Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Tellus Requiem: Invictus (The 11th Hour) (2013)

2013.01.22. 20:54 | Dionysos | 3 komment

tellus requiem.jpg

Kiadó:
Nightmare Records

Honlapok:
www.tellusrequiem.com
myspace.com/tellusrequiem

Tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb metál rajongót hidegen hagyják a latin filológia kérdései, de latin műveltséggel rendelkező rajongó/kritikusként kénytelen vagyok foglalkozni a jelenséggel. Talán a '90-es években virágkorát élő "gótika" felelős azért, hogy elterjedt egy tökéletesen sekélyes "középkori romantika" a metál muzsikusok között, akik megfelelő nyelvi ismeretek nélkül elkezdtek a szótárból kigyűjtögetett latin szavak esetleges egymás mellé helyezésével halandzsa szövegeket gyártani. El tudom képzelni, hogy a laikus zenehallgató számára ez nagyon misztikusan hangzik, de az alapvető nyelvi ismeretekkel rendelkezőknek ez bizony rémálom a köbön. Bár a latin nyelvi jártasság sajnos már nem része egy érettségizett európai fiatal alapszintű műveltségének, mégsem lehet olyan nehéz levadászni egy valamirevaló latintanárt, hogy segítségével dalszövegeinket, számcímeinket egy kicsit "fölturbózzuk".

A norvégiai Trondheimben alakult progresszív metál zenekar névválasztása tökéletes illusztrációja annak, amiről eddig beszéltem. A 'tellus', végződése ellenére nőnemű, 3. deklinációs főnév, jelentése: föld, talaj, vidék, birtok. A requiem az 5. deklinációs 'requies' nőnemű főnév tárgyesete, s mint ilyen a halotti misék kezdő mondatára utaló (Requiem aeternam… – Örök nyugodalmat…) bevett elnevezés. Csak föltételezem, hogy a norvég fiatalok a nyugalom vagy megnyugvás földje, vidéke kifejezést akarták latinra lefordítani; a gond csak az, hogy ez akkor így szólna: Tellus Requei. Elismerem, fele olyan jól sem hangzik… Rövidre zárva ezt a laikusok számára unalmas okfejtést: a latin kultúra tagadhatatlan hanyatlása ellenére szerintem minden kisvárosi gimnáziumban dolgozik legalább egy latintanár, tessék, kérem, fölkeresni, mielőtt a lemezborítóval a nyomdába indulunk!

Az hamar kiderült, hogy a norvég proggerek latinul nem tudnak, de az már az első hallgatásból nyilvánvaló, hogy zenélni viszont nagyon is megtanultak. Ennek és a progresszív muzsika szeretetének ott már komoly hagyománya van, elég, ha olyan együttesekre gondolunk, mint a Pagan's Mind, Circus Maximus, Illusion Suite vagy az Above Symmetry (valaha Aspera), de említhetném az ún. második vonalat is: Dimension Act, Oceans Of Time, Rudhira és Teodor Tuff. A TR tehát tehetséges fiatal muzsikusokból álló, a folyamatos önképzésben tudatosan építkező együttes, akik közül mindenképpen kiemelésre érdemes Stig Nergård gitáros; igazi shredder, de nem ám a gépies fajtából!

A Tellus Requiem azonos című és saját kiadásban megjelentetett bemutatkozó albuma (2010) már a gyengécske hangzás ellenére is jelezte, hogy komoly potenciál rejlik a csapatban. Az elmúlt két évben énekest és dobost cseréltek, és azt kell mondjam, a Nagy-Britanniából importált Ben Rogers jobban teljesít a mikrofon mögött, mint elődje. Így alighanem minden összeállt a nagy dobásra.

A "Legyőzhetetlen" rétegzettebb, összetettebb, progosabb megközelítésben fogant; hivatkozási alap adódik mindjárt Norvégiában, leginkább az Illusion Suite és az Oceans Of Time kicsit szimfonikus hangzású progressziója jellemző rájuk, de külföldi példaként emlegethetném a SymphonyX-et vagy a finn Anthrielt és Adamantrát is. A probléma csak az, hogy vannak itt ugyan dallamok, de nem a Beatles "Love Me Do" és a "She Loves You" című örökzöld slágerei ihlették az tuti. Monumentális alkotás és nyilvánvaló, hogy iszonyú sok munka van benne, de én a sokadik hallgatás után is birkózok a dallamokkal, pedig elég nyitott fickónak számítok. Sokszor azon kapom magam, hogy vajon mikor jön már a gitárszóló, mert az amikor jön, nagyon jön…

A fölvételeket a híres Tommy Hansen irányította a dániai Jailhouse Studios-ban, de (a dobok enyhe túlvezéreltsége okán) nem vagyok maradéktalanul elégedett. Persze ezen a szinten ez már alighanem ízlés kérdése. A "Red Horizon" című - egyébként olimpiai aranyérmes - beharangozó klipes dal alapján azt gondoltam, hogy ez a lemez akár az év egyik legnagyobb meglepetése lehet, de most már inkább azon a véleményen vagyok, hogy a Tellus Requiem az elismerésre nagyon is érdemes erőfeszítés ellenére egyelőre marad  a norvég második vonalban. A potenciál azonban megvan...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr365036529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kotta 2013.01.22. 21:27:04

a gityós tényleg nem sz@rral gurít...

Dionysos 2013.04.27. 08:39:09

Na, akkor megint nyelvészkedjünk egyet! A kiadó Nightmare Records egy hivatalos sajtóanyagában leltem a "Tellus Requiem" névválasztás következő magyarázatára:

"TELLUS REQUIEM means; "The earth's death mass." TELLUS being Latin for The Earth, REQUIEM being the last composition a composer writes before they died. The main theme of the bands musings is about worlds shattering. This can either be global, personal, fictional or literary. Leaving it open to interpretation."

Innen üzenem a fiúknak, hogy ha a "föld halotti miséje" vagy valami hasonló volt a cél, akkor a helyes forma: TELLURIS REQUIEM, tán még jobban is hangzik... .)

garael 2013.04.28. 15:40:43

@Dionysos: Minden bizonnyal olvassák a blogot, és most tanulnak belőle! Én egyébként nem is ismertem a mass ezen jelentését, valami kritikus tömegre, vagy egyéb radioaktív marhaságra gondoltam volna, de hát ennyit tesz a szakma, hehehhe.