Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • garael: @saszi11: Szerintem helyén van kezelve a dolog, oda került, ahová való - a polcra. Bár Coldy szánd... (2018.09.21. 17:40) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • saszi11: Napok óta a Voivod bűvöletében élek, ezért csak belehallgattam, mert kíváncsivá tettél a sok feles... (2018.09.21. 11:06) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • garael: @CsiGabiGa: Nem mondanám, hogy nem az én világom, talán csak az énekestől várnék valami keményebbe... (2018.09.15. 17:14) The Unity: Rise (2018)
  • CsiGabiGa: Nekem a Serious Black ugrott be erről az albumról. Tudom, az sem a te világod, de az is hasonló tő... (2018.09.15. 15:28) The Unity: Rise (2018)
  • garael: @tipeti: Köszönöm, az az igazság, hogy könnyen írok, általában negyed óra alatt készen vagyok egy ... (2018.09.14. 17:57) The Unity: Rise (2018)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Kingcrow: In Crescendo (2013)

2013.04.21. 08:39 | Kotta | 7 komment

kingcrow 2013.jpg
Kiadó:
Sensory Records

Honlap:
www.kingcrow.it

Az olasz rock színtér, különösen a progresszív, a power és a prog-power vonulat tényleg elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt két évtizedben. A Kingcrow új albuma viszont nemcsak ezen kinyilatkoztatásra ad lehetőséget, de némi elmélkedésre is a progresszivitás mibenlétéről. Ebbe a csapdába azonban mégse sétálok bele most, legyen elég annyi, hogy szerintem igenis van diszkrét fejlődés ma is, lehet előremutató kísérleteket találni, és még véletlenül sem az Opeth, Meshuggah, Mastodon vonalra gondolok éppen (nem vitatva ezek jelentőségét).

Nem mindenki a Dream Theatert koppintja, maradjunk ennyiben. Ez a banda is igyekszik megkerülni a megkerülhetetlent, így legalább annyira művészi és európai a zenéjük, amennyire az Álomszínháznak nem az, bármennyire is közös gyökerekből táplálkozik mindkettő. A taljánok muzsikája eszvéesz leginkább azon zenekarokéra hajaz, akik újra tudták értelmezni a brit klasszikusokat, olyanokéra mint a Riverside, a Haken, vagy mondjuk az újabban feltűnt Headspace.

Itt is komolyabb szerephez jutnak tehát a lírai, merengősebb hangulatok (lásd csatolt videó), melyeket jómagam összefoglaló néven legtöbbször csak nyűglődésként szoktam aposztrofálni. Ezek, túlzásba víve – lásd Porcupine Tree – nálam lenullázzák az élvezeti értéket. Tufa vagyok, tudom. Ez a korong mégis bejön, mert sikerül a megfelelő lendületet, keménységet, riffeket még az előtt belecsempészni a történetbe, mielőtt az unalomba fulladna. Valahogy úgy, ahogy a Riverside csinálta még nem is olyan régen, vagy éppen a Fates Warning valaha.

Ha a saját hülyeségeimen túllépek, "szakmailag" is csak azt mondhatom, hogy a műfaj sztenderdjeinek megfelelően igen magas színvonalon zajlik emitt a bazseválás – sem a csapat dalszerzői vénájába, sem a tagok hangszeres kompetenciájába belekötni nem lehet. Könnyű lenne elsikkadni egy újabb prog-metal megjelenésen, de nem érdemes, mert az "In Crescendo" bizony a műfaj krémjéhez tartozik, még ha kutya sem fogja akként kezelni. Ami érdekes: ez már a brigád ötödik nagylemeze, betudható tehát ennek a produkció ilyetén érettsége. Hogy ennek ellenére nem ástam bele magam az előzményekbe, magyarázható azzal, hogy eddig mégsem hallottam róluk egy mukkot se – akkor talán nem lehetnek olyan kiemelkedő alkotások. Azért majd ha odajutok, belefülelek a korábbi munkáikba is.

Kotta

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr375237077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2013.04.21. 17:13:03

Nekem még ennyi merengés is túl sok - az ilyen zenét a vonaton szeretem hallgatni, ahol a sínek kattogása kicsit felturbózza az adott időegységre jutó riffek számát, hehehe.
Egyébként a klip-nóta eleje nekem nagyon ismerős, véletlenül nem egy filmnek volt a zenéje?

Kotta 2013.04.21. 18:26:15

mondjuk a lemez egésze jóval pörgősebb ennél, nem tudom miért ezt a számot választották, nem teljesen reprezentatív. filmzenés is, ismerős is a dallam, de nem ugrik be, hogy nyúlás lenne

Régi Olvasó 2015.06.22. 21:23:14

És most már belefülelhetsz az új lemezükbe is, mert immár megérkezett az EIDOS!

Kotta 2016.07.29. 12:34:17

@Régi Olvasó: belefüleltem, de jól félre is tettem a nagy dömpingben. most vettem elő újra, és meg kell mondjam, az EIDOS több, mint jó.

Kiváló muzsika, ez a zenekar sokkal egyénibb, mint a színtér 98%-a, azt kell mondjam. Megérdemlik a figyelmet!

Régi Olvasó 2016.07.29. 21:33:58

@Kotta:
Lehet, hogy rossz apa vagyok, de vállalom, hogy én bizony megmutattam a gyerekeknek anno a The Moth klippet, mert nagyon hatásosak a zene és a képek együtt. Tarolt. Azóta is egyből mondják az együttes nevét, ha meghallják, ha éppen hallgatom.
Viszont érdekes, hogy a korábbi lemezek egyáltalán nem fogtak meg, míg az Eidos maradt a csúcson...

tipeti 2016.07.30. 18:00:09

@Kotta: Ìgy van, egyetértek. Èn ezzel a lemezzel ismertem meg a bandát....szerintem anno is éreztem valamit, mert a kiadás elött megrendeltem az Eidos-t...aztán jött, és mindent vitt...

Kotta 2016.08.02. 13:15:32

@Régi Olvasó: én közben a Phlegethonnal is erős barátságot kötöttem.