Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Dynazty: Renatus (2014)

2014.03.25. 13:36 | Dionysos | 7 komment

Dynazty-Renatus-Front1-1024x1015.jpg

Kiadó:
Spinefarm Records

Honlapok:
www.dynazty.com
facebook.com/dynaztyband‎

Épp tegnapelőtt elmélkedtem arról, hogy a '80-as évek aréna rock legendáit kreatívan másoló, eszement (és újabban istenkáromló) Steel Panther sürgősen át kell essen egy fazonigazításon. A kezdeti sokk-terápia sikeres volt, mindenki fölfigyelt rájuk - mondjuk úgy - harsányságuk miatt, de mivel zeneileg többre képesek és hivatottak, le kell vessék magukról a viccesnek szánt szubhumán magatartást, a "sikamlós kígyóbőrt", hogy megkomolyodva végre arra koncentráljanak, ami tényleg az erősségük. Nem tökéletes a párhuzam, de valami hasonló történt a svéd Dynaztyval; ők ugyan sohasem trágárkodtak, de fiatal csikó létükre, zeneileg az első három lemez erejéig úgy beleragadtak az egykori hajbandák világába, mint mohó bögöly a légypapírba.

Ez önmagában persze nem baj, főleg mert istenáldotta tehetséggel, ügyesen csinálták, amit csináltak, de most hogy sikerült némi ismertséget kiharcolniuk (otthon és Japánban rendesen ostromolták a toplistákat), valamint egy komolyabb kiadóhoz kerültek, megrázván magukat új szintre emelték a produkciót. Valójában nem stílusváltás történt, csupán arról van szó, hogy fölnőttek, megkomolyodtak, s ezzel együtt szálkásra gyúrták magukat. Ez a tendencia már érezhető volt a "Knock You Down" (2011) és a "Sultans Of Sin" (2012) közötti hangsúlyeltolódásokon, elsősorban a kétgitáros fölállásnak köszönhetően, de a találó "Renatus" (újjászületett) névre hallgató új album már nem igazán nevezhető retro anyagnak. Skandináv erényektől duzzadó, tiszteletreméltó hagyományokat ápoló, hiperdallamos muzsika ez, de egészen friss megközelítésben, modern köntösben, bika megszólalással.

Mindazonáltal meg kell jegyezzem, hogy a jelentős izomtömeg-növeléssel buktak is valamit abból a bájból, amit a glam csillogása kölcsönzött nekik. A helyzet az, hogy abban a dallamos power-riffekre épülő irányzatban, amely felé most elmozdultak, már elég zsúfolt a skandináv hadszíntér. Föl kell kötniük a cicanadrágot ha itt állva akarnak maradni. Az egyik ilyen elhagyhatatlan lépés pl. az lenne, ha a fogós dallamokon túl azonnal ható slágerekkel is elő tudnának hozakodni, pl. valami olyannal, mint a nálunk annak idején ügyeletes kedvenccé avanzsált "Stand As One".

A Storm Vox Recordsnál megjelent korábbi lemezek csak vérlázító összegekért szerezhetők be; remélem, hogy most, amikor új kiadóhoz igazoltak, valamiképpen a régebbi albumok is kulturált áron lesznek majd megvásárolhatók. Itt a végén minden álszerénység nélkül teszem hozzá, hogy ezt a bandát is mi vezettük be a magyar rockrajongók által látogatott "blogszférába" (a köztudatba kifejezés azért túl erős lenne). Szívesen. Igazán nincs mit.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr675878377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rony70 2014.03.26. 00:39:20

na ez vállalhatóbb

garael 2014.03.27. 17:38:59

Ez a metálos, kicsit punkos attitűd engem a Skid Row-ra emlékeztet, bár a refrének jellege más, az glamesebb.
Jó banda ez, tetszik a besúlyosodás.

garael 2014.03.27. 18:11:55

Végighallgatva az albumot, van itt Judas is bőven.

Mr. Red 2014.03.30. 20:08:46

@garael: jól ált nekik a Europe is. de jól áll nekik a Judas is. Remek lemez

Dionysos 2014.05.02. 14:57:21

Most visszahallgatva az anyagot tűnt föl igazán, hogy a srácok alighanem "megtértek", mert a szövegek hemzsegnek a keresztény, vallási tematikától. Mondjuk nem olyan tolakodó a dolog, mint a Strypernél, de azért nyilvánvaló. Persze engem a Styper se zavar (sőt!), csak - az Isten szerelmére! - ne hurcolják be azt a zenét a templomokba, az istentiszteletekre!!!

lesliedawn 2014.05.05. 10:33:58

Klafa lemez, bár hörgés, csaj és disco nélküli Amaranthe. Pár refrén meg egy az egyben onnan jött...igaz ők meg máshonnan lopkodták össze az örökérvényű Lá-Fá-Dó-Szó körre építve:) Te jó ég, megszámlálhatatlan mennyiségű dallam nyugszik ezeken az alapokon

garael 2014.05.05. 17:50:47

@lesliedawn: naná., egy fél Helloween-Gammaray diszkográfia is:).