Dionysos Rising

Jelen "zenei naplónk" fő profilja heavy metal és rockzenei kiadványok (CD-k, DVD-k) értékelése és ajánlása, valamint koncertbeszámolók és interjúk közzététele.

"Küldetésnyilatkozat"

Ha kíváncsi vagy, miről is szól ez a Dionysos Rising, akkor kattints.

Facebook

Utolsó kommentek

Ajánlott oldalak









 

Rockbook logó 400x120 fehér.jpg

ws szines.jpg

Santa Cruz: Santa Cruz (2015)

2015.05.24. 18:42 | Kotta | 4 komment

santa.jpg
Kiadó:
Spinefarm Records

Honlap:
www.santacruz.fi

Próbálom tartani magamat a beígért havi egy recenzióhoz, és megvallom, eredetileg az új Ravent terveztem májusra, ki, ha én nem felkiáltással. Aztán rájöttem, sokat nem tudnék hozzátenni a HRM-en néhány éve megjelent ismertetőhöz, mert most is ugyanazt a lemezt készítették el, ráadásul a történetüket is elég jól körüljártam anno.

Szerencsém volt, megváltásként beesett a finn Santa Cruz pimasz, kortárs sleeze rockja a látókörömbe, így most nem kell önismétlésbe bocsátkoznom. A címmel ellentétben ez már a második albumuk, az előző állítólag jobb dalokat tartalmaz, de nem volt ilyen tökös és kemény. Nos, meg fogom hallgatni azt is, de azt hiszem, még így is értem, miért gondolják ezt amolyan rebootnak, amikor is meglelték a saját hangjukat: a CD legnagyobb erénye, hogy az arénákba illő gigamelódiákat erőteljes, helyenként trendin szaggatott riffekre ültetik rá, és hogy a modern groove-októl sem ódzkodnak.

Ily módon eltávolodva a H.E.A.T., Reckless Love, Crazy Lixx, The Poodles, stb. vonaltól, mondhatjuk, sikerült rátalálniuk egy némileg egyedibb hangzásra. Bár megjegyzem, a Backyard Babies, Hardcore Superstar iránnyal érzek azért komolyabb párhuzamot, annyi különbséggel, hogy a Santa Cruzt tagjai egy fokkal jobb zenészeknek tűnnek. (Némelyik gitárszóra például felkaptam a fejemet.) Ha már itt tartunk: nagy áldás az nekünk, hogy a skandinávokkal elfelejtették közölni, manapság a glam metal már nem menő...

Na, szóval: a lendület és lazaság a Guns 'N' Rosest, a dallamvilág a Def Leppardon felnőtt nemzedéket idézi, így egy tökéletes XXI. századi melódia-orgiát kapunk. A megszólalás nyers, de arányos és telt. A dalok jók, és ahogy említettem, a muzsikusok pontosan tudják, mit csinálnak. Egyetlen zavaró tényező lehet: nem mindenkinek fog maradéktalanul bejönni a (Davy) Vaint idéző nyafogós énekstílus. Amúgy zeneileg is van némi azonosság ezzel a kultikus amcsi bandával – tudja valaki egyáltalán, kikről beszélek? –, ahogy egy másik kulttal (nem, nem a The Cult, hanem a svéd Shotgun Messiah) is eszmei örökségben vannak. Jól hangzik, ugye?

Kotta

Címkék: lemezkritika

A bejegyzés trackback címe:

https://dionysosrising.blog.hu/api/trackback/id/tr307488094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garael 2015.05.25. 16:57:01

Valami azt súgja nekem, nem ez lesz Tartuffe kedvenc klipje. A zene jó, dallamos, lendületes, és eléggé kemény ahhoz, hogy a selaze-től idegenkedő fanok is meghallgassák. Főleg a lányok, ahogy a fiúk fizimiskáját elnézem.

Dionysos 2015.05.25. 20:26:59

@garael: Ja, valóban ritka primitív klipről van szó. Egyébként nekem zeneileg is jobban tetszik a Crazy Lixx...

szabzero 2015.05.27. 11:27:23

Nem nézni, hallgatni ! :)

Ismeritek a viccet.
A tanár beírja a az üzenőbe, hogy " a gyerek büdös".
Válasz, "nem szagolni, tanítani ! " :)

garael 2015.05.27. 18:18:02

@szabzero: A zenével nincs is semmi gond, én aztán lekakilom a kinézetet:)