"Amíg ez a tűz ég, addig megyek előre, mint egy tank" - Interjú Bodor Mátéval (Wisdom)

bodor függő.jpg

Gitáros-faggató sorozatunk következő kiszemeltje Bodor Máté, akit a soron következő Wisdom turné előtti hétvégén zaklattunk, jól megérdemelt pihenése helyett...

Szia Máté! Negyedjére készítünk már veled interjút, tehát talán nem kell bizonygatnunk, hogy kiváltképp érdekelnek bennünket a történések körülötted, már csak azért is, mert a te szakmai utad és karriered kissé unortodox, ha szabad ezzel a hazánkban mostanában divatos kifejezéssel élni. Hazai muzsikusként gondoltál egy nagyot és kihagytad az első néhány lépcsőfokot, azaz nem nagyon izzadtál méltatlan klubokban 20 néző előtt, hanem szinte egyből külföld, majd onnan rövidesen európai turné a Wisdommal...

Igen, bár azt kevesen tudják, hogy külföldön én mennyit izzadtam azért, hogy most állandóan turnézhassak. Mielőtt kimentem volna, már játszottam vagy tíz underground zenekarban, akikkel nemhogy húsz, de két embernek is játszottam néha. Angliában a Zeneművészeti Egyetem mellett különböző zenekarokkal próbálkoztam, aztán végül a Chapters-szel sikerült az első angol és európai turnéimat megcsinálni, ahol néha tényleg ötvenen voltak. Azt is kevesen tudják, hogy a próbákhoz nekem korán reggel két órát kellett buszozni, úgy, hogy cipeltem az erősítőmet, gitáromat és a pedálsoromat, csak hogy végignyomjuk a műsort. Mindemellett úgymond full time dolgoztam is, hogy a zenélést és persze a megélhetésem tudjam szponzorálni valamiből. Nem volt könnyű, de meglett az eredménye és ez számít leginkább.

bodor vízszint.jpg

A Wisdom európai színvonalát nem nagyon lehet kétségbe vonni, de eddig mintha te inkább a karcosabb, modernebb hangzású, progresszív csapatokat és stílust részesítetted volna előnyben…

Mikor 2009-ben elmentem Angliába, ott pont egy új hullám kezdett beindulni. Ez a progresszív metalcore vonal volt a menő a fiatal zenészek körében. Sikerült is egy zenekart összehozni, ahol a jelenlegi Architects gitáros haverom volt a főnök, úgymond. Belekeveredtünk ebbe a körbe és sikerült megismernem pár nagyon jó, és mára elismert zenészt. Sajnos nem tudtam úgy kivenni a dalszerzésből a részem, ahogy azt kellett volna, így kiszálltam, de pár hónap múlva fel is oszlottak. Ekkor rájöttem, hogy ez a műfaj annyira nem fekszik nekem, és megkeresett a Chapters. Ez sokkal dallamosabb és akkord-dúsabb zene volt, mint amit előtte játszottam. Az undergroundban nagyon elismert csapat volt már a beszállásom idején is, már több turnéval a hátuk mögött. Majdnem két évig voltam a gitárosuk, két turnét nyomtunk le és egy lemezt is felvettünk, ami a napokban jelenik meg. Sajnos megromlott a viszony, mivel beleuntam a sokáig egy helyben topogásba. 2012 februárjában sikerült vendégzenészként fellépnem a Caliban zenekarral Németországban, ami megváltoztatta a képemet a koncertezésről. 1500 ember őrjöngött a teltházas helyen, és rájöttem, nekem ezt kell csinálnom. Erre egy hónapra kiszálltam a Chaptersből, ugyan pont turné előtt voltunk, de már nem tudtam bevállalni. Azon kezdtem el gondolkozni, hogy lehet, nem kellene erőltetnem ezt a progos vonalat. Valljuk be, nem sok embert érdekel...

Sajnos ez az a műfaj, ahol rengeteget kell gyakorolni, próbálni és pénzt befektetni és cserébe nagyon kevés sikerélményt kap vissza az ember. Fiatalabb koromban nagyon szerettem a dallamosabb metált, a Bodomot, a Sonata Arcticat, Malmsteent, az úgymond "európai" metált, de ez kint nem annyira volt divat, és kevesebb zenekar is mozgott ebben a vonalban. Pont mostanában indult be pár újvonalas power banda, akik elkezdtek nagyobb turnékat csinálni. Kíváncsi vagyok hova fejlődik ez majd ki a szigetországban.

Megvolt-e a zenegyűjteményedben a belépést megelőzően a Wisdom diszkográfia, és hallgattad-e őket?

Igen! 15 lehettem, mikor megvettem az első Metal Hammerem és abban pont a Wisdom első EP-je volt mellékletként. Azt teljesen széthallgattam, sőt az akkor induló első zenekaromba még le is nyúltam az egyik dal kezdő témáját (ha-ha). Utána a "Words of Wisdom"-ot is hallgattam, de mikor volt egy nagyobb szünetük, már nem követtem annyira a történéseket. A "Judas"-t már ők küldték át nekem, mikor megkerestek.

bodor Powerwolf tour.jpg

Mennyire folytál bele a lemezkészítésbe, és mennyivel lesz esetleg másabb a Wisdom, ha a dalszerzés kezdetétől ott bábáskodsz majd a leendő anyag körül?

Sajnos mire én beszálltam a zenekarba, már teljesen megírták a dalokat, így nem sokkal tudtam hozzájárulni a dalszerzéshez. Viszont minden dalba nyomtam szólókat, szóval így is sikerült talán egy kicsit belevinni a saját világomból, és kreatívan részt venni a folyamatban. Jövő év elején tervezem, hogy elkezdem a következő lemezre írogatni az ötleteket. A zenekarnak van egy jellegzetes hangzása és megvannak a korlátok, amik közt meg kell maradni ahhoz, hogy "wisdomosan" szóljanak a dolgok. Nem hiszem, hogy probléma lenne, már eléggé ismerem a többieket és tudok zeneileg a fejükkel gondolkozni. :) A következő lemeznél szeretnék több időt tölteni majd a stúdióban, sajnos most erre nem volt lehetőségem, hiszen még a szólóimat is Londonból küldtem nekik. Mire hazajöttem, már minden fel volt játszva, sőt már el is lett küldve a kiadónak a kész anyag.

Elégedett vagy-e a lemez fogadtatásával, a visszajelzésekkel?

Nagyon elégedett vagyok! Azzal, hogy a Mahasz listán első helyen nyitott a lemez, egy álom vált valóra, illetve a kritikák is eddig mind dicsérik, ami nagyon jó érzés... Sőt, volt olyan, ahol külön kiemelték a szólókat is (ha-ha). Persze majd az október/novemberi turnén dől el, hogy valójában a közönségnek, hogyan tetszik, hiszen ez a fő kérdés. Kíváncsian várjuk az első koncerteket és a reakciókat, na és persze a november 15-i budapesti lemezbemutató koncertet a Powerwolffal!

bodor powe hazai.jpgMesélj röviden a turnénak arról a pillanatairól, amelyek egy kívülálló részére talán elképzelhetetlenek vagy meghökkentőek lehetnek!

Elég sok, még számomra is meghökkentő dolog történt, de ezeket sajnos nem írhatom meg... Ami turnén történik, az ott is marad (ha-ha). Mondjuk az elég elképzelhetetlen volt számomra, hogy annyi sört kaptunk, hogy már ne tudjunk vele mit csinálni. Még 2-3 napig raktuk félre, hogy jól jön még, megisszuk valamikor, de minden állomáson kaptunk újabb 2 tálcával, amivel már nem tudtunk mit kezdeni.

A legjobb sztorink egy kompon kezdődött egyébként, ahol megpakolva pár tálca sörrel nekiláttunk felfedezni a hajót, úgy hogy azon csak mi voltunk, illetve a Sabaton meg az Eluveitie... Konkrétan volt egy turnéhajónk, amin szabadon garázdálkodhattunk (ha-ha). Rengeteg élmény van és sajnos a legjobb sztorik azok, amiket nem lehet nyílvánosan megemlíteni, mert nem csak mi voltunk benne, hanem a többi, sokkal nagyobb zenekar is.

Itt-ott hallani arról, hogy a honi zenész szakma elég féltékeny és egyáltalán nem örül, vagy nem feltétlen tiszta szívből örül a másik kolléga sikereinek. Ezt megerősíteni vagy cáfolni tudod a tapasztalataid alapján?

Nem sokat érzek ezekből, az az igazság. Én mindenkivel megpróbálok a lehető legjobban kijönni, nagyon sok gitáros barátom van itthon is, és nem hiszem, hogy bárki is féltékeny lenne. Úgy gondolom, hogy mi mind egy nagy csónakban evezünk, ugyanaz a célja mindenkinek, és egymás tapasztalatait megosztva mind tudunk fejlődni. Szóval nem mondanám, hogy bármi ilyen probléma lenne. Az, hogy XY melyik fórumon mit ír, az meg egyszerűen nem érdekel. Aki meg szemtől szembe jön oda fura kérdéseket feltenni, azt meg simán tudom kezelni, van már gyakorlatom az ilyenekben :)

Mindenkitől megkérdezem, így tőled is. Melyek az utóbbi évek legfontosabb tanulságai számodra?

Nem kell mindent annyira komolyan venni, az elmúlt években halálra stresszeltem magam, egyrészt a körülmények, illetve a másoknak való megfelelés miatt. Szép lassan rájöttem, hogy akiknek meg akartam felelni, már rég le lettek hagyva, mert én minden akadály ellenére is követtem a célom. Sokszor voltak pillanatok, amikor nem láttam, hogy fog ez vagy az összejönni... De valamiért mindig jobbra fordultak a dolgok, még a legreménytelenebb helyzetekben is. Ez a valami pedig a szenvedélyem volt. Minden zenekaromban megpróbálom kihozni a maximumot magamból, mert tudom, hogy ez hajtja majd előre a szekeret és így élhetünk át hatalmas dolgokat együtt. Ha pedig nem jött össze, úgy, ahogy gondoltam, habozás nélkül mentem tovább... Amíg ez a tűz ég, addig megyek előre mint egy tank (ha-ha).

Köszönöm az interjút!

Túrisas

Címkék: interjú