Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Dracula (feat. Jorn Lande & Trond Holter): Swing Of Death (2015)

2015.01.21. 19:15 | Dionysos | 10 komment

dracula.jpg

Kiadó:
Frontiers Records

Honlapok:
www.jornlande.com
facebook.com/TrondHolterOfficial

Ahogy nézem az eddig megjelent recenziókat, a kritikusok többsége kimondottan  jól fogadta Lande és Holter drakulás rock operáját. Most akkor megint én leszek (kénytelen lenni) a bunkó, kötekedő, örök-elégedetlen, kákán is csomót kereső, szakmailag fogalmatlan, elfogult, epebeteg troll. Már várom a fölháborodott kommenteket... Ide lőjetek!

A projektre vonatkozó első hírek hallatán még reménykedtem, mivel esélyt láttam arra, hogy Jorn végre kimozdul abból a Coverdale-Dio hasonmás szerepből és abból az egyre inkább állott, langyos lábvízként bűzlő hard rock skatulyából, amibe saját magát száműzte az elmúlt években. A "Dracula" részben igazolta is a reményeimet, amennyiben Lande - amint egyébként szokása is - piszkos nagyot énekel, ráadásul nem egykori kedvencei hangján és manírjait villogtatva, hanem úgy, ahogy annak idején az első három szólólemezen és az Ark albumokon.

Ez önmagában még jó hír, de a dalok sem külön, sem összességükben nem különösebben érdekesek. Landénak és Holternek sajnos sikerült egy zeneileg kiszámítható, laposkás és végtelenül sablonos ötlethalmazt rögzíteniük, amiben előfordul - minden általam fölfedezhető logika nélkül - indusztriális hangulatú üllőkalapácsolás (ami eredetileg valószínűleg inkább harangszóra akart hasonlítani - Hands Of Your God), kelta népzenei hatások (Walking On Water), boogie-s bárzongora (Swing Of Death), balalajka-szerű gitárpengetés (Masquerade Ball), körhintás zenedoboz csilingelés (Under The Gun) stb. Minden bevethető zenei közhely szerepet kap: ráadásul bármiféle koncepció, koherencia és konzekvencia nélkül.

A rémesen klisé Drakula történetet még meg tudtam volna emészteni, de - fájdalom! - a "Swing Of Death" zeneileg még ennél is banálisabb. Nem állítom, hogy igénytelen a produkció: a lemez jól szól, Lande kiválón énekel, Holter jól gitározik, Lena Floitmoen Borresen személyében még egy énekes hölgy is igyekszik változatosabbá tenni az összképet, akadnak is jobban sikerült dalok, de a végén mégis azon kapom magam, hogy semmi sem ragadt meg bennem az elmúlt kb. 45 percből. Ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy sokan fogják kedvelni... Elvégre kedvelni lehet is, rajongani érte már aligha.

Tartuffe

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr287095595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dionysos 2015.01.22. 09:18:27

Újra átolvasva a bejegyzést: talán szigorú voltam, de igazságos. Épp mint az a Mátyás király, akinek a valódi Drakula (Vlad Tepes) szövetségese volt. :)

queensryche 2015.01.22. 12:10:54

A koncepció firtatását átugranám - nem igazán érdekel. Valóban nem hat koherensnek és osztom, hogy nem különösebben érdekes - jelentsen ez bármint -, azonban számomra összességében egyértelműen pozitív a lemez kicsengése Jorn manapság kiadott anyagainak fényében. (A hang ugye adott, de ez még nem elég a győzelemhez.) Egyetértve a kritikával én is úgy hallom, hogy itt az énekdallamok és Jorn egyéni karaktere is jól el lettek kapva. A dalok között pedig akadnak azért bőven jók is. A Walking On Water például nagy kedvencem lett, Jorn grimaszai pedig megfizethetetlenek, nem csodálnám, ha valaki gif-ben örökítené meg. :)

garael 2015.01.22. 14:50:27

@Dionysos: Az igaz, hogy évekig börtönben is tartotta, mert a véreskezű vajda már abban az időben feltalálta a pávatáncot.

garael 2015.01.22. 14:53:51

@queensryche: Engem kissé Alice Cooper legutóbbi vegyesfelvágott lemezére emlékeztet, csak ez jóval metálosabb, és hát a hang.
Azt nem mondanám, hogy valóban jó az album, mert akkor némileg elismerném Tartuffe kezdő bekezdésben tanúsított önvallomását , de nekem tetszik a lemez. Ja, és Lande ezzel a fejjel és testtartással nem Drakula, hanem kiköpött Predator!

lkjpic 2015.01.24. 18:58:45

A lemezen a zenében van 2-3 konkrét Gary Moore-lenyúlás, és 1 Deep Purple, de egyébként nagyon jó az album. Bár nekem az újkori Jorn-szólóanyagokkal sincs annyira nagy gondom, mint sokaknak, úgyhogy... ja.

saszi11 2015.01.24. 22:38:06

Én az Ark lemezek óta várom, hogy végre hasonlót produkáljon. Ez egy csodálatos lemez. A változatosság számomra nem negatív. Nem a stílustól függ egy zene milyensége. Ez a lemez hatalmas, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki nem csak metalban gondolkozik. A Gary Moore témákat én poénnak vettem,

lesliedawn 2015.01.29. 10:29:41

Akinek az uccsó Harem Scarem ennyire tetszett, a H.e.a.t. pedig toplistájára is került eléggé előkelő helyen hogy mondhatja, hogy semmi nem maradt meg a hallottakból?! Már első hallgatásra is nyilvánvaló, hogy mennyire ragadósak a refrének. Azt elfogadom, hogy a stílustól eltérő színezések (spanyol, ír dallamok) esetleg nem mindenkinek jönnek be (nekem nagyon!), de objektíven nézve ez egy baromi erős anyag!
Minden tiszteletem a blog szerkesztőié, a belefeccölt munkáé, de ha lehetséges, ne egyszeri (ráadásul kevéssé akkurátus) meghallgatás után szülessenek a recenziók. Szerencsére máshol nagyon jókat írtak a lemezről, ezért adtam neki én is egy esélyt és baromi nagy hiba lett volna kihagyni!

Dionysos 2015.01.29. 19:27:15

(1) A Harem Scarem és H.e.a.t lemezeknek vajmi kevés köze van ehhez a zenéhez.

(2) Tematikailag és zeneileg is rettenetes közhelyes, sablonos az anyag. Nem azt mondtam, hogy szar, hanem, hogy idegesítő a szétszórtsága, az egységes és egyéni koncepció hiánya stb.

(3) Itt pedig senki sem egy felületes hallgatás után ítél (főleg nem én).

lesliedawn 2015.01.30. 10:51:41

@Dionysos: (1) Olyan hatalmas eltérések azért nincsenek. Nyugodtan ide vehetjük még az Eclipse, Treat, Wig Wam (itt elég erős az átfedés:)) zenekarokat is. Dalszerkezetek, harmóniamenetek, dallamvezetések eléggé egy eszközkészletből merítenek. Egyszer a Hard, másszor a Heavy felé billen a mérleg, az énekesek is hozzáteszik az egyéni karaktert, de nálam ezek mind passzolnak a dallamos, könnyen megjegyezhető, hangulatos rockzenék címkéjű mappába.

(2) Közhelyes, igen. A fentebb felsoroltak is azok, meg a műfajban létezők nagy része is. Amikor meg az értékelt lemez próbál kilépni a sablonokból, akkor neked szétszórt és koncepciótlan. Írásaid alapján nekem az jött le, hogy csíped a prog zenéket, nem is értem mi kifogásod van a stílusok keveredése ellen? Az igaz, hogy a manapság progresszívnek címkézett bandák nagy része minden, csak nem újító.

(3) Szerintem azóta már te is többször megpörgetted a cuccost, gondolom a véleményed is változott...
A világért se vedd cseszegetésnek:) Várom továbbra is az ismeretlen gyöngyszemekre való figyelemfelhívást!

garael 2015.01.30. 14:55:07

@lesliedawn: Szerintem meg nekem kellett volna megírni a kritikát, mert közelebb áll az én ízlésemhez, mint Tartuffe-éhez, ettől függetlenül ez csak egy kritika, ami nem ízlésmegítélő: ha neked tetszik, az nem azt jelenti, hogy helytelenül ítéled meg az albumot, de azt sem, hogy Tartuffe írt volna komolytalan kritikát. Ráadásul az első bekezdéssel elismerte, hogy nem csatlakozott a főáramlathoz:).