Black Veil Brides: Wretched and Divine - The Story of the Wild Ones (2013)

black veil brides 2013.jpg
Kiadó:
Lava/Universal

Honlap:
www.officialbvb.com

- Figyelj ide Angus, hagyjál már engem ezzel a metal izével! Nem ma kezdted a rockbizniszt, te is tudod, hogy ezekkel a punkokkal csak a baj van. Ők akarják megírni a saját számaikat, telekúrják őket gitárszólókkal, ésatöbbi. Nincs nekem időm nyűglődni ilyenekkel! Hozzál ide néhány szépfiút, vagy a legújabb Disney tinisztárt, azoknak Freddy-vel egy hónap alatt összedobunk egy sláger-listás albumot. Az se baj, ha nem tudnak zenélni!
- Ne bassz ki velem Johnny! Tudod mekkora szarban vagyok. A lemezek nem fogynak, a főnök rugdossa ki az embereket, én pedig már hónapok óta nem virítottam semmit. Nincs most a felhozatalban olyan tini, aki be lett volna marketingolva rendesen, nekem pedig biztosra kell mennem. Ezekre az idiótákra valamiért buknak a fiatalok, saját erőből felépítettek egy viszonylag komoly rajongóbázist. Te vagy a legjobb producer a szakmában, aki nem csak a mainstreamet érti, ha te veszed kézbe őket, biztos a siker! Tudom, kicsit macerásabb, de hidd el, működni fog! Különben is jössz eggyel! Ugye nem felejtetted el azt a múltkori Good Charlotte ügyet?!?
- Ne aggódj, nem felejtettem el..., de akkor is! Hogy néznek ki már ezek? Mint egy Mötley Crüe rajongó, akit összezavart az Alkonyat nyolcadik része. Mi a fenét csináljak velük?
- Az imidzsüket csak hagyd békén, az az én reszortom! Mondom, hogy a középiskolások rá van kattanva. Kellenek nekik a rossz fiúk, a lázadók. Zeneileg az Avenged Sevenfoldot kell belőni, az megy most nagyon. Ráadásul valahogy még nem sikerült őket koppintani senkinek. Ilyen keménykedős, lírázós, epikázós, dallamos cuccot kell kihozni belőlük. Amitől a csajok is maguk alá pisilnek, meg a magukat nagyon kemény csávónak gondoló hülye-gyerekek is beindulnak. Egy kis ál-intellektuális mázzal nyakon öntve, hogy úgy érezzék, ez itt művészet, és nem egy tucatprodukciót sóztak a nyakukba. Ez az, megvan! Koncept lemezt fogunk csinálni nekik! Az a Green Daynek, meg a My Chemical Romance-nek is bejött! Kitaláltok hozzá Freddy-vel valami zavaros-apokaliptikus történetet, elszórtok egy csomó átkötő szöveget, és itt-ott beletesztek egy kis hegedűt-csellót a számokba - ettől olyan művészinek tűnik a dolog. A kisgyerekek magunk alá fognak pisilni örömükben. Talán még maga a banda is elhiszi majd, hogy mekkora nagy ászok gyülekezete!
- Persze, mintha az olyan egyszerű lenne! Keménykedős, epikázós, dallamos, lírai, koncepciózus, mi? Moziba ne vigyelek?
- Tényleg, filmet is csinálhatnánk hozzá...
- Anyád! Most már tényleg hagyjál békén! Három másik CD-t összehozok annyi idő alatt, amíg ezekkel zöld ágra vergődöm a számsorrendet illetően.
- Jó srácok ezek! Kurvára semmihez nem értenek ezen kívül, és most megérintette őket a siker szele. Ez az egyetlen esélyük, hogy ne eladóként végezzék egy McDonalds-ban, meg fognak csinálni mindent, amit kérsz tőlük. Ezért kezeskedem!
- Na jó, de csak mert tartozom neked! Most az egyszer! És ezzel a Good Charlotte ügy véglegesen lezárva! Érthető?
- Tudtam én, hogy nem hagysz cserben, Johnny! Ne parázz, nagy dobás lesz, majd meglátod!

Ez a beszélgetés pusztán a képzelet szüleménye, bármilyen hasonlóság élő személyekkel csupán a véletlen műve.

Kotta

Címkék: lemezkritika