Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Geoff Tate's Queensryche: Frequency Unknown (2013)

2013.05.07. 21:52 | Kotta | 1 komment

queensryche 2013.jpg
Kiadó:

Deadline Records

Honlap:
www.queensryche.com

Halottról vagy jót, vagy semmit! Márpedig a Queensryche rég olyan hulla-merev, mint a fagyott kutyaszar március tizenötödikén. A családi vállalkozásban működtetett Geoff Tate Band valójában csak bitorolja ezt a nevet már jó ideje, és ez még akkor is így van, ha az eredeti tagság nagy része egy darabig csendesen asszisztált ehhez a bűntetthez. (Hogy miért, az fejtse meg mindenki maga, de nem kell hozzá hatalmas képzelőerő, szerintem.)

Nagy volt a kísértés, hogy a cikkindító mottó szellemében itt be is fejezzem a recenziót. De az igazságérzetem berzenkedne a hallgatás általi cinkosság vétkébe esés ellen. Tudni illik, ez a lemez ANNYIRA azért nem rossz. Annak, hogy borzalmasan lehúzó kritikákat kap, részben az lehet az oka, hogy a többség most jutott el a frusztrációnak arra a fokára, amin én már az előző album apropóján túlestem. Nyilván, a publikus biliborogatás után már a vaknak is világossá vált, hogy további önámításnak művészi önmegvalósításról, zenei fejlődésről és az egyéb ilyen szarságokról parasztvakító reklámszlogenekről itt helye nincsen.

Lássuk be, racionálisan semmi egyebet nem lehetett várni ettől a korongtól az előzmények ismeretében, mint amit végül is kaptunk. Sem Tate nem fog alapvetően megváltozni immár és szögesen más muzsikát írni, mint amilyen irányba az utóbbi években is kormányozta a zenekart, sem a kapkodás és a koncepciótlanság (pl. szedett-vedett vendégsereg) nem ígért túl sok jót. Ahhoz képest, állítom, nem is olyan gáz a végeredmény, ami született. A hangzás sem annyira ótvar, ahogy azt mindenhol olvasom, a késői, túlpolírozott időszak helyett éppen hogy a korai Queensryche-ra hajazó, sokkal természetesebb, élő, koncerten is reprodukálható metalos hangzást kapott a produkció. Végül, de nem utolsó sorban: az önfeldolgozások ugyan tökéletesen feleslegesek, de gyalázásról azért nem beszélnék. A zenészek tisztességesen elnyomják ezeket, mondom, egy organikusabb megszólalással – vedd úgy, hogy a demo verziókat hallod abból a korszakból.

Ami viszont nem elfogadható: a főszereplő saját debütálásán helyenként bántóan hamisan énekel. Ha így akarta megmutatni a volt társaknak, hogy ki a király, aki joggal tart igényt a királyné birodalmára, akkor az nagyon nem sikerült... Igazság szerint már nem is haragszom Geoffra, sokkal inkább sajnálom őt. Nyilvánvalóan egy zavart személyiségről van szó, aki tuti fix, hogy a mai napig nem érti, mi is itt a gond. Hiszen ő mindig maximálisan odatette magát, nem úgy, mint a többiek. Talán erős befolyásoltság alatt is áll, nehéz úgy megmaradni két lábbal a földön, ha a közvetlen környezeted folyamatosan sugdos a füledbe. Nem tudom, nem is érdekel, számomra a Queensryche úgyis megszűnt létezni a "Dedicated to Chaos" óta. Ez a szólólemez pedig olyan amilyen. Közepes. Se jobb, se rosszabb.

Kotta

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr655287154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2013.05.09. 17:03:27

Én egyszerűen untam, a hamis ének meg bántotta a fülelmt. Mondjuk az én véleményem abszolút nem mérvadó, mert nekem az OM-on kívül egyik albumuk sem jött be.