálam még az Astral Doors bőven előttük van. Más kérdés, hogy ez a dolog alighanem sikeresebb lesz.

Kotta 2012.11.25. 21:16:08

Az Astral Doors mintha megfáradt volna egy kicsit. Pedig jól indult. Ez se rossz nóta, nálam olyan Saxon fíling. NJP miatt én is kb bármit meghallgatok.

szabzero 2012.11.25. 21:34:33

Az Astral Doors-on nem fáradtságot érzek, hanem inkább azt, hogy érzik, nem tudnak kitörni igazán. A Jerusalem nekem kimondottan bejött, én inkább a koncerten érzem azt, hogy "szeretünk zenélni, de hiába toljuk 10 éve, még mindig csak 400-an vannak",,

2012.11.27. 11:32:25

Szerintem a Jerusalem az eddigi legjobb AD lemez, sajnos koncertre még nem jutottam el. Nils egy zseni, fantasztikus hanggal, ennél fogva ez a nóta is kifejezetten jó, de ahogy írjátok is, a hátán cipeli a többieket. Picit csalódott vagyok. Fent van még TeCsőn egy-két Civil War dal, azok se rosszak, de a világot nem váltják meg (engem jobban megfogtak, mint a Sabaton dalok, már amennyire ismerem az együttest).

Remélem nem herdálja el a tehetségét NPJ, egyszer mellészegődik a szerencse és országnak-világnak megmutathatja, mit tud.

szabzero 2012.11.27. 16:44:41

Nem herdálja ő szegény, csak nem egyszerű egy olyan bandát összehozni, amivel sikerülne az igazi áttörés. De legalább próbálkozik.. Nekem amúgy elég az Astral Doors is, számomra tökéletes zene. Más kérdés hogy ők abból kb éhen halnának..

2012.11.28. 07:43:42

@szabzero: igazad van, nem jól fogalmaztam.

NPJ-nél sokkal rosszabb/gyengébb képességű énekesek tartoznak a világ élvonalába, remélem egyszer kijön neki(k) a lépés.

Az Astral Doors nekem is nagy kedvencem, titkon reméltem, hogy az utolsó lemezükkel jobban berobbannak a köztudatba...

szabzero 2012.11.28. 22:17:41

@Peterhappy: Nem is tudom, hogy 2012-ben egyáltalán lehet e az Astral Doors stílusával berobbanni.. Félek hogy nem. Annyi új irányzat van, amik divatosabbak, ráadásul nem is rosszak. Öregedő róka létemre el el megyek fesztiválokra. Olyan zenekarokra indulnak be a fiatalok, amikről nem is hallottam. Az igazi heavy metalt nem is igazán ismerik.

2012.11.29. 12:14:54

@szabzero:

Nem tagadom, az én lejátszóm is tele van olyan együttesek lemezeivel, melyekről nemrég még csak nem is hallottam (ezek nagy része matekmetál), de nem telik el nap, rosszabb esetben hét, hogy ne nyúlnék a klasszikusokhoz, a nagy öregekhez.

Én bíztam abban, hogy a lendületes, friss és mégis hagyományos HR-re, HM-re még van igény; ahogy az Accept új korongjait kajálja a nép (én is), úgy talán az AD is felérhet oda, ahol talán a helye lenne. Mondom ezt úgy, hogy én is csupán egy-két éve ismertem meg az együttest.

Titkon remélem, hogy a klasszikus "retro" stílus valamelyest visszatér, a Black Country Communion az ékes példája annak, hogy ezt lehet igényesen csinálni és hogy van is erre igény. Kíváncsian várom, a nemrég megjelent Jess And The Ancient Ones lemez (más stílus persze) megér-e egy oldalt a rockzene történelemkönyvében, de ez már más téma.

Az AD egy remek zenekar egy kiváló énekessel. Egy olyan énekessel, akinél lényegesen gyengébb képességű, tehetségtelenebb zenészeknek adatott meg, hogy a világot jelentő deszkákra léphessen.

Talán csak én vagyok túlságosan szentimentális, elnézést... :)

szabzero 2012.11.29. 15:50:07

@Peterhappy: Én is örültem volna ha az Astral Doorsnak sikerül az áttörés. Jó példa a kér utolsó Accept lemez sikere. De az Accept óriási hendikeppel indult, ők szupersztárok voltak a heavy metal aranykorában. Ők egy bejáratott név mellé tették oda azt két kib..tt jó lemezt. Igazából abban reménykedem, hogy az A.D. nem fárad bele és tolják még egy jó darabig.