Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

  • garael: @saszi11: Szerintem helyén van kezelve a dolog, oda került, ahová való - a polcra. Bár Coldy szánd... (2018.09.21. 17:40) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • saszi11: Napok óta a Voivod bűvöletében élek, ezért csak belehallgattam, mert kíváncsivá tettél a sok feles... (2018.09.21. 11:06) Dream Child: Until Death Do We Meet Again (2018)
  • garael: @CsiGabiGa: Nem mondanám, hogy nem az én világom, talán csak az énekestől várnék valami keményebbe... (2018.09.15. 17:14) The Unity: Rise (2018)
  • CsiGabiGa: Nekem a Serious Black ugrott be erről az albumról. Tudom, az sem a te világod, de az is hasonló tő... (2018.09.15. 15:28) The Unity: Rise (2018)
  • garael: @tipeti: Köszönöm, az az igazság, hogy könnyen írok, általában negyed óra alatt készen vagyok egy ... (2018.09.14. 17:57) The Unity: Rise (2018)
  • Utolsó 20

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Arena: The Unquiet Sky (2015)

2015.04.12. 18:50 | Kotta | 4 komment

arena_2015.jpeg
Kiadó:

Verglas Records

Honlap:
www.arenaband.co.uk

Kezdjük azzal, hogy a hétfői buli a hajón hibátlan volt. Nem állítom, hogy kenem-vágom az Arena diszkográfiát, nagyjából a 2003-as "Contagion"-nál kapcsolódtam be a munkásságukba, de épp ilyenkor tud lökést adni egy faja koncert, hogy beleássuk magunkat kicsit a régi lemezekbe is. Ami történik is éppen...

Az, hogy ez a banda a megérdemeltnél valamivel kevesebb figyelmet kap, valószínűleg a rossz időben rossz helyen effektusnak köszönhető. A '90-es évek közepén progresszív rock zenekart alapítani ugyanis nagyjából annyira tűnik briliáns ötletnek, mint 2015-ben Magyarországon MSZP tagsággal trafik-nyitási engedélyért, vagy földbérletért folyamodni. Pedig rászolgáltak a bizalomra, mert megalakulásuk óta többé-kevésbé (inkább többé, mint kevésbé) konzisztensen tudják azt hozni, amit a korai (Fish-sel felálló) Marillion olyan piszkosul érzett, és amit a mai már nem igazán nyújt: kompakt, (hard) rockos megközelítéssel, -ben; ének és dallam-központúan tálalni az intelligens, sötét hangulatú, nemlineáris muzsikát.

Talán ez is oka a kisebb népszerűségnek: kő proggerek hiányolhatják a 20-30 perces, instrumentális kalandozásokra épülő szerzeményeket, hard rock rajongók számára pedig mégiscsak túl komplex és színpadias (értsd epikus, musical-szerű) lehet ez a zene. Két szék között a földre? Lehet, de ez engem cseppet sem zavar, épp ez a kettősség tetszik bennük leginkább!

Biztos, hogy az élő fellépés hatása is tetten érhető jelenlegi lelkesedésemben, de az új anyagot kifejezetten erősnek érzem. Az mégsem lehet véletlen, hogy már negyedszer pörgetem le két nap alatt, nem igaz? A legutóbbi "The Seventh Degree Of Separation" kifejezetten rockosra sikerült, régebbi fanoknak talán jó hír, hogy ezúttal némileg visszakanyarodtak a nagyívűbb, billentyű-orientáltabb megközelítés felé. De csak amolyan félfordulat ez – a két világ erényeit sikerült egybegyúrniuk ezúttal, ami így a 20 éves fennállását ünneplő zenekar krédója is lehetne akár: esszenciális, tipikus Aréna lemez született, hatalmas dallamokkal (Manzi remek énekes), epikus mélységgel (Nolan kiváló dalszerző), borongós atmoszférával (egy újabb koncept-album, melyet egy misztikus [horror-]sztori inspirált) és amelyen John Mitchell gitáros (akinek a kezében nagyon ott van Gilmour és az egykori Rothery) a kellő súlyt is el tudja helyezni a dramaturgiailag megfelelő helyeken.

Kotta

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr137361320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi Olvasó 2015.04.12. 19:02:31

Clive Nolan, az Alchemy attya és a remek trafik hasonlat miatt muszáj lesz meghallgatnom a lemezt, habár eddig nem hallottam a csapatról. Pedig idősebbek nálam.

Dionysos 2015.04.13. 10:22:29

Egy ideje kerülgettem ezt a lemezt, phú de jó, hogy végül nem írtam meg! A koncertet meg nagyon sajnálom, én a "Visitor" (1998) óta stabil rajongó vagyok. Ajánlom, hogy az "Immortal?"-t (2000) sürgősen szerezd be; meggyőződésem, hogy az a csúcsteljesítmény!

tipeti 2015.04.13. 19:15:35

Nekem az összes lemez bejön...Aréna ügyben nem válogatok, mindegyikben van valami rohatttjó....

Régi Olvasó 2015.05.06. 22:23:49

Nem lettem veretes rajongójuk, de bevallom, jól esik néha elővenni a mindenórás riffáradat után, ami manapság az űrpiacon megtalálható.
Idén rajzanak a zenekarok? Alig bírom követni a megjelenéseket, annyi érdekes van...