Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Adamantra: Act II: Silent Narratives (2014)

2014.05.18. 21:05 | Dionysos | 4 komment

adamantra_act_ii_silent_narratives_cover_1.jpg
Kiadó:

Power Prog Records

Honlapok:
www.adamantra.com
facebook.com/Adamantra

Hát, adamantráék sem siették el a folytatást! A 2009-es bemutatkozó lemez (Revival) úgy lepett meg és borított föl, mint egy gyanútlan halászladikot egy Draupner-féle óriáshullám a nyílt óceánon. Aki nem tudja milyen az, nézze meg a Goerge Clooney főszereplésével készült "Viharzóna" (The Perfect Storm, 2000) című filmet. Mondjuk ez a gyöngém: a skandináv prog-power, jól definiált, SymphonyX-féle neo-klasszikus fölhangokkal. Ebben a stílusban utoljára az Anthriel talált el nagyon, amire szükségem is volt, mert az Adamantra ilyen-olyan problémák, énekesekkel való csiki-csukizás miatt öt évet váratott minket...

Az történt, hogy Tuomas Nieminen énekes az debütálást követően kilépett a bandából. Helyette leszerződtették a Silent Voicesből időközben kiábrándult Michael Hennekent, de valamiért csak nem akart az a fránya lemez elkészülni. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy Henneken kikerült a pikszisből, Nieminen pedig visszaigazolt a bandába, ami a kis, helyi Sound Of Finland kiadótól átkerült a Power Prog Records istállójába. Elhárultak tehát az akadályok, s így végre - lelkes előrendelőként - kezemben tarthatom azt a kiadványt (dedikálva és egy hivatalos póló társaságában), amelyre évek óta vártam.

Dramaturgiai értelemben elég rizikós - és ezt több külhoni recenzió is megjegyezte - hogy a lemezt egy közel 20 perces, epikus művel indítják. Lehetséges, hogy szerencsésebb lett volna ezt a "Lionheart" című opuszt az album végére tenni, de hál' Istennek jól összepakolt szerzeményről van szó, így a magamfajta stílus-elkötelezett hallgató figyelme egy percre sem lankad. A CD kilenc nótájából hármat (In The Shadow Of The Cross, Three, The Oracle) már korábbról ismerhettünk, hiszen 2011-ben (mintegy ízelítőként) elérhetővé tették őket honlapjukon. Ezek képviselik az album meghatározó irányvonalát: direktebb hangvételű, de aprólékosan kidolgozott, gazdag hangszereléssel és kórusokkal megtámogatott, az első korongnál valamivel keményebb muzsika lett a "Második fölvonás".

Kicsit bánatos vagyok amiatt, hogy az első lemezre is jellemző éles (treble heavy) hangzás összességében nem változott; egy kövérebb, melegebb sound sokat javított volna a közérzetemen. A hangszerkezelés tekintetében azonban nem lehet panasz, Panu Kiskola nem hogy kitűnőre államvizsgázott a Michael Romeo Tanszéken, de rögvest tanársegédi pozíciót kapott, és Christian Pulkkinen (röviden csak Chrism) billentyűs végleges csatlakozása is kifejezetten jót tett a bandának. A gitár-billentyű "verseny-szólók", ugye, csöppet sem ártanak az ilyen muzsikának. A bemutatkozással ellentétben itt a végére sem ül meg az anyag, sőt a személyes kedvencem éppen az albumot záró "On Ember Remains". Sommás és megkérdőjelezhetetlen ítéletem a következő: kétség sem férhet hozzá, hogy toplistás anyag!!!

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr56179731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi Olvasó 2014.05.21. 08:26:09

Örülök, hogy a cikkel felhívtad a proggerek figyelmét az új lemezükre! Meg is hallgattam, többször is, de úgy érzem, hogy hiányzik belőle valami. Mintha kifelejtettem volna a húslevesből a borsot. Nem betlizett a csapat, de nálam az Anthrielt nem iberöli.
Most futok a Kenzinerhez... :)

Kotta 2014.05.21. 12:01:13

Anthriel rulez! :)

2014.05.23. 17:49:12

Huhh, mindkét lemezről hallottam egy-egy dalt, mindkettő tetszett, de annyira mondtátok itt is - ott is az Anthrielt, hogy rákerestem TeCsőn, a Chains of the Past forog épp, hát... kilóra megvett!

Kotta 2014.06.10. 18:30:23

sikerült meghallgatni végre. piszok jó!!!