Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • garael: @saszi11: Szerintem helyén van kezelve a dolog, oda került, ahová való - a polcra. Bár Coldy szánd... (2018.09.21. 17:40) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • saszi11: Napok óta a Voivod bűvöletében élek, ezért csak belehallgattam, mert kíváncsivá tettél a sok feles... (2018.09.21. 11:06) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • garael: @CsiGabiGa: Nem mondanám, hogy nem az én világom, talán csak az énekestől várnék valami keményebbe... (2018.09.15. 17:14) The Unity: Rise (2018)
  • CsiGabiGa: Nekem a Serious Black ugrott be erről az albumról. Tudom, az sem a te világod, de az is hasonló tő... (2018.09.15. 15:28) The Unity: Rise (2018)
  • garael: @tipeti: Köszönöm, az az igazság, hogy könnyen írok, általában negyed óra alatt készen vagyok egy ... (2018.09.14. 17:57) The Unity: Rise (2018)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Riverside: Shrine Of New Generation Slaves (2013)

2013.01.30. 22:15 | Kotta | 13 komment

riverside 2013.jpg

Kiadó:
InsideOut

Honlap:
www.riversideband.pl

Nem lett ez akkora szerelem végül, mint ahogy indult! A lengyel proggerek az "Anno Domini High Definition"-nel törtek be a köztudatba (melynek nyilván megágyazott az azt megelőző 3 korrekt, bár megjegyzem, koránt sem korszakalkotó lemez), én is akkor ismertem meg őket. Attól kezdve valahogy hirtelen tele lett velük a sajtó, a csapból is ők folytak, a média kikiáltotta őket Közép-Európa Porcupine Treejének, Marius Dudát pedig a poszt-szocialista Steven Wilsonnak. Az a baj, hogy úgy tűnik, ezt ők maguk is elhitték.

Szóval "Anno Domini High Definition". Az a korong tényleg odabaszott. Én is lelkendező kritikát firkantottam róla, itt ni. Azon az albumon nagyon összejött minden, egy komoly vérátömlesztés, megújulás lehetőségét villantva fel a teljes prog-rock/metal széna számára. Sikerült egybe gyúrniuk a tradíciót a modernséggel, a hagyományos progresszív rockot a fémes riffekkel és a dolog sava-borsát adó art-rockos, poszt-rockos témákkal, hangulatokkal. Egy ilyen összetett építmény egyensúlya azonban – per definíció – törékeny.

Tulajdonképpen a lényeg most sem változott, ha le kellene írnom a SONGS-ot (nyilván nem véletlen a cím ilyetén lehetséges rövidítése), most is ezt a három összetevőt tudnám említeni: '60-as, '70-es évek progresszív rockja, egy kis keménység helyenként, és nem kevés merengő, művészkedő befelé fordulás. Csak valahogy az arányok csúsztak el az utóbbi felé az előbbiek hátrányára. Úgy látszik, komolyan vették a feladatot, hogy a Porcupine Tree és az újabb kori Marillion nyomdokába kell lépniük. Márpedig – bocsássátok meg bűnömet – én nem tudom megszeretni ezek egyikét sem. Nekem a prog-rockban a rock legalább annyira fontos mint a prog, ezt diktálja a tufa metalos lelkületem. Ezekben pedig azt csak nyomokban vélem felfedezni. (Hol van már mondjuk a "Market Square Hero" szilaj féktelensége?

Ettől függetlenül ez a CD jó. Duda tehetsége nem tűnt el nyomtalanul, az is magas színvonalú, amit most csinálnak, legfeljebb nekem nem annyira jön be. Tovább megyek: helyenként kifejezetten ötletes és egyéni megoldásokkal találkozom, csak több kellene azokból a pillanatokból, amikor beköszön a gitár azzal a dús Hammond hangzással megtámogatva. Érzem, hogy jóra lehetne hallgatni ezt az albumot, mert az a bizonyos szikra azért most is ott lapul a mélyén, sőt, ha valaki történetesen az év albumának kiáltja ki, arra sem vetek majd követ.

Én azonban szentül hiszem, éppen mondjuk a korai Marillion példájából merítve, hogy lehet intelligens, elgondolkodtató, mély mondanivalóval átitatott egy alapvetően dinamikus, rockos muzsika is, és nem feltétlenül kell annak unalmasnak lennie. Előző munkáján szerintem még a Riverside is ezt a vallást demonstrálta. Duda ezúttal mégis inkább a Wilson-hit szentélyében áldozott a művészkedés oltárán - emennek a bibliája viszont axiómaként kezeli, hogy igazán értékes csak a magába forduló szenvelgés lehet. Ámen.

Kotta

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr665054047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dionysos 2013.01.30. 22:45:35

Magánban már mondtam, most mondom a "nyilvánosság" előtt is: a Riverside egy lufi, a rock-metál zene hipszterei fújták föl, mert olyan lazán-faszán "nem-mainstream" egy közepes tehetségű lengyel alter-prog-rock bandát ajnározni.

Most pedig megmondom a tutit: nem rajongok a Porcupine Tree-ért, de az valóban egyéni, és ha kell, dögös muzsika (bárcsak ne számítana olyan kegyetlenül uncool-nak egy rendes kibaszott gitárszólót beletenni!). Ha már a lengyel tesóknál tartunk, a Riverside-nál ezerszer értékesebb és érdekesebb muzsika a Division By Zero (kár, hogy azok meg öngólt rúgtak egy fahangú csaj-énekessel). Ááá, ez az odamondás már nagyon kellett nekem!

Ufff!!!

Kotta 2013.01.31. 08:40:45

én részben azért a saját ízlésemből vezetem le a tetszési indexet: mi alapvetően prog-power és prog-metal beállítottságuak vagyunk, szerintem, azaz igényeljük a tökös riffeket és a füstölgő gitárszólókat. Még a hagyományosabb prog. rockban is megjelennek a hangszeres elborulások, az instrumentális zenei fölény(eskedés) igénye, amik egyensúlyba hozzák a művészkedést és számomra befogadhatóvá teszik.
Én az olyan art- (vagy ahogy te hívod, alter-) prog bandákat sosem tudtam hosszú távon megszeretni (pl. Tool, P. Circle, P. Tree, stb.), akik ezeket száműzték a muzsikájukból (még akkor sem, ha egyes számaikat akár még csípem is és amúgy értem/értékelem amit csinálni akarnak) - nekem egyszerűen unalmassá válik ez a zene, ez a koncepció egy idő után.
Márpedig a Riverside korábban is használta ezen hatásokat, csak amíg egy bizonyos arányban még kifejezetten jót tett, frissebbé, modernebbé tette őket, most az én ízlésemnek kicsit sok lett a művészkedés. De ettől még nem tartom őket tehetségtelennek, legfeljebb számomra már kevésbé izgalmasak mint az ADHD idején.

2013.02.01. 10:44:51

Amennyire megtetszett az ADHD, akkora csalódás volt a SONGS. Az ADHD azért szerintem több volt, mint lufi, de én is úgy érzem, ott nagyon kijött nekik a lépés, minden összejött. Ezzel a koronggal nem is különösebben foglalkoznának sehol, ha nem lett volna előtte "Az" a lemez.

Azért adok neki még pár esélyt, hátha csak idő kell neki...

hayni 2013.02.01. 13:39:42

metál széna?
Szerintem az ilyen ingerszegénynek csúfolt muzsikához egyfajta lelkiállapot kell, ne adj'isten lelki alkat(?). Én élveztem. :)

CockOfCthulhu 2013.02.01. 18:04:46

@Dionysos:
mindössze két kérdésem lenne (majdhogynem költői):

1. a gitárszóló hiánya/elenyésző száma miért csökkentené egy prog rock/metal zene minőségét?

2. azt még csak-csak megértem, h SZÁMODRA a másik lengyel banda érdekesebb, mint a riverside (szerintem pont fordítva), de hogy hogyan ill. mitől válik egy banda ÉRTÉKESSÉ, az érdekelne (főleg értékesEBBÉ, mint egy másik). a bevételük x %-át kutyamenhelyeknek adományozzák, vagy a CD-jük 66 karátos aranykorongokból készült? :)

ez az odamondás nekem is jólesett, pedig feleolyan habgőzös sem volt, mint a T. Úré. :)

Dionysos 2013.02.01. 18:30:30

@CockOfCthulhu: Egy ideig gondolkoztam, válaszoljak-e. Tudniillik, a kérdések inkább tűntek kijelentésnek, mint kérdésnek... Mindegy. A két dolog összefügg. A DBZ zenészei képzettebbek, nagyobb mélységből merítenek, a gitárszóló pedig (megjegyzem a DBZ-ban is csak elvétve akad) egyszerűen műfaji "marker", de ezt hadd ne kelljen már igazolnom. :)

CockOfCthulhu 2013.02.01. 19:36:49

@Dionysos: attól még, h - esetleg - képzettebb zenészek, nem feltétlenül játszanak érdekesebb és főleg értékesebb zenét. azért ez ugye elég evidens. a nagyobb mélységet pedig végképp nem értem (ismerem ugyanis az independent harmony-t is), szerintem míg a DBZ amolyan technikás, de jobbára érzelemmentes prog metal (lásd: dream theater), addig a riverside-ban a hangszeres masztik csak másodlagosak, a hangulat, az érzések/érzelmek sokkal fontosabbak, dominánsabbak. (vszínűleg Kottának is épp emiatt nem tetszik annyira az új album.) szóval a mélység az nagyon is megvan náluk, már ha egyre gondolunk. önmagában már Mariusz hangjában több érzelem van, mint a teljes prog metal színtér énekeseiben összesen. na, jó, ez persze félig-meddig vicc vót, de azé' érteeed. :)

gitárszólók: szerintem annak hiányától nem lesz kevésbé minőségi egy prog album, ez nem olyan, mintha egy speed metal számból kihagyják a duplázót, h egy hülye hasonlattal éljek. épp az a fontos, h szólisztikus villogások nélkül is ZENEI maradjon egy banda. a p. tree-nél a szólókat "helyettesítik" más hangszerek, más zenei betétek, -elemek, miegymás. persze nem baj, ha vkinek ez nem jön be, nyilván a trad. progtól (yes, floyd, genesis, the flower kings) igen csak messze van a riverside meg a p. tree, pl. épp a szólók hanyagolásában különböznek. ők - főként wilsonék - sokszor ezt az ambientes, zajos-elektro maszatolások túlburjánzásával "pótolják". ezek olykor éppolyan nehezen befogadhatóvá, mi több, öncélúvá teszi a zenéjüket (különösképp a korai albumokat), mint egy húszperces yes-dalban a tízperces jammelés. :)

de hogy én is nyilatkozzak a SONGS-ról: nekem jobban is tetszik, mint elődje, de nálam az abszolút favorit a second life syndrome ill. az out of myself. szerintem azok igenis etalon anyagok, persze ez ízlés kérdése. ez az új egyelőre 8/10

Dionysos 2013.02.01. 20:32:59

@CockOfCthulhu: Na végre! Azért a végén csak kicsaltam Belőled egy érdemi hozzászólást! :)

Köszönöm a kimerítő magyarázatot, teljesen korrekt gesztus, és a mondanivalót is elfogadom. Ez nem jelenti azt, hogy egyetértünk bizonyos részleteket illetően (pl. a DT mint érzelemmentes prog. metál, a gitárszóló, mint nem kvintesszenciális műfaji "marker", stb.)

Azért szerencse (pl. a Riverside-nak), hogy nem vagyunk egyformák :))

Kotta 2013.02.01. 22:26:13

Most azert buszke vagyok magamra, nem csak ugy veletlenul szeretem en a jo gitarszolokat, hanem mert mufaji markerek. Nagyot nottem a szememben :))))

A kollega vedelmeben: rajongokent talan belefer a kifakadas a velt igazsagtalansag miatt, ha egy altala kevesbe tehetsegesnek tartott zenekar kap indokolatlan figyelmet, mikor azt mas esetleg jobban megerdemelne (es az most mindegy, hogy szerinted igaza van, vagy sem), mert szakmailag korrektul jart el, tudni illik atpasszolta nekem a hivatalos velemennyilvanitas lehetoseget, elkerulve, hogy esetleg szubjektiv velemeny keruljon az oldalra. En pl. nem vagyok ilyen uriember, siman kicikizem az Opeth es a Mastodon koruli felhajtast (nem magat a zenekarokat, amugy) egy revenzioban.

A magam vedelmeben pedig: nem elsosorban azert nem tetszik annyira a korong, mert magaba fodulo, lassu, muveszkedo, stb. Sok Pink Floyd lemezt imadok pl, pedig a pszichadelikus rock sem a vastag riffekrol es a neoklasszikus gitarszolokrol szol, csakhogy azok a szamok qrva jok. Ezek kozott viszont van par kozepes. Szerintem.

garael 2013.02.02. 07:57:55

@hayni: Hayni, ne mondd már, hogy nem szereted a szénát. Én igen, bár én bika vagyok. Gabika.

Magasházi Gábor 2013.02.02. 16:13:13

Szinte minden lemezüknél megpróbálkoztam velük, de valahogy soha nem talált utat hozzám.

Ebből a lemezből kb másfél dalt tudtam meghallgatni aztán azon vettem magam észre, hogy untat, és távol áll ez a lelkizős, befelé fordulós művészvilág tőlem amit képviselnek.

hayni 2013.02.04. 09:59:09

@garael: Rákként azt hiszem érthető hogy nem a közegem a széna:), az jut róla elsőnek eszembe, amit az állatok alól kellett gyerekkoromban kialjaznom...

Róbert Szabó 2013.02.19. 16:30:15

Szerintem az utóbbi 10 év egyik legjobb prog-rock albuma és zenekara.
A hipszterezés mekkora faszság már ember mert azért neked nem tetszik .