Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • garael: @saszi11: Szerintem helyén van kezelve a dolog, oda került, ahová való - a polcra. Bár Coldy szánd... (2018.09.21. 17:40) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • saszi11: Napok óta a Voivod bűvöletében élek, ezért csak belehallgattam, mert kíváncsivá tettél a sok feles... (2018.09.21. 11:06) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • garael: @CsiGabiGa: Nem mondanám, hogy nem az én világom, talán csak az énekestől várnék valami keményebbe... (2018.09.15. 17:14) The Unity: Rise (2018)
  • CsiGabiGa: Nekem a Serious Black ugrott be erről az albumról. Tudom, az sem a te világod, de az is hasonló tő... (2018.09.15. 15:28) The Unity: Rise (2018)
  • garael: @tipeti: Köszönöm, az az igazság, hogy könnyen írok, általában negyed óra alatt készen vagyok egy ... (2018.09.14. 17:57) The Unity: Rise (2018)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

The Doobie Brothers: Southbound (2014)

2014.11.06. 20:37 | Dionysos | Szólj hozzá!

The-Doobie-Brothers-Southbound.jpg

Kiadó:
Sony Music Nashville

Honlapok:
www.doobiebros.com
facebook.com/thedoobiebrothers

"Jesus Is Just Alright" - ez itt nem a keresztény propaganda helye, hanem a The Doobie Brothers egyik legnagyobb slágerének címe, amire az együttessel egyébként nagyon kevéssé ismerős európai rock rajongók is emlékezhetnek. Jómagam is az USÁ-ban folytatott tanulmányaim idején ismerkedtem meg ezzel a southern rock bandával, akik előszeretettel kevernek paklijukba country, soul, funk és R&B kártyákat. Amerikai szobatársam az egyetemi kollégiumban sokat hallgatta a "Toulouse Street" (1972) című albumukat, kaján vigyorral mutogatva a bakelit lemezborító belső oldalát, amelyiken az együttes  tagjai - kiverve az akkoriban még nagyon prűd amerikai közvéleményben a biztosítékot - ádámkosztümben, fedetlen keblű hölgyek társaságában pózolnak szemérmetlenül.

Nem állítom, hogy a The Doobie Brotherst meghatározó zenei hatásaim között tartom számon, sőt, azóta sem igazán hallgattam őket - hacsak véletlenül bele nem szaladtam egy-egy slágerükbe a rádión (erre mifelénk elég ritkán nyílt alkalmam). Mindazonáltal örömmel üdvözlöm, hogy most kb. 40 éves pályafutásuk legnépszerűbb nótáit összegyűjtötték, újra, modern stúdiókörülmények között rögzítették, és rengeteg Nashville-ben ismert és elismert muzsikust hívtak meg vendégszerepelni.

A "Jesus Is Just Alright" még csak nem is a legjobb nótájuk, kimondottan szórakoztatónak találtam olyan régi, ismerős dalokat jó minőségben meghallgatni, mint a "Listen To The Music" , a "Long Train Runnin'", vagy a "China Grove". Ez aztán a fajna kocsmazene, amit sörözés és biliárdozás közben szívesen hallgat az ember! Igazi amerikás hangulat, már aki szereti az ilyet! Ráadásul aki beszerzi ezt a lemezt, lényegében minden slágerhez hozzájut, amit érdemes tőlük begyűjteni. Alighanem föl is hívom egykori szobatársamat Oregonban, hogy gyorsan rendeljen belőle egy példányt. Időutazás...

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr736872403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.