Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Helloween: Straight Out Of Hell (2013)

2013.01.20. 08:27 | garael | 26 komment

helloween  straight out.jpg

Kiadó:
Sony Music

Honlap:
www.helloween.org

Azt a mordizomadta teremtette, azért a politikai korrektségnek is megvannak a maga határai, mert ha az ember olyat lát kedvelt társlapjában, hogyaszondja: "Az egyszerre vicces és komoly 'Keeper of the Seven Keys' 1987-1988-as két része máig a németek legfontosabb heavy metal mutatványa, amiből - az azóta már az itt szereplő tagoktól megfogyatkozó - zenekar tulajdonképpen máig él..." akkor kikívánkozik belőle a "Mi van? Tökfej vagy? Az aztán biztos nem, mert akkor ismernéd a csapat munkásságát és nem írnál ilyen sületlenségeket, pedig a tök aztán sütve jó" megállapítás. Mézzel, vagy méz nélkül.

Valóban, a köztudat képes kitermelni olyan sztereotípiákat, melyek úgy keringenek körbe-körbe a hallgatók tudatában, mint eltévedt szputnyik a Föld körül, a Helloween pedig szorgalmasan gyűjti ezeket. Pop-metál, power nélküli trallalázás, ökörködő szövegek és gyermek-mondóka dallamok – igen, ez IS a Helloween, bár egyre kevésbé ez. Mert a Deris-szel készített albumok közül minimum hat alapját jelentik az olyan bikabőgetően agresszív, progresszívba hajló, komoly témákat boncolgató dalok, melyek ugyan helyzetüknél fogva már nem tudtak új műfajt teremteni – mint a Keeper albumok első két része – ám tudtak mást: modernizálni az euro-power fogalmát, és egy olyan korszakban magasra emelni a zászlót – kilencvenes évek első fele –, mikor a zászlóvivőket a hátsó sorba zavarták vásznat lobogtatni.

A "The Time Of The Oath/Better Than Raw/Dark Ride" hármasa vitathatatlanul definiálta újra a Helloween imidzsét, amibe a progresszióból és az amerikai értelemben vett powerből is bőven jutott. A triász éppen elegendő volt arra, hogy újbóli aranykorba lökje a csapatot, és koronát illesszen a tökfejre. Aztán jött a könnyedebb hangvételű Rabbit album, mellyel ugyan nem sikerült a nyuszit kiugratni a bokorból – izé, a cilinderből, ám ahhoz éppen elég volt, hogy a Kulcsőrző sztori harmadik részénél jobbnak tartsuk – valljuk meg, a klasszikus folytatás tartalmazott ugyan figyelemkeltő momentumokat, de színvonalában nem tudta überelni az aranyos évek sztenderd-határozós kulcsnyikorgatásait. Szerencsére a fiúk új receptet találtak a sütőtök elkészítéséhez, és a "Gambling With The Devil"-lel beköszöntő újabb királykorszak immár harmadik albumát élvezhetjük.

Hát mit mondjak, nem aprózták el a fiúk, a "deluxe" kiadás 15 szerzeményt tartalmaz, és ennyi falat még mézes tökből is sok lehet: szerencsére én a tökmagot is szeretem ropogtatni, így ha sok az édesből, ott a sós – hasat elcsapni pedig így nem lehet. Az új album az előzetesnek megfelelően ügyesen illeszkedik abba szigorúbb, progresszívebb vonalba, ami 2007 óta ismét a csapat sajátja: ez persze rossz hír lehet a Weikath-féle bolondozós oldalt szerető fanoknak. Valóban, az új szerzemények között kevesebb a "sörhimnusz", de ez az utóbbi évek fényében várható is volt, a legutóbbi albumon a Helloween mércével is szokatlan agresszióval riffelő "Long Live The King" szövegköpködéses keménysége itt az új album első és utolsó harmadának meghatározó elemévé válik.

A szinte Rainbow-i epikával nyitó, progresszív "Nabataea" után kibontakozó szerzemények modern staccatói a "Dark Ride" albumhoz hasonlóan rendelik a másodvonalba a cukormázas dallamokat, de itt a komorságot a szigor helyettesíti. Sajnos ezt az irányvonalat a "Waiting The Thunder/Hold Me In Your Arms/Wanna Be God" hármas töri meg: bevallom, bármelyiket szívesen elcserélném még egy "Burning Sun"-ra (amit a bónuszok között meg is kapok, hehehe). Szerencsére a kislemezes 'Süss fel Nap' a nyitószerzemény progresszív-kemény világával varázsol "borúra derűt". Az "Asshole" ugyan a maga vulgáris szövegével nem tudja magát igazán belopni a szívembe, de a zenei "öltöztessük az amerikai hard rockot németes  merevvasba" ,megoldás poroszos szigorral veri a hallójárataimba a lüktető, pulzáló dallamokat. Sebaj, mostantól fogva legalább a seggfejeknek is van himnuszuk. A fiúk aztán a befejező harmadban visszatérnek a keményebb hangvételhez, és jóllehet, a "Years" a maga slágereivel alkalmas az ökölrázásra, az utána következő kollegák németes alapossággal verik ridegre a vasat, csak azért, hogy tudjuk, mi a rend.

Derisék újból bebizonyították, hogy van hová kitekinteni az euro-power sablonokból, és ha nem is tökéletes egyenletességgel, de újrarajzolták azt a szín-vonalat, aminek kontúrjait ezúttal a szigor húzta különböző árnyalatúra. S hogy hová tűnt a vicc és a öröm-feeling? Hát nektek van még kedvetek viccelni 2012 után? Ne legyetek má' tökfejek!

Garael

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr155028239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kotta 2013.01.20. 11:16:04

Hát ez általános jelenség, a legtöbb klasszikus banda esetén elmondható, hogy sosem tudták felülmúlni a korszakalkotó albumaikat, ez valahol természetes, több okból is. Tisztelet a kivételnek, mert azért olyan is van.

garael 2013.01.20. 11:30:29

@Kotta: Ja, csak az a megállapítás, hogy azóta is abból élnek, a csapat minimum hat méregerős albumából következően szakmailag nonszensz kijelentés.
Ráadásul stílus teremtő albumot elég nehéz többször írni, ugyanakkor meggyőződésem, hogy a Dark Ride, vagy a Better Than Raw volt olyan erős, mint a két Keeper.

AcCEsS · http://www.metalenciklopedia.hu 2013.01.20. 15:44:07

Szerintem igazán jól sikerült ez a lemez (is). Elég vegyes stílusú nóták szerepelnek rajta, érződik némi megújulási törekvés, és a kísérletezés is bátrabb. Talán néha az énekhang is elektronikusan torzított volt vagy csak a rilízem volt ratyi? Na mindegy! Nekem bejövős...

Kotta 2013.01.20. 18:55:09

@garael: ha te mondod, biztos bivalyerősek azok a lemezek, bár nekem nem volt kedvem 600x meghallgatni őket, mint az első 4et (EP-t is ideértve). A stílusteremtéstől függetlenül is a legtöbb kedvenc bandám második-harmadik korszaka egy kalap kakit nem ér összehasonlítva a klasszikus lemezeikkel, lásd Metallica, Malmsteen, Queensryche, Def Leppard, stb. Egyszerűen nem olyan jók a számok, mondjon bárki bármit.

Ennek sok oka lehet, pl. a nyomás ami rájuk nehezedett a sikerek miatt, biztos olyan is van, hogy az embernek nem tart örökké a kreatív korszaka, vagy ebben a műfajban nehezebb igazán nagyot dobni, ha már oda a fiatalos lendület, lázadó szellem (mondjuk bluesban lehet, hogy valaki 60 évesen érik be, teljesedik ki, thrash-ben ez kevésbé valószínű :)))), stb.

De van azért ezeknél egy jóval kézenfekvőbb magyarázat is: ezekből a zenekarokból azért igazi egyéniségek, különleges zenészek, karakteres dalszerzők estek ki az idők során. Márpedig, ha két - vagy több - dudás nem is fér meg egy csárdában huzamosabb ideig, addig forr a hangulat, amíg ezek együtt zenélnek.... általában.

Szóval nekem Hansennal és Kiskével a só és a bors került ki a töltött káposztából, ami lehet, hogy még töltött káposzta, de mégse olyan már az íze :))

Ergo a fenti kijelentés némileg sarkos ugyan, amely egy szakembertől talán nem megengedhető, de rajongóként azért sokan gondoljuk nagyjából ezt :) Erről a kollégáról amúgy tudjuk, hogy elég sarkos a véleménye legtöbbször :D

garael 2013.01.20. 20:22:16

@Kotta: "De van azért ezeknél egy jóval kézenfekvőbb magyarázat is: ezekből a zenekarokból azért igazi egyéniségek, különleges zenészek, karakteres dalszerzők estek ki az idők során."
No, ez az, amiért a helloween újra a csúcsra tudott törni, ugyanis a "kreatív folyamatoknak" éppen Kiske vált a gátjává: a Pink Bubbles Go Ape és utána a Chameleon minden volt, csak nem az, amit szakmai és kereskedelmi sikernek szokás nevezni.
Deris jókor érkezett a csapatba, az meg, hogy a két keeper album nagyobb hatást gyakorolt rád, mint az általam említett aranykor lemezei, természetes: egy új stílus alapkövei voltak.
Az azonban, hogy a csapat azóta is ebből él, ordenáré csúsztatás, lásd az olyan remekműveket, mint a Dark Ride, ami a nem eu-power rajongókból is kiváltotta az elismerést.
A lázadó szellemet meg éppen a kilencvenes évek helloween albumai hozták, mikor az oak, és better albumokkal jókora barackot, izé, tököt nyomtak a grándzsba belefeledkezett kockás ingeseknek.
És még mielőtt elfogult fannak nevezel, gyorsan lkeírom, hogy a keeper III, a rabbit, a szimfonikus helloween nekem sem tetszett, és a Chameleont is csak Kiske miatt szoktam meghallgatni.

Kotta 2013.01.20. 22:41:54

Hát én ezt máshogy látom. Helloweenben nem igazán tudok vitatkozni, mert a már a Pink Bubbles se nagyon tetszett, a Chameleon után pedig teljesen elvesztettem az érdeklődésemet, és bár az összes többi lemezt meghallgattam, valszeg már kicsit elfogultan nem adtam nekik igazi esélyt - igaz nem is vágtak földhöz annyira, hogy újra rájuk tudnék kattanni... ebben talán nem is Kiske hiánya a hibás (mert a PC69-ben Derist is csíptem), hanem az, amit korábban Kai Hansen adott hozzá a történethez.

de nézzük pl. a Metallicát, vagy Def Leppardot, vagy a Queensryche-ot, amikben jobban otthon vagyok :) Ha valaki azt mondja rájuk, hogy a Master + fekete lemez, a Pyromania + Hysteria, ill. a Operation + Empire lemezekből élnek a mai napig, elég nehéz nem egyet értenem. Ugyanis ezek előtt mondjuk korrekt, utána pedig közepes vagy szar lemezeket csináltak, jó esetben. Ha a 'talicska csupa fos lemezt csinálna eztán, akkor is dugig telnének a stadionok, csak mert ők a 'talicska. Mondanám mindezt feltételes módban, ha történetesen az élet nem bizonyította volna többször, hogy ez így van: a Load szar, a St Anger hallgathatatlan, a Lou Reed-es izé vállalhatatlan, gyakorlatilag ha telefinganák a következő 5 lemezüket, akkor se tudnák már kiírni magukat a multimilliárdosok közül.

még extrémebb a G'n'R téma, abba már bele se megyek, inkább ölre megyek egy Slash jegyért, igaz a szólólemezeit nem ismerem :))))

szóval: felteszem ezeknek a bandáknak az új lemezeit, 3 szám után kikapcsolom, és inkább a klasszikusokat hallgatom. Nézem a koncert DVD-ket, és a mai napig azt gondolom, hogy azok a számok kurvára meg voltak csinálva, az újak meg mondjuk szódával elmennek. talán nem véletlen, hogy Hetfieldék is alig játszanak fekete lemez utáni számokat...

persze nehéz elvonatkoztatnom attól, hogy azokon a cuccokon nőttem fel, de amikor azt látom, hogy a nagyon fiatalok is egy Masterra indulnak be és nem a Cyanidra (pedig valszeg utóbbival ismerték meg a bandát), akkor azért megnyugszom, hogy nem az én fülem csal az elfogultság miatt. ami jó, az jó, ami meg átlagos, az átlagos. ennyi :)

és gyanítom, hogy a különbségben benne van Chris deGarmo, Cliff Burton, Kai Hansen és Steve Clark is. vagy nemtom :)

de ez csak az én véleményem, lehet, hogy nem jól látom...

Kotta 2013.01.20. 23:17:13

@garael: amúgy szerintem a Bubbles és Chameleon azért lett olyan, amilyen, mert bedarálta őket a zeneipar, és nem volt aki azt mondja, kapjátok be a f...at, én ilyen szart nem játszom, a Helloween nem erről szól..., illetve volt, de azt kitették a bandából. Azt is "tökre" megértem, hogy Kiskének se tetszett ez annyira. Szóval most biztos egyszerűbb Weikath-nak, most egy főnök van, olyanokat gyűjtött maga köré, akik nem pofáznak vissza, csak éppen a nagy dolgok abból szoktak születni, amikor az erős egyéniségek és a kreatív energiák egymásnak feszülnek. Hallgasd meg a Heading for tomorow-t és a Chameleont egymás után, aztán lehet arról vitatkozni, hogy ki is hordta magában az eredeti 'ween szellemiségét és mit veszett el Hansen távozásával.

Rony70 2013.01.20. 23:32:22

@Kotta: Hmm....érdekes okfejtés, nagyvonalakban egyet is értek, de......azért játszák a fenti bandák a régi számokat, mert a kétezres évekre megváltozott a zenei klíma, újra divatba jött a zúzós metál (sőt, azok is karcosabbak, akik nem voltak azok), ergo erre van igény. Ha mondjuk a new wave lenne divatban, talán a Metallica sem az első három lemezéből építkezne a koncertjein, mitöbb, e blog létjogusúltsága is kérdőjeles lenne.

Kotta 2013.01.21. 00:07:41

@Rony70: e blog létjogosultsága enélkül is kérdőjeles :))))

garael 2013.01.21. 07:33:51

@Kotta: Az analógia helytelen, mert míg a Metallica mondjuk a csúcs Black album után mind kritikailag, mind szakmailag is jóvalgyengébb lemezeket tett az asztalra, a Helloweennek sikerült az önmegújítás. Javaslom, olvasd el a kritkai megnyilvánulásoka mondjuk a Dark Ride, vagy a Better than raw lemez esetén.
A Chameleon után nem Kiske-nek lett elege az irányvonallal, hanem a csapatnak Kiskevel, aki tovább akarta eröltetni a Chameleon világát. Meg is lehet nézni,hogy szólóban milyen lemezeket rakott le az asztalra...A Helloweenek sikerült az, ami cak nagyo kevés csapatnak: kétszer tudtak a csúcsra jutni, ráadásul a második regnálás már jó ideje tart.
(A dark ride és a better kritikai foigadtatása hasonló volt az accept blood lemezéhez.)

Dionysos 2013.01.21. 07:53:51

Jó elvagytok így ketten! Szerintem adjuk ki nyomtatásban! :))

Kotta 2013.01.21. 09:33:47

@garael: azért mondtam, hogy elképzelhető, hogy a Helloween esetén valamennyire igazad van, és csak én voltam kevésbé figyelmes - mondjuk pont ez a két lemezük nekem is tetszett, de még így is gyengébb szerzőpárosnak tűnik a Weiki-Deris duo, mint amilyen anno a Weiki-Hansen-Kiske trió volt. Nekem legalábbis.

enricopalazzo 2013.01.21. 10:26:31

Csakhogy legyen egy másik irányban elfogult ember elmondom, hogy én a Time of the Oath lemezzel szerettem meg a Helloween-t. Úgy adták kölcsön a kazit, hogy a gazdája azt mondta, hogy ez valami Metallica vagy mi :)
Ráadásul az egy elég hosszú lemez és egy 45 perces oldalra volt felmásolva ami ráfért.
Így évekig tépett az ideg, hogy a Mission Motherland legkirályabb részénél véget ér. Amikor aztán beszereztem meglepődtem, hogy több szám is lemeradt.
Ennek az ismeretségnek az lett a vége, hogy nem igazán szeretem a Keeper lemezeket és a mai napig erősen túlértékeltnek tartom őket. Szerintem sokkal jobb dalokat írnak manapság. Azért azt nem tagadom, hogy a két hosszú dalt imádom róluk, de a többit én valahogy mindig erőtlennek és sótlannak találtam.
Csakhogy fokozzam a megrökönyödést szerintem a Helloween legjobb lemeze az előző, a 7 sinners.
Éppen azon goldolkodtam, hogy általában egyetértek azzal, hogy zenekaroknak a korai lemezeik a legjobbak, nyilván azért mert több a kreativitás a karrier elején mint 20 évvel később.
Ennek ellenére a Helloween számomra kb. a Rush-hal együtt a kivételek. Szinte egyre jobbak lemezről lemezre, vagy legalábbis tartják a színvonalat.

Ezzel az egésszel csak azt akartam mondani, hogy úgy gondolom nagyon meghatározó, hogy egy zanakartól melyik lemezt, dalt hallja először az ember.
Lehet, hogy ha a Keeper lemezeket hallom először akkor a későbbiek nem is tetszenének.

Bocs, hogy belekontárkodtam ,de nagyon érdekes az okfejtésetek.

garael 2013.01.21. 12:34:04

Nincs it vita, én akceptálom Kotta véleményét, hogy neki joban tetszik a két keeper lemez, mint a többi, és a klasszikus voltukat sem tagadom, de az, hogy a csapat abból a két lemezből él azóta is, semmiképpen nem állja meg a helyét.
Encricopalazo: én amikor először meghallottam 1996-ban a lemez We Burn kezdőszámát - ami mai füllel hallgatva is már-már thrash -, azt hittem, hogy rossz lemezt raktam be a lejátszóba. Egyszerűen nem akartam elhinni,hogya fáradt Chameleon és az útkereső Ring lemez után a Helloween játsza a számot. A Mission Motherland progreszivitása meg rá is fejelt, onnantól tudtam, hogy a csapat új erőre kapott. Érdekes, hogy a Hammerfallt tartják a korszak nagy feltámasztójának, pedig az igazi, poweres fityiszt a helloween mutatta be ezzel a lemezzel.

2013.01.21. 14:25:29

Én is a klasszikus lemezekért vagyok oda, de a 7 Sinners lemez szerintem kifejezetten jól sikerült, friss anyag, jól dörren, slágeres, mégsem elcsépelt, szóval nekem bejött.
Az új lemez főként ezt a vonalat viszi tovább, nekem egyelőre mégis csalódás, jó-jó és vannak momentumai, de egyelőre semmi extra. Talán pár hallgatást követően kedvezőbb véleménnyel leszek; most azt mondom, a lemez nem üti meg a kritika szintjét.

@Kotta: Találó a "só és bors" hasonlat, bár más fűszerekkel többé-kevésbé sikerült pótolni a hiányzó összetevőket, a végtermék nem ugyanaz. Nem rossz, más ízvilág, csak éppen jobbnak sem nevezném...

2013.01.21. 14:33:16

@enricopalazzo: Én a Master of the Rings-szel találkoztam először kb. 8 évesen, de még a nevüket sem tudtam, csak Apám kapott valami német ismerősétől egy cimkézetlen kazettát. Jó egy évtizeddel később jutott eszembe a lemez és próbáltam felidézni a 'Perfect Gentleman' refrénjét, rákerestem és eljutottam az ezer éve elfeledett lemezhez s ha már arra jártam, utánajártam még is mi az a Helloween. Akkor hallottam először a Keeper-lemezeket (valahol hallottam róluk korábban), s akkor még nem is tetszettek (mekkorát fordult utána a világ!).

Rony70 2013.01.21. 15:26:01

Fentieket olvasva a korai lemez teória is megdőlni látszik (pl. enricapalazzo komment), azaz kinek mi tapad meg először, s vésődik az agyába! Nálam pl. az Accept a Metal Heart-tal kezdődött, s később a Restless vagy a Breaker album már karcsú volt.
Tény, a korai lemezek az újdonság, netán az újítás végett általában jelentősebbek, s nagyobb katartikus élményt jelentenek.
Ha a Metallica a Death Magneticet írja '83 tájékán a Ride album helyett, lehet, most azt istenítenénk. Nem vitatva a Master-Justice korongok zsenialitását.
Helloween témában fingom sincs, ez a europower vonal nem a világom.

Rony70 2013.01.21. 15:27:23

@Kotta: nem jössz Pénteken Vásárhelyre? Túrisasék nem szóltak?

Kotta 2013.01.21. 15:38:07

@Rony70: nem tudok semmiről. mi lesz? Király Pitta koncert?

Dionysos 2013.01.21. 16:44:56

@Kotta: Metál-vetélkedő lesz este héttől a Raktár nevű szórakoztató egységben. Téma: Német (bajszos) metál + más: Helloween, Accept, Rage, Blind Guardian és még sokan mások... Fingom sincs, de sör lesz akószám... :)

Kotta 2013.01.21. 17:16:09

:))) egyszer szívesen lemegyek inni, ha tudok ott pecózni, de a csaladi elfoglaltsagok miatt a szombat este altalaban jobb nekem.

Rony70 2013.01.21. 18:41:37

@Kotta: A helyi teniszklubban olcsón (2500,-/éj) és kultúráltan meg lehet szállni, de sajna ez Péntek este lesz, de megéri! 4-5 fős csapatok vannak, audió és elméleti kérdésekkel + piálással, a végén eredményhírdetés, díjak, oklevél. Tök buli, ez már a hatodik, s régebben is téma volt, hogy lecitálunk!
Gondold meg!

Régi olvasó 2013.01.21. 22:19:35

And now for something completely different: én a bemutatkozó EP-jüket és az első három lemezüket egyszerre kaptam kölcsön kazettán, azonnal szerelem lett mind (ami ugye el nem tűnhet). Viszont számomra a Chameleonnal teljesedtek ki, a mai napig az 5 kedvenc metallemezem egyike!!!
Nálam a "bukott" albumok virágzása amúgy is megfigyelhető, a Therionnál például a Deggial áll a dobogó legfelső fokán.
De visszatérve a Helloweenra, annyira megviselt akkor a szakadásuk, hogy azóta egy lemezük sem élte túl a három meghallgatást. Ellentétben Kiske bármelyik alkotásával, amiket a mai napig szeretettel előveszek.

Ilyen aberrált alak is van...

Kotta 2013.01.23. 08:56:56

@Rony70: most sajnos nem megy, barmilyen jol hangzik, anyukam lesz itt a hetvegen...

Rony70 2013.01.25. 00:20:20

@Kotta: megértem, majd legközelebb

CsiGabiGa 2013.01.30. 20:33:07

Az az igazság, hogy ez egy teljesen más Helloween, mint volt régen. Kai Hansen mellett ezért Weikath is letett az asztalra néhány nagy slágert (Dr. Stein, Eagle Fly Free, vagy nagy kedvencem, a The Tale That Wasn't Right), manapság azonban Deris és Sascha Gerstner írják a nóták zömét. Szóval, kinek ez tetszik, kinek az, kinek mindkettő, de alapvetően arról van szó, hogy Hansen elment, Weikath kiégett, és még a korábban labdába se rúgó Marcus Grosskopf is többet tesz bele az új tökfödőbe, mint a láncdohányos gitárvarrónő (aki látta már Weikath-ot koncerten...).